Az elmúlt bő másfél hónap az októberi önkormányzati választások bűvöletében telt, s hosszú idő után végre eljött a nap, amikor az ország az elkövetkezendő 5 évre minden településen és megyében megszavazhatja, kiknél legyen a helyi irányítás. Az önkormányzati választások ugyan mindig szerényebb részvétellel zajlanak, mint az országgyűlési (de magasabbal, mint az EU-s), de már csak józan ésszel belegondolva is fontos, kik fogják megszabni és irányítani a szűkebb életterünk mindennapjait.
A kampány persze most is úgy telt, ahogy az a „modern demokráciákban” telni szokott. Kiszivárgott botrányok, sikkasztások, kokain, stb. Jellemző módon mindig ezekben a hetekben hullik ki az összes csontváz a szekrényből, aztán hosszú évekre ismét csend lesz. A budapesti főpolgármester-választás pedig sok esetben sokkal inkább hasonlított egy B-kategóriás valóságshowhoz, mint politikai vetélkedéshez, de hát a „panem et circenses” akár korszakunk mottója is lehetne. Persze az is fontos, hogy ne csak a rosszat vegyük észre, hanem azt is, ami pozitív.
Az elmúlt hetekben nemcsak szemlélője, hanem aktív résztvevője is voltam a kampánynak, mivel jómagam is megmérettetem magam az egyik tatabányai választókerületben, mint a Mi Hazánk jelöltje. Ezen időszak alatt volt alkalmam rengeteg emberrel személyesen beszélgetni, napi problémáikkal szembesülni, meghallgatni őket, s természetesen megfelelő válaszokat adni rájuk. Olyan szegmense ez az életnek, és olyan élettapasztalatokat gyűjthet az ember ilyen beszélgetések során, amelyek egyedülállóak, örülök, hogy nem spóroltam meg ezeket a beszélgetéseket. Egyszersmind rádöbbenhetünk arra is, hogy a magyar társadalom legfelső, legmódosabb rétegének egy jelentős része milyen elképesztő módon el van rugaszkodva a magyar valóságtól, gondoljunk itt akár gazdasági tényezőkre, egy „átlagember” fizetésére, vagy akár az etnikai problémákra. Tatabányán körülbelül mindegyik „problémafajtára” találhatunk példát, így ilyen téren is széles körű ismeretekkel gazdagodtam, ezeket természetesen nem fogom most külön felsorolni.
Kiemelt fontosságúnak tartom, hogy a társadalom felismerje és belássa azt (ez hosszú évekbe telik), hogy a magyar politikai élet nem és nem is lehet kétpólusú. Sokan és sokat tesznek érte, hogy annak láttassák, s elsőrendű feladat ennek a szándékosan kreált illúziónak a letörése. A kormánypárt(ok) mellett az „összefogás” immáron teljesen egy, összefüggő és átláthatatlan masszává változott, már nem is tesznek kísérletet a résztvevők arra, hogy az általuk képviselt pártoknak bármilyen karaktert adjanak a szivárványszínű koalíciójukon belül (a Jobbik izzadtságszagú „jobbközép” mantráját, olyan „kiváló” értelmiségi „holdudvarral”, mint például Gulyás Balázs publicista, hadd ne nevezzem komolyan vehető kísérletnek). Erre pedig korábban, ha haloványan is, de azért voltak próbálkozások, úgy látszik, felhagytak velük (jól tették, aminek nincs karaktere, annak utólag már elég nehéz kreálni). Persze el lehet képzelni ezek után, mégis hogyan nézne ki egy olyan város, ahol ez a massza hatalomhoz jut (valószínűleg az első napon összevesznének a különböző pozíciókon). Az úgynevezett harmadik útnak mindezek ellenére mindig volt és a jelenben is van legitimációja, amely az idők során sokkal inkább formálódott egy önálló politikai gondolatkörré, mint konkrétan, kizárólag egy múltbeli párthoz köthető szlogenné.
Ezt a harmadik utat a jelenlegi politikai palettán a Mi Hazánk Mozgalom képviseli és tette magáévá, ennek a gondolatkörnek a széles társadalomba való „beültetése” pedig nem egy egyszerű és főleg nem egy rövid feladat. A legjobb lehetőség erre pedig – a politikai program ismertetésén, illetve a publikálásokon túl – egy-egy személyes beszélgetés, ezt még ebben az egyre inkább személytelen világban is sokra értékelik, már aki nem atomizálódott szét teljesen. Egyébként figyelemre méltó eredménynek tarthatjuk azt is, hogy a Mi Hazánk – másfél éves mozgalomként – rendkívül sok helyen tudott egyéni jelölteket, polgármestereket, megyei listákat állítani, ráadásul állami támogatás híján. Erre joggal lehet büszke mindenki az elért eredménytől teljesen függetlenül.
Az önkormányzati választás meggyőződésem szerint egy érdekes „leletet” és forrást fog számunkra biztosítani a magyar belpolitikai helyzetről, a magyar társadalom állapotáról. Egyszersmind megvilágítja majd azt is, hol és milyen kiemelt feladatai lesznek a magyarországi radikális jobboldalnak az elkövetkezendő években, amelyet természetesen csakis kellő következetességgel lehet képviselni majd ezután is. A valódi igazságok hirdetése, a szőnyeg alá söpört problémák feltárása és köztudatba helyezése, a politikai korrektség falanszterének szétzúzása csak és kizárólag ránk vár, ezeket a munkákat soha senki nem fogja helyettünk elvégezni.
Kerek egészet nézve pedig ennek egy jelentős állomása ez a mostani vasárnap, ahol lehetőség nyílik a harmadik utat még erőteljesebben felrakni a magyar politikai élet térképére. Cselekedjünk ennek szellemében!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
