Nemrégiben – nem mintha ez bárkit is különösebben megmozgatott volna – a Liberálisok nevű, pártnak nevezett belvárosi akciócsoport új elnököt választott magának, miután Fodor Gábor „megfáradt a liberalizmusért folytatott harcában” s visszavonulásra adta a fejét. Az új vezető pedig nem más, mint maga Bősz Anett, aki talán az egyetlen, akit Sermer Ádám kivételével név szerint ismerünk a tagságból (ha egyáltalán vannak még rajtuk kívül tagok). Bősz Anett egyébként a párt országgyűlési képviselője is, hiszen mindennél fontosabb, hogy a kristálytiszta liberális hangok a parlament falain belül is megrezegtessék az ott tartózkodók hallóidegeit.
Hétfő óta azonban Anett megunta a liberalizmus győzelemre juttatásának magányos harcát, elhagyta az ürességtől kongó képzeletbeli őrtornyának falait, és belépett a fényesebb, mozgalmasabb jövőt kínáló DK-frakcióba. Ez a mozzanat több érdekes gondolatot is felvet, vegyük őket sorra, elvégre azért ragadtam virtuális tollat, hogy több aspektusból nézzük meg a mikropárt legújabb eseményét.
Először is már csak azért is érdekes ez a derült égből villámcsapás effektus, mert Bősz Anett a nem túl távoli múltban nem a legfényesebb szólamokkal nyilatkozott a veterán „baloldali” milliárdosról. „Sajnálom, hogy vannak olyanok, akiknek ez játék vagy a saját pozíciójuk fontosabb, mint az, hogy mi lesz az országgal” - mondta álszent módon, Gyurcsányra célozva, 2016 novemberében. Ezeket a megállapításokat nyilván csak féltékenységből tette, hiszen a baloldali pártok összefogását szorgalmazó tárgyalásokat épp ekkor kellett elhagyni a világoskék mókusörsnek, éppen Gyurcsány vétója miatt. No, de ne a múlton merengjünk, a következetlenség a demokrácia velejárója, ezért nem kell hinni a politikusok 90%-ának, mert ha tegnap „a”-t mondtak, abból minden lelkiismeret-furdalás nélkül lehet másnapra „b” (lásd Jobbik).
Az érdekesebb kérdés inkább az, hogy mi változhatott meg ennyire gyökeresen szinte kerek 3 év alatt, méghozzá mindkét fél részéről. Ugyanis ne legyenek illúzióink, a valódi okok mindig a háttérben bújnak meg, s Gyurcsány, aki még mindig a baloldal nem hivatalos vezetője, személyes rábólintása nélkül erre az életben nem kerülhetett volna sor. Bősz Anett motivációjára is számos indok lehet, kezdve a sima túlélési ösztöntől és távlati lehetőségektől, egészen egy szerteágazóbb háttéralku-sorozat egyik állomásáig. A sima túlélési ösztönt, úgy gondolom, nem kell magyarázni. Mivel a Liberálisok nevű alakulat önállóan nagy valószínűséggel még az 1%-ot sem ugorná meg, ezzel a húzással talán Anett politikai jövője is biztosítva van. Mert hát a ki a fene akarna visszailleszkedni az „átlag társadalomba”, ha harcolhat is a liberalizmusért, mondjuk egy rendőr járőr fizetésének a tízszereséért?
Másrészről a cselekedet egy régi alapvető bölcsességet juttat ismét eszünkbe. A liberalizmus és a baloldaliság mindig egymást feltételezi, nem hiába alakult ki a balliberális kifejezés. Persze a balliberális szót sokan „kikérik maguknak”, s számos olyan „jobboldali” aranyifjút is ismerek, akik szintén tagadják a szó legitimitását, mivel a liberalizmus és a baloldaliság élesen elválasztandó. Ezek az áljobboldali egyének alkotják a magját a centrista politikának is, amely nemcsak, hogy bődületes nagy illúzió (lényegénél fogva nem lehet markáns ideológiája, ez pedig hosszútávon érdektelenné teszi), de legalább ugyanakkora hazugság is. Ugyanis, amint azt a mellékelt ábra mutatja, idővel úgyis összenő, ami összetartozik, így a középutas politikának nincsen komolyabb jövője.
Bősz Anett tegnap újfent bebizonyította nekünk, hogy a liberalizmus és a baloldali pártok kéz a kézben járnak. Ezt persze mi, gondolkodó emberek mindig is tudtuk, de azért jó látni időről időre, hogy rendre visszaköszönnek és önigazolást nyernek megfogalmazott gondolataink. Elnézve a magyar politikai helyzetet, amúgy is az a legesélyesebb, hogy a baloldali pártok előbb-utóbb egy teljes frontba tömörülnek majd (a látszatpártokat és látszatkülönbségeket persze megőrizve), ahogy azt tették többször is a történelem során. Azonban ők nem csak az ezer sebből vérző Fideszt akarják majd elpusztítani, hanem a valódi jobboldaliságot is. A kormánypárt és a baloldali blokk párharca nem a mi harcunk, majd megvívják ők maguk, elvégre valahol egyazon demokrata alomból származnak. Magyarország jövőjéért ellenben már mi is felelősek vagyunk, ezért kínálunk ennek a sokat szenvedett népnek egy rögösebb harmadik, ám annál szebb utat.
A Liberálisok egyetlen képviselőjének pedig „jó munkát” kívánok a DK-frakcióban, bizonyára az első perctől kezdve otthonosan érzi majd magát, hiszen együtt biztosan izgalmasabb szétverni az országot és „lebontani a diktatúrát”, mint külön-külön.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
