Az elmúlt hetekben robbant a botrány, egy évvel azután, hogy interjút adott a Magyar Hírlapnak a fiatal szlovák muzeológus lány, Zuzana Falathová, végül is csak eltávolították munkahelyéről, a pozsonyi városi múzeumból. Továbbá közölték vele, soha többé nem dolgozhat tanult szakmájában. A vele készültek interjút portálunk is leközölte, a hétvégén jómagam is tartottam sajtótájékoztatót az ügyben, ám nem érdektelen, nem felesleges itt, egy cikk keretein belül kifejteni olvasóink előtt, személyes véleményem szerint mely három pontot kell mindenképpen rögzítenünk és hangsúlyoznunk az ügyben.

Fotó: Magyar Hírlap

1. Az első, és amit a legfontosabbnak tartok, ha valahol valakit hátrány ér azért, mert az igazságot kimondja, mint azt tette az egyébként magyar felmenővel is büszkélkedő muzeológus, akkor nekünk ki kell állni mellette, szolidaritást kell vállanunk személyével. Főként akkor, ha ezt az igazságot a magyarsággal összefüggésben fogalmazza meg, ugyanis nem kevesebbet állított, minthogy az „igazság egyértelműen a magyaroknál van”, utalva arra, a szlovák történelemtudomány meglehetősen hamis képet fest a két nép, a magyar és szlovák múltjáról.

Figyelemreméltó és kevéssé ismert tény, hogy márciusban egy történelmi témájú konferencián tartott előadást, ahol többek között ezt mondta:

Rákóczi Ferenc minden magyar ember számára a nemzet iránt való hűség, önfeláldozás és az államférfiúi minőség példaképe. Nekem, mint felvidéki születésűnek, külön büszkeséget jelent, hogy ezen a tájon született a magyar történelem egyik legmeghatározóbb személyisége. Bár Nagyszombattól, ahol én születtem, messze van Borsi, ahol vezérlő fejedelmünk látta meg a napvilágot, mégis az ő fejedelmi formátuma erős üzenet az egész Felvidék és az egész Kárpát-medence számára. Ha jól belegondolunk, alig akad az elmúlt 300 esztendőben, aki akár megközelítette, vagy netán fölülmúlhatta volna államférfiúi minőségét. Történelmünk egész más ívet írhatott volna le, ha több Rákóczi és kevesebb Kun Béla, Rákosi Mátyás vagy Kádár János született volna hazánkban.

A teljes előadás itt olvasható.

2. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor azt is, óriási tévedésben vannak azok a szlovákok, akik ezért sértegetik, fenyegetik, sőt, a halálát kívánják Zuzana Falathovának, hiszen arról is értesülhettünk, többek egyenesen a Dunába akarták dobni, mint „magyar ügynököt”. Mégpedig azért vannak hatalmas tévedésben, mert ha erre építik nemzeti identitásukat, az egy bibliai hasonlattal élve olyan, mint az ember, ki homokra építette házát, minek következtében az első vihar össze is döntötte. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy egyetlen nemzet büszkesége, patriotizmusa sem épülhet hazug alapokra. Ha ők saját nemzeti énképüket elsődlegesen a magyarság és az igazság ellenében határozzák meg, annak nem sok köze van a valódi nemzeti gondolathoz, az közönséges sovinizmus.

3. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy látható, milyen kihívásokkal néz szembe a 21. században Európa, gondolok itt elsősorban a migrációs válságra, vagy arra, ez a század nagy valószínűséggel civilizációk, kultúrkörök összecsapásának színtere lesz. Magyarul az dől le, Európa nem csak, hogy megmarad-e Európának, mert ettől jelen pillanatban is igen távolodik, hanem, hogy vissza tud-e találni saját identitásmegőrző gyökereihez, közös alapjaihoz, vagy menthetetlenül, a természet kérlelhetetlen vastörvénye alapján a gyengébbet kiszorítják és az iszlám hódítja meg kontinensünket. Ez döntő kérdés lesz századunkban. Ebben a kontextusban helyes megragadnunk a jövő kihívásait, pozitívnak és előremutatónak találom a Visegrádi Négyek szövetségét is, ám ez csak csupán az érem egyik oldala. Mert még erre hivatkozva sem hunyhatunk szemet a felett, ha a magyarságot bárhol a lehető legkisebb jogsérelem éri, de akkor sem maradhatunk csendben, ha valakit, mint Zuzana Falathovát azért hurcolják meg, mert nem hajlandó elfogadni a múltat meghamisító narratívát.

A fenti három pont megindoklása roppant egyszerű.

Mert előbb vagyunk magyarok, és aztán európaiak, ez a helyes sorrend, ez a természet rendje, ezt felcserélni lehetetlen. De szintúgy bűn volna kivenni bármelyiket is a képletből. Evidencia természetesen, hogy a mi európaiságunk nem azonos az Európai Unión belül burjánzó kulturmarxisták Európa-képével. Mert látjuk, hová vezet ez az „európaiság”. Amikor valakik úgy kívánnak „európaiak” lenni, hogy nem fontos számukra magyarságuk. Gondolok itt az új SZDSZ-re, a Momentumra, akik az elmúlt hetekben szlovák és román pártok mellett kampányoltak, elárulva ezzel a határon túli magyarságot, tulajdonképpen a magyar nemzetet.

Ezért az áll a valódi európaiság talaján, akinek elsődlegesen fontos saját nemzete és az igazság, mert mindennek alapja csak az igazság lehet, és minden nemzet saját kulturális kincsével járul hozzá a valódi, és ebben az értelemben ténylegesen magasrendű sokszínűséghez, melyet mi Európának tartunk.

Vesszen tehát Trianon szellemisége, az a szellemiség, mely itt is tetten érhető volt, és amely nem csak, hogy mélyen, gyökereiben magyarellenes, de éppúgy Európa-ellenes mentalitás is!

Lantos János – Kuruc.info