Így néhány nappal a 2019-es EP-választás után szeretném megosztani gondolataimat az eredmények kapcsán.
A Fidesz elsöprő győzelme mutatja, hogy a társadalmi középtömeg továbbra is egységes és összetartó, ami a hosszútávú nemzet- és országépítés szempontjából mindenképp fontos jelenség.
A Mi Hazánk relatív jó szereplése és a Jobbik leszereplése alapján borítékolható, hogyha nagy baromságot nem csinálnak Toroczkai Laciék 2022-ig, akkor a következő országgyűlési választásokon a leghazafiasabb szavazók már őket fogják bejuttatni a Jobbik helyett a parlamentbe.
Most még sok radikális nem mert rájuk voksolni. Félt, hogy elvész a szavazata, mert nem érik el az 5%-os küszöböt. Viszont a vasárnapi eredmény után már nem hiszem, hogy ez a félelem a következő alkalommal is megjelenne.
Persze sok olyan radikális szavazó sem szavazott rájuk, akik bizalmatlanok a döntően volt jobbikos politikusokat/holdudvarbeli alakokat felvonultató új párt iránt. Meggyőződésem, hogyha Laci hallgatott volna rám a pártalakítás előtt, akkor egy sokkal szélesebb és főleg hitelesebb nemzeti radikális alapokra helyezett képviselettel, már most megugorhatta volna egy ilyen új radikális párt a bejutási küszöböt.
Ami viszont aggasztó, az a balliberális ellenzéken belüli erőviszony-átrendeződés.
Először is mint a 2002 és 2010 közti Nemzeti Ellenállás egyik főszereplője személyesen is lesújtva érzem magam, látva, hogy a politikai pöcegödörből kimászott Gyurcsány, egyenesen a trágyadomb tetejére!
Igencsak hiányolom az eddig általam olvasott EP-választási értékelésekből a jobboldalon lévő felelősöket firtató gondolatokat azzal kapcsolatban, hogy ez az igen veszélyes, gátlástalan, őrült alak megint “vezérként” tetszeleghet.
Mert itt bizony elsőnek is ki kell emelni a Fidesz felelősségét, hogy a 2010-es választási ígéreteivel ellentétben nem számoltatta el a 2006-os tömegbelövetőket és -lövőket. Talán gyengeségből, talán taktikából, ki tudja? Akármilyen okból is tette, nagy felelőtlenség volt, mert bizony Gyurcsánynak meg a retyerutyájának el kéne lenni tiltva a közügyektől, és neki kéne büntetőbíróság előtt ücsörögnie, mondjuk énhelyettem, és nem “kormányt döntő ellenzéki vezér” álmokat dédelgetnie.
Persze nem megkerülhető a Jobbik elképesztő felelőtlenségének a kimondása is ezügyben, akik Orbán-fóbiás elborultságukban a “nagy ellenzéki összefogás” égisze alatt szabályosan kihozták Gyurcsányt a karanténból. Ostobaságuk rajtuk is megbosszulta magát, hisz a baloldalról régebben átcsábított szavazóik nem kis része tért most vissza valószínűleg Gyurcsányék kebelére.
A másik igen negatív előjel a XXI. század legelmebetegebb felforgató eszmeáramlatait magába integráló, a Youtube-videoreklámok hátán 10%-kal bemenetelő Momentum politikai tényezővé válása. Ne tévesszenek meg senkit a klímaváltozásért aggódó meg az “EU-s pénzt csak erre meg arra” kirakatszövegeik, mert a genderbaromságtól, a fajkeverő multikulti kultuszán át, a drogliberalizációig minden rombolás képviseletében élen fognak várhatóan járni.
A Jobbik felelőssége ebben a jelenségben is tetten érhető sajnos. Iszonyatos hiba volt Vona Gábor ostoba “XX. és XXI. század közti törésvonal” felkiáltásával, a 2006-os események folyományaképpen a fiatalok közt jól beágyazott Jobbiknak magához emelni az új liberális politikai formációkat és ezen keresztül fokozatosan átengedni nekik a fiatalok szellemi terelgetésének szerepét, amely szerep egy nemzeti szempontból is igen fontos küldetése volt a Jobbiknak.
Most Fekete-Győr András azon örömködik, hogy a fiatal nemzedék volt jobbikos szavazói feléjük áramlanak.
(Budaházy.info)
