Ahogy böngészem egyre-másra a híreket, nem verték túl nagy dobra sehol Tóth Bertalannak, az MSZP elnökének keddi, Országgyűlésben elmondott szavait. Pedig a maga nemében egészen páratlanok. Kérdés: mi volt a motiváció? Szimplán csak az érhető tetten, az egyre zsugorodó bolsevik utódpártnak szüksége volt arra, hogy elnöke „nagyokat mondjon”, vagy pedig az egykori állampárt irányvonalához, tetteihez való hű ragaszkodás mondatta ezt vele?

Kari Gerivel a nagy példakép szobránál

Mert abban az égvilágon semmi meglepő nincs, hogy neki mindenről a „diktatúra” jut eszébe, igen, az a diktatúra, ahol legutóbb választások útján törtek előre, és természetesen minden gondolat az öncélú, tartalmatlan „Orbán-fóbiából” indul ki, és oda is tér vissza, így innen sikerült elindítania egy olyan, meglehetősen zavaros gondolatmenetet, mely abban csúcsosodott ki, hogy szerinte tulajdonképpen nem is volt kifogásolható a magyarországi svábok 1946-ban levezényelt kitelepítése.

Ez a kép önmagáért beszél…

Azt azért halkan jegyezzük meg, mert nem lehet elégszer kiemelni, hogy többek között az MSZP is idoljának tekinti Nagy Imrét, aki se nem volt a magyar nemzet mártírja, sem a tisztán és hitelesen antikommunista 1956 alakja, csupán a belső, bolsevik leszámolás áldozata, nem mellesleg pedig döntő szerepet vállalt az előbb említett sváb kitelepítésekben is.

Ilyen oldalról megközelítve sem lehet talán meglepő, hogy Tóth Bertalan ezzel példálózott.

No, de forduljunk is rá, pontosan minek kapcsán hagyta el száját ez a „csodálatos” megállapítás.

E helyütt adjuk át a szót, ugyanis ezt mondta: „ha azzal nincs probléma, hogy Szíriába szíreket telepítenek be, akkor azzal sem volt probléma, hogy svábokat telepítettek ki Magyarországról…”

És – gondolom – azon sincs fennakadni való, hogy a Benes-dekrétumok pedig magyarok kitelepítéséről rendelkeztek, ugyan, mi is volna kommunista logika szerint a baj? Semmi.

De azért tegyük már helyre picit Bertalant, hogy mi a fő különbség itt, történetesen a svábok és a szírek között. Ő azt állítja, nyilván a migrációt ellenzőkkel szemben megfogalmazva véleményét, hogy Szíriába szíreket „visszatelepíteni” (magyarul hazaküldeni őket) rossz.  Mindezért, ha valaki ezt az eljárást helyesli, akkor semmi alapja nincs, hogy ne tartsa elfogadhatónak a svábok kitelepítését.

…és ez is!

Csak úgy csuklóból soroljuk fel a legfontosabb eltéréseket és körülményeket!

1. Amikor a magyarországi svábokat kitelepítették a kommunisták, ők immár több generáció óta itt éltek, kulturálisan és más értelemben is gazdagították a magyar hazát, tehát integratív, szerves részei voltak a magyar nemzetnek. A szírekről ez aligha mondható el, akikből Magyarországra ugyan nem jutott, de például Németországban bőven leledzenek.

2. Ezen a ponton szúrnának közbe a multikulti elkötelezett hívei, „de éppen ez az, adjuk meg az esélyt a szíreknek, hogy több generáció felnövekedhessen Európában és Magyarországon, mely által éppen úgy beilleszkednek majd, akár a svábok!”. Ha ilyen világjobbító, „elkötelezett humanistával” találkozunk, és van elég erőnk vitába szállni vele, nem legyintünk fáradtan a hagymázas utópisztikus elképzelés eme híve felé, nyugodtan feleljünk a következőképpen.

Rendben, játszunk el a gondolattal, vegyük szemügyre, mihez kezdtek a svábok magyarországi letelepedésük alkalmával. Például megművelték az elhagyatott, lepusztult földeket, és a többi. Ellenben a szírek nem a termelést, sokkal inkább a bűnügyi statisztikát és a rendőrség munkáját növelték, mellesleg hálából robbantgatnak itt-ott. Természetesen nem csupán a szírek, de ebben az esetben egy kategóriába esnek a többi muszlim bevándorlóval, hiszen mind Tóth védencei közé sorolhatók.

3. Ennek okát minden épeszű ember látja és tudja: a svábok és a szírek (de a többi közel-keleti, afrikai bevándorló is) között nem elhanyagolható, hanem alapvető különbség tátong. Míg a magyar lakosság és az akkor betelepülő svábok között nem állt fent olyan jellegű etnikai, vallási és kulturális különbség, mely ne tette volna lehetővé, hogy ez a német népcsoport szervesen bekapcsolódjék, értéket termelve a magyar nemzet életébe, míg az Európán kívül érkezők és a magyarság, az európai népek között a szakadék akkora, etnikai, kulturális és vallási tekintetben, hogy csak az életellenes, globalista, valójában minden rasszt (mert a keveredés által eltűnik minden rassz és nép kulturális öröksége, egyedi értéke és szépsége, melyet bennük tisztelhetünk) eltűntetni igyekvő balliberálisok fejében jelenthetnek valós alternatívát.

A legfontosabbat pedig még nem is említettük: napjainkban, a kitelepítések dacára, jelentős sváb közösségek élnek nálunk, mert ők Magyarországot tekintik hazájuknak. Őket sértette meg mélyen Tóth Bertalan.

A bocsánatkérés volna a minimum, ám kétséges, ez megtörténik-e, hiába no, ez az elődökhöz méltó, jellegzetes bolsevik tempó.

Lantos János – Kuruc.info