2006. szeptember 18-a nehezen felejthető, sokak számára felemelő, másoknak viszont rémisztő emlékként juthat eszébe. Ezen az estén, pontosabban szólva éjjelen, átnyúlva 19-re történt ugyanis a Magyar Televízió székházának ostroma, mely annak nyomán robbant ki, hogy előző napon kiszivárgott az őszödi beszéd néven elhíresült hangfelvétel, ahol Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök a maga sajátos, de akkor egyszer őszinte (hiszen zárt körben volt) stílusában kimondta: hazudtak reggel, éjjel meg este.

No meg elkúrták. Nem kicsit, nagyon.

Spontán jellegű tüntetések alakultak ki a Kossuth téren, majd másnap tüntetők egy csoportja, köztük Toroczkai László átvonult a közszolgálati televízió akkor még a Szabadság téren lévő székházához, hogy petícióját beolvastassa. Ezt megtagadták, majd az események úgy alakultak, hogy a tüntetők, akik teljes joggal adtak hangot elégedetlenségüknek, hiszen Gyurcsánynak az égvilágon semmi keresnivalója nem lett volna már abban a percben sem a miniszterelnöki pozícióban, ezek után megostromolták a székházat.

2006, székházostrom, majd pedig: 2018, székházi paródia...

Az utána következő események és évek – kis túlzással élve – ma már történelemnek nevezhetők. De zsigereinkben, velünk élő történelem, ugyanis ott kapta meg igazán arculatát, identitását a 2006-2010 közötti nemzeti radikalizmus, és azt bűn volna elhallgatni, ehhez igen jelentősen, és hatalmas sikerrel járult hozzá a Kuruc.info is. De ebben az időszakban kapott erőre az akkor még nemzetinek látszó Jobbik is, hogy aztán 2010 után apránként, majd pedig egyre ölesebb léptekkel közeledjen azokhoz, akik ellen harcolt évekkel korábban.

Ma már a baloldal integratív része. Ez több mint tragikomikus.

Ennyi év, sőt, már több, mint egy évtized távlatából ki lehet jelenteni, a baloldal azóta sem állt fel – hála Istennek – az akkoriban kapott pofonokból, hiszen 2010-ben esélyük sem volt a választási győzelemre, mint ahogyan azóta sem közelítették meg azt a Fideszt egy alkalommal sem, legyen az EP- vagy országgyűlési választás, amely akkoriban (2006-2010) inkább volt csendes szemlélője, mint résztvevője azoknak a harcoknak, melyek a Gyurcsány-kormány ellen folytak az utcán.

Azóta régi szereplők tűntek el, újak jöttek elő, a baloldalon is olyan szintű kavargás volt, akár a koszos zoknik a centrifugában, de a hosszú évek alatt mégiscsak a régi helyzet állt elő: ma a baloldalnak egyértelműen Gyurcsány Ferenc újra a vezére. 2006 örökségét pedig ma egyetlen párt vállalja fel, ez pedig a Mi Hazánk, mint ahogy az is igaz, a Kuruc.info azóta is töretlenül képviseli azt a szellemiséget, amely úgy foglalható össze röviden és tömören: korlátlanul magyar.

A rendszerváltás óta székházostrom csak egy alkalommal történt, azonban többen szerették volna, ha megszületik egy második, de már balliberális ihletésű, hasonló esemény. De míg az előbbi, ahogy mondani szokás, „alulról”, a második pedig nagyon is „felülről” jött, pontosabban szólva semmiképpen sem volt spontán jellegű. Ez pedig a tavalyi év végén lezajlott, MTVA-székházban történt ajtónak szaladós, földön fetrengős bohóckodás volt.

Ennek oka nem más, minthogy e mögött nem állt valós társadalmi, ha úgy tetszik, nemzeti akarat, mint a 2006-os események esetében. Jól megfigyelhető a különbség, hogy azon a szeptemberi éjszakán nem politikusok, hanem olyan magyar emberek küzdöttek, akiknek elegük volt. Tavaly decemberben pedig semmi erre utalót nem tapasztaltunk, csupán vérszegény, de annál röhejesebb mutatványokat. Hiába volt meg a külföldön már jól bevált „forgatókönyv”, melyet bizonyos nemzetközi erők több országban is alkalmaztak már, ezúttal a „színészek” csapnivalók voltak.

Bár vígjáték, kabaré tekintetében nem volt utolsó.

No, de hogy mindezek tükrében és 13 év távlatából mi a legfontosabb üzenet számunkra? Sokan mondják, „ma már nem 2006 van”, magyarán nem lehet ugyanazokat a lemezeket feltenni, ami így is van, nincs olyan helyzet az országban, ma más a legfontosabb feladatunk. Ma azt kell szem előtt tartanunk, hogy annak a szellemiségnek teremtsük meg a minél nagyobb és erősebb politikai kereteit, amelyből a 2006-os események is táplálkoztak. Ez most egy hosszabb, néhol kevésbé látványos, lépésről lépésre történő újraépítkezés, hogy ha újra úgy hozza a történelem, ismét lépni tudjunk: a hazáért mindent, a hazát semmiért!

Lantos János