Ugrás a cikkhez
Reklám

Ha a jobboldalnak, legyen a radikális vagy mérsékeltebb, valamiben több évtizedes lemaradása van, akkor az kétség kívül a környezetvédelem. Hogy ez hol és miből ered, nehéz lenne megmondani. Személy szerint én a megoldást a konzervativizmus túlzott nyakassága körül keresném. Ilyen logika mentén a környezetvédelmet, globális felmelegedést és minden más hasonló problémát elég „álproblémának” bélyegezni, és már kész is van a „megoldás”. Ez a fajta szemlélet sok kérdésben nem áll messze a konzervativizmustól, a neokonzervativizmustól pedig végképp nem. Utoljára hathatós környezetvédelmi törvényeket, kiváltképp az állatvédelem terén, a hitleri Németország hozott. Az az állam, amelyet a liberálisok, zöldek és az Izrael zsebében lévő nyugat-európai „szélsőjobboldali” pártok egyaránt megvetendőnek tartanak.

A modern korban talán pont a környezetvédelem az, amely a legjobban szemlélteti, hogy a nemzetiszocializmus egyszerre volt a szó jó értelmében progresszív – megszabadulva ezzel a konzervativizmus néhol zavaróan maradi sallangjaitól – hiszen hasonló törvények nemhogy nem léteztek másutt, de körülbelül azt sem tudták, mi a környezetvédelem, valamint egyszerre volt értékmegőrző is, hiszen a törvényeket a természet iránti tisztelet, annak jó állapotban való megőrzése motiválta. Adolf Hitler pedig széles körben ismert volt nagy állatbarátságáról és nem mellesleg vegetarianizmusáról, jóval azelőtt, mielőtt a balliberális oldal visszataszító trendet csinált volna belőle. A teljesség igénye nélkül ide sorolhatjuk még a dohányzásellenes kampányt is az erre külön létrehozott kutatóintézettel (!) együtt. Szintén történt ez egy olyan korban, amikor sok államban még azt sem ismerték el, hogy a dohányzás egyáltalán káros lehet, és széles körű trendnek örvendett a lakosság körében.




A második világháború végét követően a Német Birodalom elpusztult, és vele pusztultak korát megelőző, modern vívmányai is. Azóta a jobboldali pártok, beleértve a szélsőjobboldali pártokat és mozgalmakat, mintha egy csapásra elfeledkeztek volna a kérdés fontosságáról. Törvényszerűen kisajátították azt a balliberális zöldpártok, gyakran olyan embereket is megvezetve így, akik nem feltétlenül azonosulnának baloldali ideológiával, de a környezetvédelem kiemelt fontosságú számukra. Innen pedig egyenes út vezetett odáig, hogy a fontos témát sokszor a nevetség tárgyává züllesszék. Ebbe a kategóriába tartozik például a vegán étrend szektaszerű terjesztése, amely manapság jelentős mértékben összefonódott a liberális „értékrenddel”. Ezzel persze nem azt kívánom kijelenteni, hogy minden vegetáriánus és vegán liberális nézetekkel azonosul, de az összefonódás, mint jelenség, egyértelmű. A veganizmusnál sokkal aggasztóbb jelenség viszont a nézet, miszerint valaki (általában hogy, hogy nem, az illető mindig fehér bőrű) azért nem vállal gyereket, hogy ne járuljon hozzá a további környezetszennyezéshez. Ez nyilvánvalóan egy afrikai feketének sosem fog eszébe jutni, pedig ott lenne alapja a katasztrofális népességrobbanás miatt.

Fontos leszögezni azt is, hogy a zöld párti megmondóemberek állandóan Európa-szinten beszélnek a környezetvédelemről (gondoljunk csak az LMP kampányára, amely az Európa zöld lesz, vagy nem lesz nevet viselte), holott a mi kis kontinensünk aligha jár élen a szennyezés terén. Afrikában – a népességrobbanáson túl – még jelentős mértékű az erdőirtás és egyes állatfajok brutális, kontroll nélküli lemészárlása, egyes afrikai és ázsiai országok területei pedig úgy néznek ki, mint egy összefüggő szeméttelep. Nem mellesleg két további nagyhatalom, Kína és az Egyesült Államok sem jár különösebben élen környezetvédelem terén. Ezért tehát európai önostorozás helyett bölcsebb, ha mi így fogalmazunk: a világ zöld lesz, vagy nem lesz. Ne feledjük, hogy az emberiség eddigi történelme egy teljesen elhanyagolható időszak a Föld több milliárd éves történetéhez képest. Így a bolygó totális kisemmizése magát a bolygót nem pusztítja el, de minket igen.

Meg kell hát törni a balliberális zöldek, baloldali NGO-k hegemóniáját a környezetvédelmi témákon belül, mert mint minden mást, ezt is a saját torz képükre formálják. Ez ellen pedig az egyetlen ellenszer, ha kivonjuk a hatáskörükből és valódi tartalommal töltjük meg.

Régóta terveztem írásba foglalni ezt az eszmefuttatást. A végső löketet végül a héten tapasztalható felháborító esemény adta meg. A bizonyára sokak által ismeretes esemény a fővárosi állatkertben, ahol egy ember alatti lény kockakővel agyonvert egy teknőst, mert az állat félelmében belepiszkított a tenyerébe, miután a nő szabálysértő módon kiemelte az élőhelyéről. Jómagam is nagy természetbarát vagyok, ezértaz esemény sokkolt és felháborított. A valódi környezetvédelmet valahol ott kell kezdeni, hogy az illető olyan példás büntetést kapjon, hogy egy életre elmenjen minden potenciális elkövetőnek a kedve a hasonló cselekedetektől.

"Az a balga hit, hogy az állatokkal szemben való viselkedésünknek nincs erkölcsi jelentősége - vagy hogy ennek az erkölcsi felfogásnak nyelvén szóljunk: az állatokkal szemben nincsenek kötelességeink -, felháborító durvaság és barbárság." – Arthur Schopenhauer

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából