Ha fel akarnánk sorolni a mindenkori baloldal legnegatívabb tulajdonságait, a (számukra kényes) múlt önkényesen való megváltoztatása, valamint a gátlástalan kegyeletsértés biztos a toplista élén járna. Gondoljunk csak az 1945-46-os, vagy akár az ’56-os megtorlásokra Magyarországon. Mostanában Spanyolországra is rájár a rúd. Kormányválság, migrációs nyomás, minden, amit el tudunk képzelni egy impotens balos vezetés alatt.



A tábornok (balról a harmadik) egy maximálisan illusztris társaság jelenlétében. Itt még kuss volt a baloldalnak (1940, Madrid, fotó: Wikipédia)

Ők tényleg csak a káoszhoz értenek. Viszont ilyen „jelentéktelen” problémák mellett, mint például az országban gombamód szaporodó négerek jelenléte, van idejük arra, hogy régen elhunyt hősöket zaklassanak, exhumáljanak, nyugodjon az illető akárhol. A legnagyobb vicc az egészben, hogy Francisco Franco tábornok még a „főgonosz” Harmadik Birodalomhoz sem igazán köthető, hiszen – sajnálatos módon – nem kapcsolódott be a tengelyhatalmak oldalán a háborúba, bármennyire is kézen fekvő döntés lett volna. Balos „barátainkat” persze ilyen „unalmas” tények nem zökkentik ki a nyugalmukból, így zöld utat engedtek az exhumálásnak a bírósággal egyetemben. Miért? Mert csak. Ugyanis a „diktátor volt” érven kívül más nem igazán hagyta el a szájukat.

Ezen a héten kedden világossá vált, hogy a családtagok fellebbezése ellenére (itt legalább a család nem tagadja meg az örökségét, mint sok német hős ma élő rokonai) a spanyolországi legfelsőbb bíróság ítélete alapján exhumálják a tábornok holttestét és a nyughelyéül szolgáló mauzóleumból is „elköltöztetik”. A szocialista kormány azt is hozzátette, hogy az „Elesettek Völgye” a hatalmas kereszttel és a mintegy háromezer hektáros területtel dicsőíti a „diktátort és rezsimjét”, ahelyett inkább az 1936-39 között zajló spanyol polgárháború áldozatainak kellene emléket állítani. (Aki esetleg nem tudná, hogy mi zajlott itt majdnem három évig Spanyolországban, azoknak azt ajánlom, hogy Horthy-korszakban született irodalomból tájékozódjon, mert tisztességes munka nem igazán született azóta a témával kapcsolatban. Mivel nem szeretnék most túlságosan eltérni a témától, legyen elég annyi, hogy ezekben az esztendőkben bizony a mediterrán ország is megtapasztalhatta a vörös szörnyeteget. A dolog további érdekessége, hogy számos magyar hős is harcolt a bolsevikok ellen önkéntes alapon, a másik szomorú tény pedig, hogy magyarországi kommunista zsidók is szép számmal önkénteskedtek – a másik oldalon.)

A baloldali pártok persze üdvözölték a rendeletet, viszont Francónak mind a mai napig komoly kultusza van az országban (ez talán erősödhet is, ahogy az ország egyre jobban süllyed el a káoszban). Carmen Calvo miniszterelnök-helyettes ugyan azt ígérte, hogy „nagyon gyorsan fogjuk csinálni, jobb előbb, mint később”, de őszintén reméljük, hogy ehhez a spanyolországi szélsőjobbnak is lesz egy-két szava. Úgy látszik azonban, hogy spanyolhonban is bőven akadnak idegenlelkű történészek, ugyanis a„Történelmi Emlékezet Helyreállítása Szövetségének” vezetője, Emilio Silva ezt böfögte fel a hírre reagálva: „Ez egy fontos rendelet, és megnyugtató, hogy a demokratikus kormány rendet tehetett ennek az országnak a múltjában, de szomorú volt azt látni, hogy egy diktátor családja képes volt 15 hónapra legyőzni a demokráciát”. A „demokratikus véglény” szavait bővebben nem kommentálnám, mert túlságosan elszaladna velem a ló…

Franco tábornok hányatott sorsát – meg úgy általában a spanyolországi politikai káoszt – a jövőben is érdemes lesz figyelni, hiszen elviekben az exhumáláshoz az egyháznak is hozzá kell járulnia. Az „Elesettek Völgyének” elöljárója viszont már most közölte, hogy nem fogja engedélyezni az exhumálást, mert a bazilika „sérthetetlen terület”. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Ismét tanúi lehettünk annak, hogy a nemzetközi baloldal csak a pusztításhoz, a romboláshoz, a kegyeletsértéshez ért. Mást nem tudnak nyújtani, csak azt, ami a lényegük. De ők végre mikor fognak eltűnni örökre?

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info