Folytatjuk könyvajánló sorozatunkat, amelyből már egy ideje nem volt új rész, viszont úgy gondolom, a vírushelyzet okozta "visszafogottabb életvitel" keresve sem teremthet jobb alkalmat arra, hogy az ember elolvasson egy könyvet, amelyet akár most szerzett be, akár pedig már évek óta ott figyel a könyvespolcán a "majd elolvasom" kategóriába erőltetve. Természetesen ebbe a halmazba került könyveim nekem is vannak, az Igy dolgoztak...! azonban nem tartozik közéjük. Az egyik első Fiala-kötet volt, amelyhez hozzájutottam és elolvastam, s amely – természetesen – rendkívül nagy hatást gyakorolt rám. Így is lehet történelemről írni? Ma már miért nincsenek ilyen szerzők? Tettem fel magamnak a kérdéseket egymás után.
Úgy gondolom, hogy Fialát kevés olvasónknak kell részletesebben bemutatni. Remek tollú író, újságíró volt, akit egészen bizonyosan nem a "divathullám" sodort a magyar nemzetiszocializmus irányába. Fiala Ferenc lényegében a kezdetektől ebben a szellemben tevékenykedett, tehetsége pedig hamar predesztinálta abba a pozícióba, ahová való volt. A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom sajtóügyeit irányította, a hatalomátvétel után pedig sajtófőnök lett. Nevét talán még azok is ismerik, akik kevésbé jártasak a két világháború közötti magyar történelemben. Julius Streicherhez hasonlóan a győztesek magyarországi vérbírósága őt is halálra ítélte, ám ezt később életfogytiglani fegyházra változtatták, minden bizonnyal azért, mert zsidó tanúk igazolták, hogy még nehéz, háborús körülmények között is emberséges maradt. 1956 októberében, az utolsó nagy nemzeti ébredésünk alkalmával szabadságharcosok kiszabadították, ám a népfelkelés leverését követően Nyugat-Németországba került, és ott is telepedett le. Noha polgári foglalkozását tekintve építészként dolgozott, továbbra is aktívan publikált a keserű emigrációs sors ellenére.
Az Igy dolgoztak...! viszont nem Németországban íródott, hanem még javában akkoriban, amikor minden jel arra mutatott: az Új Európa végül – sok-sok évnyi nehézség után – vérben és emberfeletti erőfeszítések közepette, de megszületik. Az első kiadás 1941 novemberében látott napvilágot, melyet pár hónapon belül követett a II. és III. újrakiadás is a könyv népszerűségének köszönhetően. A könyv kiadását a Centrum Kiadóvállalat végezte, akiknek sok hasonló szellemiségű, remek olvasmányt köszönhetünk.
De "kik dolgoztak így"? Viszonylag ma már újra szabadabban lehet beszélni Magyarország első, kommunizmussal történő véres találkozásáról, ám mind a mai napig rengeteg dolgot nem mernek, vagy talán nem akarnak kimondani a Tanácsköztársasággal kapcsolatban. Pedig ennek az átkozott 133 napnak jóval nagyobb jelentősége van, mint azt elsőre hinnénk. Európában az elsők között tapasztaltuk meg, milyen sátáni erők éledeznek az ázsiai sztyeppéken, és milyen könnyedén tudják ezt elvakult "elvtársaikon" keresztül a saját civilizációnkba importálni, lényegében pár hét leforgása alatt. A káosz és a gyenge emberek (lásd: Károlyi-kormány) persze mindig az ilyen sötét erőknek kedveznek, de ami akkor és ott szerencsétlenség volt, abból később előnyt kovácsolt nemzetünk.
Mivel sokakkal ellentétben nagyon is jól tudtuk, minden "szépítés" és "européer okoskodás" ellenére, hogy mi is a kommunizmus valójában, ezért az antibolsevista harc élvonalába tartoztunk, még úgy is, hogy a saját hazánkban is sokan kívánták elgáncsolni vagy ellehetetleníteni ezt a mindennél fontosabb harcot. S, hogy miért született meg ez a vékony kis, képekkel együtt is mindössze 80 oldalas kiadvány? Pontosan azért, hogy sose feledjük, mi volt a Tanácsköztársaság, és kik irányították azt.
A magyar nép sajnos különösen könnyen felejt. Túlságosan befogadó, olyan jövevényekkel szemben is, akiket páros lábbal kellett volna kirugdalni a határokon kívülre. Ez a barátságos mentalitás sokszor áldás (az európai élettérből könnyen tudnak asszimilálódni fehér testvéreink), idegen hódítókkal szemben viszont egyben átok is. Mint oly sok minden másban, az emlékezet(politika) itt is kulcskérdés, az Igy dolgoztak...! korabeli népszerűsége pedig pontosan ennek az akkor még egészséges emlékezetpolitikai hozzáállásnak köszönhető. Sajnálatos, hogy modern kiadásban rendkívül kevés hasonló szellemiségű újrakiadás születik meg, a ma élő újságírók, történészek pedig sokszor csak a felszínt kapargatják. Hazánk jelenkori állapotát jól jelzi, hogy még ezért a "felszínkapargatásért" is úgy támadja őket a balliberális sajtó, mintha háború lenne. Mondjuk, az is van. Csak most nem fegyverekkel vívjuk, hanem politikával, tollal, kultúrával, gazdasági mutatókkal.
Az Igy dolgoztak...! a mai polkorrekt világunkban hamar kiérdemli az "antiszemita propaganda" bélyeget, pedig Fiala csak azokat a tényeket írja le a Tanácsköztársaság prominenseivel kapcsolatban, melyeket egész egyszerűen nem lehet letagadni: a Forradalmi Kormányzótanács 45 tagjából 31 zsidó volt. Az író részletes igényességgel közli ezeknek az embereknek a nevét, polgári foglalkozását, illetőleg a Tanácsköztársaságban betöltött szerepét, miközben ismerteti, milyen válogatott, brutális eszközökkel öltek meg ellenforradalmi magyarokat, illetőleg hogyan herdálták el nemzeti vagyonunkat. Ezen sötét alakok legtöbbjéről rajzolt arckép is készült, így láthatjuk nem éppen bizalomgerjesztő kinézetüket is. Fontos, hogy a könyv nem csak magáról a Tanácsköztársaságról ad hiteles tájékoztatást, de tárgyalta magát a kommunizmust, a kommunizmus és a zsidóság kapcsolatát, illetőleg az ellenük létrejött európai ellenforradalmakat is. Ha pedig választ szeretnénk találni arra, miképpen uralták le és sajátították ki a kommunisták a kulturális életet, miért voltak a szociáldemokraták elvtelen társutasai a vörösöknek, szintén az Igy dolgoztak...! a mi könyvünk, melyet a könyv végén található képek és illusztrációk csak még szemléletesebbé tesznek. Itt találhatjuk a méltánytalanul feledésbe merült Manno Miltiades művész, grafikus, sportember kiváló ellenforradalmi plakátjait is, közülük a "legszókimondóbb, antiszemita" példány pedig a könyv borítóképének alapjául is szolgál egyben. A mű egyébként számos reprint kiadást is megélt, így például 1989-ben Sydney-ben is, ahol az ott tevékenykedő emigráns Hungarista Mozgalom munkaközössége adta ki a művet (az 1942 áprilisában készült III. kiadás alapján), jelen sorok írója is egy ilyen példány birtokosa.
Zárásként pedig nézzük, kiknek is ajánlom az Igy dolgoztak...! című kötetet. Nos, erre egész egyszerűen az a válasz, hogy mindenkinek, aki szomjazik az igazság és a hiteles történelemismeret iránt. Akiket pedig esetleg kevésbé érdekelne a történelem, mert persze elfogadom, hogy ilyen emberek is vannak, nekik azért ajánlanám mégis, mert akikről a könyv szól, azok szellemi és politikai örökösei még most is köztünk járnak és pusztítanak. A jelenünkből pedig senki nem vonhatja ki magát, még akkor sem, ha legszívesebben ezt tenné.
Az Igy dolgoztak...! hazai aukciók nem túl gyakori részvevője, valamint az Országos Széchenyi Könyvtárban is található példány a könyvből, amely sajnos a koronavírus-járvány idején zárva tart. Reméljük, egy szép napon megél egy, vagy akár több jelenkori kiadást is Fiala kiváló munkája.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
