Ugrás a cikkhez
Reklám

Néhány nappal ezelőtt az atv stúdiójában vendégeskedett Heisler András, a Mazsihisz elnöke. A téma természetesen Kornis Gyula volt, akinek szobrát nemrég avatták föl Vácott. Ismert, a Mazsihisz (és néhány csatolt része, pl. a Liberálisok nevű, mérhetetlen támogatottságú párt) azonnal tiltakozott, de ez a tiltakozás nem vert különösebb visszhangot. Nem is lenne érdemes vele foglalkozni, ha az atv beszélgetése nem mutatna túl a mesterségesen kreált Kornis-ügyön.




Elöljáróban néhány szót kell ejtenünk a kudarcba fulladt tiltakozásról. A Liberálisok egyik frontembere, a zsidó Sermer Ádám, petíciót indított a szobor eltávolítása érdekében. Sermer szövegében ilyen, a Grimm-mesék világát idéző kitételek szerepelnek:

Tűrhetetlen, hogy a kormány annak a nyíltan antiszemita politikusnak az emlékét próbálja rehabilitálni, aki a zsidóságra a magyarság szellemét megrontó, külön fajként tekintett. Aki a holokauszt borzalmait készítette elő, és a későbbi mészárlásokat elfogadhatóvá tette a többségi társadalom számára.

Mindig az ún. „holokauszt”, nem tudják abbahagyni. Szegény Kornis, semmilyen „borzalmat” nem készített elő, ez csak a sermerek agyában megfogamzott bolondéria. Ezt jól látja a közvélemény is, hiszen eleddig 336 személy írta alá a tiltakozást, holott Heisler szerint közel négyezer holotúlélő él még hazánkban.

És most lássuk az atv műsorát. Szeptember ötödikén Rónai Egon beszélgetett Heisler Andrással, tehát két zsidó vitatta meg azt, milyen „masszív antiszemita” (Heisler szóhasználata) volt Kornis Gyula. Tanulságos ez a rövid, néhány perces felvétel, mert jól mutatja, miként akarja „judaizálni” gondolkodásunkat egy erőszakos, mocskolódásban verhetetlen kisebbség.

Rögtön a felvétel elején Heisler belegabalyodik a saját szövegébe. Ezt mondja Kornisról:

Ki akarta rekeszteni a magyar nemzet részéből (?!) a magyarországi zsidóságot.

„A magyar nemzet részéből?” Ez mi a fenét jelent? Nem tudom.

Heisler egyébként azt állítja, hogy szegény Kornis közel egymillió zsidót akart „kirekeszteni”, holott ennyi zsidó nem is élt a csonka hazában. Tudjuk, holozsidó körökben nagyvonalúan bánnak a számokkal, az idő múlásával egyenes arányban duzzad a „kirekesztett” zsidók száma

Heisler előbb elismerően szól Kornis pedagógiai munkásságáról, lényegében fölmondja a Wikipédia-szócikket. De… Rögtön hozzáteszi, hogy ez a „masszív antiszemita” bizony „benne volt abban a folyamatban”, amely szerinte 600 ezer ember (?!) megöléséhez vezetett. „Ilyen embereknek nem szabad szobrot állítani.” Az egyszeri néző rögtön fölteheti magában a kérdést, hogy ilyen alapon Nagy Imrének miért lehet szobra? Nagy Imre ugyanis valóban sokat ártott a magyarságnak, de 56-os szereplése és későbbi elítéltetése miatt erről nem beszélünk.

Heisler hiányolja azt, hogy nem vitatták meg előzőleg a szoborállítás ötletét. A probléma az, hogy a szobor felállításáról a váci önkormányzat döntött, mi köze ehhez a zsidó felekezetnek? Heisler szerint minden, a Horthy-korszakban szerepet vállalt politikusról társadalmi vitát kell folytatni, ha velük kapcsolatban szoborállítás terve fölmerül. Székesfehérváron évekkel ezelőtt avatták föl Kornis szobrát. Akkor Heislerék miért nem tiltakoztak? Miért épp most, a váci szoborban fedezték föl a „masszív” antiszemitát?

Heisler persze nem társadalmi vitát sürget, szerinte csak két etnikummal kell egyeztetni. Ezt mondja Heisler:

Beszélgessünk róla. Beszélgessünk a romákkal, beszélgessünk a zsidó közösség tagjaival. Nem akarunk mi pluszjogokat, de ugyanazokat a jogokat akarjuk, mint bármelyik magyar állampolgár, aki nem zsidó.

Világos beszéd. Beszélgetni kell a romákkal és a zsidókkal, a magyarokkal viszont nem. Minek. Pluszjogok? Ha nem akarnak pluszjogokat a zsidók, akkor zsidó emlékművek esetében miért nem folytatnak társadalmi vitát? Amikor újabb és újabb holoemléket avatnak, miért nem előzi meg ezt beszélgetés – a magyarokkal? Csak kérdezem, Heisler úr.

Végezetül egyetlen megjegyzés. Rónai Egonnak javasolnék egy komoly, igazán felkészült interjúalanyt.

Somos Róbert egyetemi tanár behatóan foglalkozott Kornis Gyula életművével. Idén a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent a professzor Kornis-monográfiája, de egy másfél évtizeddel ezelőtti kötetében is hosszan írt Kornisról. Ez utóbbi könyvében Somos idézi azokat a szavakat, amelyek miatt most zsidó-liberális oldalon gyalázzák Kornis Gyulát, majd így folytatja:

Minthogy 1919 ténylegesen a zsidókérdés akuttá válásának az ideje, s ezzel Kornis szembetalálkozott, természetes módon valamilyen szinten állást foglalt. Ennek az állásfoglalásnak a jellege a fenti sorok alapján elég világos. A magam részéről nem merném Kornis pozícióját „antiszemitizmus”-nak nevezni, annál is inkább, mivel e terminus jelentése maga is vitatott.
(Somos Róbert: Magyar filozófusok politikai útkeresése Trianon előtt és után. Bp., 2004, 195. o.)

Rónai Egon műsorvezetőként azt állította, Kornis antiszemitizmusa tagadhatatlan. Rónai Egon újságíró, s nem filozófiatörténész, nem ismeri Kornis Gyula életművét. Somos Róbert igen. Jó lenne, ha a törpe kisebbség még törpébb kisebbsége által támadott Kornis ügyében a tájékozatlan és előítélettel terhelt Mazsihisz-vezető után végre egy hozzáértő, Kornis életművét alaposan ismerő szakember is elmondhatná a maga véleményét az atv stúdiójában. Ha már egyszer Heisler András azt sürgette, hogy legyen párbeszéd, akkor Rónai Egon nekiláthatna az úttörésnek. Tudjuk persze, ez hiú remény.

B. - Kuruc.info

Kapcsolódó:

- Emlékműháború

- Ma tiltakoznak a zsidók a Kornis-szobor miatt, 1941-ben még mindenki által hódolattal becsült rektornak nevezték

- Újabb szoborállítási hisztéria: a zsidóknak már az sem elég, ha valaki védte őket, és "fellépett a nácizmus ellen"

Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából