Létezik és létezett is mindig Magyarországon egy olyan réteg, mely messze nem homogén, sarkalatos értékek és ügyek mentén viszont igenis élesen körülhatárolható. Ebben a közösségben az elmúlt 30 évben feltűnő és már megszűnt pártok és szerveződések, mozgalmak legalapvetőbb minimuma mégis a történelem kihívásaira adott magyarérdekű válaszok összessége volt. Abban sincs teljes megegyezés, pontosan milyen megnevezéssel illessük ezt a tábort, a legnépszerűbbek például a nemzeti oldal, nemzeti radikálisok, esetleg radikális jobboldaliak, de a szélsőjobboldali is gyakran előfordul.

Pártok és mozgalmak felett alighanem ez volt az elmúlt 30 évben a hozzánk legközelebb álló lobogó (forrás: Pinterest)

A lényeg ugyanaz. De megkerülhetetlenül fontos azt is kiemelni, hogy ez a politikai közösség sohasem lehet és lehetett olyan, mint a többi. Ami másoknak elég, az számunkra kevés. Ez azt jelenti, hogy mindenkor meg kell maradnia mozgalmi jellegűnek, mert ez adja a hitelességet. Nekünk sohasem volt elégséges, ha a nemzeti radikalizmus politikai képviselői például ellátogattak egy-egy televízióba nyilatkozni, és azzal le is tudták a dolgot. Azok számára ez nyilván elegendő, akik ún. „felépített karakterek”, akik mögött mindig ott állnak a különböző tanácsadók, akiket oligarchák vagy külföldi erők pénzelnek.

De nekünk ez sohasem volt járható út, hiszen a mi gyökereink ebből a nemzetből valók. A mozgalmi jelleg megléte vagy hiánya pedig - bár vannak, kik így vélik - nem abban az ellentétpárban feszül egymásnak, hogy egy formáció be nem jegyzett közösségként működik, vagy éppen bejegyzett pártként. A mozgalmi jelleg sokkal inkább egy szellemiséget takar, egy megalkuvást nem tűrő örökös küzdelmet, melynek világnézetéből fakadóan nem az eredmények latolgatása az elsődleges feladata, hanem a meggyőződéses harc.

Természetesen megvannak mindkettőnek a maga veszélyei, amint azt láttuk a Jobbik esetében, „kívülről” jött emberek és gyenge jelleműek balszerencsés találkozása folytán előfordulhat, mint ahogy elő is fordult az, ami a Jobbik dicstelen történetében megtörtént. Azonban azt is látjuk, hogy az elmúlt 3 évtizedben hová vezetett a befelé forduló, önmagunk vállát veregető pártellenes mozgalmiság, melynek önmagában, egyedül nem sikerült olyan alternatívát felmutatnia, amely releváns hatással lett volna hazánk sorsára.

A mozgalmiságnak tehát elsősorban mindenkor a megalkuvásoktól mentes világnézeti jellegű küzdelmet kell jelentenie, mely ebből kifolyólag külsőleg, módszereiben is felismerhetővé, megkülönböztethetővé tesz a többi politikai oldaltól. Párt esetében ez a mozgalmi szellemiség nem ütközhet természetesen a szakmaisággal ott, ahol ez utóbbi megkövetelt.

Mindezeket azért éreztem fontosnak lejegyezni, hogy a fentiek értelmében tudjuk helyesen értékelni a most lezajlott önkormányzati választásokat. Teljesen legitim, hogy sokan és sokféle módon értékelik az eredményeket, az én személyes véleményem is az, nem jó irányba mentek el a dolgok. Annak semmiféleképpen nem lehet örülni, hogy úgy tűnik - és bevallom, ez engem is meglepett, ebben tévedtem -, az „ellenzéki összefogás” jobban szerepelt, mint ahogy arra számítani lehetett. Ennek folytán pedig a főpolgármesteri cím, a fővárosi kerületek nagy része és számos megyei jogú város baloldali kézbe került.

Ő a valódi szélsőség, Niedermüller, aki még az SZDSZ-ben is a szélsőliberális szárny képviselője lett volna, ma a VII. kerület polgármestere… (fotó: Demokrata)

Az külön szégyen és gyalázat, hogy alig tudja leplezni e miatt örömét az a Jobbik, mely része volt ennek az elvtelen összefogásnak, és amelyről valaha azt gondoltuk, a mi közösségük szerves része.

Kommentár nélkül... (fotók: Fb)

Persze csalóka ez az öröm. A mór megtette a kötelességét, a mór mehet - tartja a mondás. Önállóan igen kevés helyen indultak, így lemérhetetlen, mekkora támogatottsággal bírnak valójában. De az is lehet, ilyenre már nem is kerül sor. A baloldali ellenzék a jelenlegi eredményektől igen erősen vérszemet kaphat, megerősítést nyert számukra, hogy így érhetnek el sikereket, de a Jobbiknak ebben már csak epizódszerepet szánnak, az évek előrehaladtával egyre kevesebbet, míg végül már semennyit.

A közösségünk pártpolitikai formációja a Mi Hazánk képében adott 2 polgármestert, 34 képviselőt, és szerzett 134 ezer szavazatot úgy, hogy nem fedte le jelöltállításban az ország teljes területét.

De nem is számok és százalékok jelentik a fő lényeget, hanem a mozgalmi jellegű szemléletünk, mely egykor, ha kellett, könnygázzal és kardlapozással szemben is felépített egy 1 milliós tábort, és ha úgy hozza a történelem, hogy 2022 után újra egy baloldali, nemzetrontó kormányzat ellenében kell harcolnunk nemzetünkért, akkor újra meg fogjuk tenni. De mivel szellemi iránytűnk tiszta és világos, akkor is cselekszünk, ha a túloldalon áljobboldalisággal, érdekmagyarsággal találkozunk.

Mert ez a mi utunk, mely elvezet minket célunkhoz.

Lantos János – Kuruc.info