Ahogy a klímakérdésekkel kapcsolatos - már eddig is létező - hisztéria és paranoia kezd a nyugati világot behálózó tébollyá változni, úgy vetődhet fel a józanságukat megőrző emberekben a kérdés: hová vezethet mindez? Kik irányíthatják ezt a háttérből, mit akarhatnak ezzel, és egyáltalán uralják-e még ezt az egészet, vagy a történések már elszabadultak, és önálló életre keltek, mint egy háború? Az már most látszik, hogy aki csak lelkesedni rest ebben az agyrémben, az mind fasiszta és populista. De hát ezt már megszokhattuk, sőt, az ember néha már büszke is ezekre a jelzőkre, mert ez azt jelzi, hogy még megőrizte a józan eszét...

Ahhoz képest, hogy nem igazán ismerjük bolygónk energia-egyensúlyi rendszerét, ebben az ember szerepének nagyságrendjét és a legfontosabb ráható tényezők részarányát, már jó előre tartanak a különböző klíma-, széndioxid-, karbonsemlegességi és egyéb egyezmények. Ahhoz képest, hogy a felsorolt kérdésekben semmiféle tudományos közmegegyezés nincs, sőt, kifejezetten nagy a megosztottság és a káosz, a globalista mainstream értelmezése már abszolút meghatározóvá vált. Jelenleg a világ összes baját a felmelegedés okozza. Őszintén szólva nekem már az is gyanús, hogy évről évre halomra dőlnek a hőmérsékleti rekordok. Ez így - lineárisan és egyre gyorsulva - túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. És miközben a globális újságok hasábjain szalagcímek harsogják a világba, hogy itt is, ott is, és szinte mindenhol évről évre 2-3 fokkal melegebb van, mint bármikor azelőtt, akkor a vonatkozó Wikipédia-cikkből megtudhatjuk, hogy az utóbbi 100 évben 0,74 Celsius fokkal ment fel átlagosan a hőmérséklet a planétánkon. Megmondom őszintén, hogy én ezt nagyon keveslem. Milyen 0,74 fok, amikor csak Tirolban 8 és fél fok volt az emelkedés az utóbbi három évben, a Szerengeti sikságon 9,2, Zselicszentpálon a kocsma előtt pedig majdnem 10 fok?! (És a Budapest Pride-on mennyi lehet, de ezt inkább hagyjuk...) Szóval szerintem a tudósoknak revideálni kellene az álláspontjukat, és ki kellene igazítani ezt a szégyenletesen alacsony 0,74-os értéket valami komolyabbra...

A globális felmelegedésnél sokkal sürgetőbb és égetőbb kérdésben, a globális szennyezés problematikájában viszont természetesen semmilyen komoly előrelépés nincs. Ez arról szólhatna, hogy ki mennyi hulladékot és műanyagot dobhat az óceánokba, mennyi mérgező anyagot juttathat a levegőbe, mivel és mennyivel mérgezheti táplálékunkat és ivóvizünket. No igen, de ezek 80%-áért a multinacionális cégek a felelősek, nekik pedig sokkal olcsóbb megvenni kormányokat és politikusokat, mint megtisztítani az óceánokat és a levegőt. És sokkal egyszerűbb a szennyezés valóban akuttá vált problémáiról a média segítségével elterelni a közbeszédet, mint valódi környezetvédelmet létrehozni. Az ugyanis iszonyú drága. Ahhoz a globális elitnek le kellene mondania globális profitjának egy jó részéről. És akkor alig maradna pénz a politika megvásárlására. És akkor csak úgy spontán történnének a világban a dolgok, amibe még csak belegondolni is szörnyű...

Mindenre rá lehet húzni, hogy a klímaváltozás miatt van. Ha feldől egy zsák rizs Kínában, akkor az a hirtelen melegedés miatt felgyorsult légmozgások miatt van, nem a részeg rakodók okozták. Ha elönt két lakóházat a víz Göteborgban, akkor az a megemelkedett tengerszint miatt alakult így, nem a szomszéd utcában levő csőtörés miatt volt. Ha a pörölyfejű cápák eltűnnek a Bahamák mellől, akkor természetesen kipusztultak a felmelegedett óceán miatt, nem pedig a tüskésráják után vándoroltak észak felé.

Szinte a teljes nyugati médiaszektor belevetette magát a klímaküzdelembe, és egyre gyorsuló tempóban vetíti elénk a teljes összeomlás előtti világ vízióját. Egy közelgő apokaliptikus dráma körvonalait láthatjuk kibontakozni, amit, ha nem előzünk meg határozott cselevéssel, akkor a végzetünk rövid időn belül beteljesedik. És természetesen csak úgy tudjuk megelőzni a közelgő katasztrófát, ha a megelőzés során maradéktalanul betartjuk a neomarxizmus összes agyrémét, és magunkévá tesszük ideológiáját.

Sok jobboldali politikus siránkozik azon, hogy a klímakérdést a globalisták, neomarxisták ilyen szinten meg tudták lovagolni, sőt ki tudták sajátítani. Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis itt egy átfogó nemzetközi jelenségről van szó, amihez csak nemzetközileg megszervezett, összehangolt erők tudnak érdemben hozzányúlni. A jobboldali erők pedig nemzetközi szinten egyáltalán nem szervezettek, és amíg ezen a téren nem történik előrelépés, addig csak sután pislogni fognak az ilyen ügyekben, mint ahogy most is történik. És a globalizmus ezzel a kérdéssel a korábbi megtorpanásából, sőt hátrálásából most kifejezetten ellentámadásba ment át. Jelenleg még a nemzetközi kampány ’puhító’ szakaszában vagyunk, de a tempó egyre gyorsul, és hamarosan el fogunk érni abba a stádiumba, amikor már közvetlen követelésekkel fognak előállni. Bármik is lesznek ezek a követelések, egy dologban biztosak lehetünk: a planéta sorsa a legkevésbé sem érdekli őket, csak a beteges neobolsevik törekvéseiket próbálják leplezetten végrehajtani. Jobb, ha előre elgondolkodunk a lehetséges fejleményekről, hogy ne legyenek annyira váratlanok.

Mivel erről a jelenségről elég sok bőrt le lehet húzni, nézzünk néhányat, hozzátéve, hogy még sok lehetséges ezeken kívül is:

• félelmet lehet kelteni, és a félelem nyomása alatt a lakossággal mindenféle rendkívüli intézkedéseket lehet elfogadtatni;
• újra lehet indítani a lelassult migrációt. Egyre több globális újság pedzegeti már, hogy a migránsok tulajdonképpen ’klímamenekültek’, nem pedig háborús menekültek;
• a globális intézmények által is beharangozott, nyakunkon levő pénzügyi krachot klímakatasztrófaként lehet feltüntetni, és mondjuk a populisták nyakába varrni;
• ellenszegülő, renitens kormányokat, politikusokat lehet vele megbuktatni;
• mivel a fiatal korosztályok fogékonyak erre a lázításra, szembe lehet őket fordítani a társadalommal, az idősebb generációkkal;
• kompenzálni lehet vele a demográfiai problémát, elfeledtetni a népességcsökkenés végveszélyét;
• a klímaváltozásra hivatkozva hatalmas pénzeket lehet elvonni az állami költségvetésekből, és azokat ellenőrizetlenül felhasználni;
• vissza lehet fogni vele a gazdasági növekedést a konkurens fejlődő országokban;
• átütő siker esetén hosszabb távon esetleg egy egységes klíma-világkormány felállítása is megvalósulhat a globális felmelegedés hisztériájának leple alatt.

Az emberiség józanabbik részét alkotó többség egyelőre megbabonázva nézi ezt az egész cirkuszt. Mintha egy világméretű kígyóbűvölés résztvevői lennénk. Mindenki várja, hogy mi lesz ebből, mikor lesz például kimondva, hogy be kell engedni a felmelegedés elől menekülő afrikaiakat. Ne legyenek kétségeink, hamarosan tényleg azt fogják mondani a határaink előtt állók, hogy a forróság elől menekülnek ide. És akkor hozni fognak egy ENSZ-határozatot, hogy minden afrikai, akinek otthon melege van, alapjövedelemre és teljes körű társadalombiztosításra jogosult Európában. És magával hozhatja az egész nemzetségét, sőt törzsét, hogy ne kelljen pszichésen szenvednie a környezetváltozástól.

Jellemző a neoliberális idiotizmusra, hogy amikor először lett elege sok embernek ebből a paranoiából és elnevezték klímahisztériának a jelenséget, akkor a haladó neomarxisták hevesen tiltakoztak ellene, kijelentve, hogy ez szexista és kirekesztő megnevezés, mivel a hisztéria női viselkedésforma, és a Süddeutsche Zeitung hasábjain megjelent cikkeikben az ’elkötelezett éghajlatvédelem kollektív pszichózisa’ kifejezést javasolták helyette. Megint sikerült torkon ragadniuk a lényeget...

Azok a ’társadalmi tervező intézetek’, akik megtervezték ezt a nemzetközi kampányt a bankárék részére, most nyilván ünnepi hangulatban lehetnek, és valószínűleg vaskos bónuszokat osztogathatnak közöttük. Egyelőre nyerésre állnak, és jelenleg nem látszik arra esély, hogy meg lehessen állítani ezt az őrületet. Talán az egyre közelebb kúszó pénzügyi összeomlás fog ennek véget vetni? Ki tudja.

Addig, amíg nincs nemzetközileg szervezett jobboldali összefogás, csak a szokásos örök igazságunkra hagyatkozhatunk: ’A józan ész mindig visszaül a trónjára’.

Csupán az a kérdés, hogy mikor, és milyen körülmények között.

Szende Péter