Érthetetlen és sajnálatos módon a magyarországi etnikai krízist valahogy mindig szőnyeg alá söprik valami mondvacsinált indokkal, ha egyáltalán szóba kerül. Itt most nem a családtámogatási rendszerre vagy a magyarság számának csökkenésére gondolok, erről bőven van szó pro és kontra a kormányoldal és az ellenzék részéről is. Viszont az ezzel járó etnikai eltolódások problémáját, így a magyarországi cigányság vészes ütemű szaporodását már nem szokták ilyen lelkesen emlegetni.

Miért is tennék? Szavazóbázis szempontjából nem valami „trendi” téma, a liberális demokráciában pedig mindent a szavazókért, ugyebár, nehogy véletlenül bárkit is „megsértsünk”, amivel szavazatot veszíthetünk (szavazatszerzésre pedig ott a zsák krumpli és társai). Pedig egy pártnak, mozgalomnak, ha van fontos küldetése, akkor az az, hogy felhívja a figyelmet és megoldja a nemzet égető és fontos kérdéseit, kihívásait. A cigánybűnözésről sem beszél már senki más, egyedül a Mi Hazánk Mozgalom, pedig a probléma abszolút nem oldódott meg azóta sem, mióta a fogalom egyáltalán nagy nehezen bekerült a köztudatba. Az emberek jelentős részének mindezen problémák gócpontja Északkelet-Magyarországot jelenti – a borsodi, szabolcsi és hevesi állapotokat nézve teljes joggal – azt viszont már kevesebben tudják, hogy a Dunántúlon sem rózsás a helyzet. Így a dél-dunántúli Baranya megyében sem, ahol egy Alsószentmárton nevű község minden lakója cigány származású. Erről már önmagában napokat lehetne beszélni, hogy hogyan jutott el egy európai ország idáig, azonban a 21. századi SZDSZ (leánykori nevén Momentum) elnöke teljesen más következtetéseket vont le az égető problémával kapcsolatban.

Fekete-Győr András Facebook-bejegyzése szerint ugyanis a beás cigány közösség „oszlopos tagja” a Momentum színeiben fog elindulni az októberben esedékes önkormányzati választáson. Bravó! Minek is kellene etnikai eltolódásokról beszélni, ha már a cigányok is momentumosok lettek? (Mondjuk, ez némiképp felülírja azt a tényt, hogy a liberális pártnak kizárólag Budapest belső kerületeiben van komoly bázisa, így most már kiegészülhetnek a vidéki cigánysággal is.) A bejegyzés szerint továbbá szomszéd falvakból is jöttek cigány vezetők (ez alapján leszűrhetjük a környező települések etnikai arányát is). „Nagyon szerettem itt lenni, mert egy nyelvet beszéltünk: azt akarjuk, hogy a XXI. századi Magyarországon legyenek cigány rendőrök, orvosok, ügyvédek, programozók, és menedzserek” – írja a pártelnök, aki valószínűleg egy párhuzamos univerzumban élhet. Mindezt persze még szokás szerint megtoldotta egy Orbánnak szánt üzenettel (ez valahogy sosem marad el, legyen akármi a téma), és közli, hogy a „magyar cigánysággal” (helyesen inkább: magyarországi cigányság) közösen tervezik a jövőt. Oké... Ez a bejegyzés talán kaphatná az „Egy fiú naplója, aki életében először elhagyta a Nagykörút környékét” című könyv előszavát is, ezzel szemben lássuk néhány mondatban, mi is a 21. századi valóság.

A valóság az, hogy a korábban említett etnikai arányok eltolódása mellett, ha az ember felnéz olyan hírportálokra, amelyek valós problémákkal foglalkoznak (kevés van), akkor láthatja, hogy a „cigány programozóktól” igen messze vagyunk. Ehelyett viszont minden napra jut legalább egy erőszakos rablás, lincselés, bántalmazás, valamint a gyilkosság sem épp ritka. A legkiszolgáltatottabb helyzetben pedig az idősek és a gyerekek vannak, akik nem, vagy csak nagyon nehezen tudják megvédeni magukat. S akkor még a (bolti) lopásokról, a járműveken való folyamatos bliccelésről, jegyvizsgáló-verésekről még nem is beszéltem. Nem inkább ezekről kéne beszélnie a Momentumnak?

Nos, András, valahogy így néz ki a 21. század Magyarországa (tudom, hogy nagyon szereted ezt a semmitmondó kifejezést). Kemény a való világ, nyilván ezt ti nem igazán szoktátok megtapasztalni. Én inkább maradok a realitás talaján, és olyan kezdeményezéseket támogatok, mint például a MÁV rendbetétele.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info