Május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük. Egy gyermek életében (később persze felnőttként is) az anya az egyik legmeghatározóbb személyiség, hiszen alapvető viselkedésmintákat tanul tőle, az édesanyja indítja el az életnek nevezett rögös úton, és örök érvényű értékeket ad át neki. Persze, csak ha az illető gyermeknek szerencséje van, és jó anyukát rendelt mellé az Isten. Ez ugyanis messze nem magától értetődő, elég rossz példát is találunk sajnos, főleg a mai világban.
Úgy gondoltam, hogy anyák napja alkalmából megosztom pár gondolatomat az európai fehér ember, jelen esetben kiemelten a magyarság népesedési problémáival, illetve rávilágítok az anyai szerep fontosságára. Jelen cikk persze nem nyújt lehetőséget a dolog teljes kivesézésére – erre csak vaskos kötetek lennének alkalmasak – de az általam legfontosabbnak vélt gondolatokat remek lehetőség közölni.
Antonio da Correggio: Szűz Mária a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal
Európa népesedési problémái széles körben ismertek, azonban a rá adott válaszok már markánsan különböznek egymástól. Sajnos kontinensszerte uralkodó lett az az elborult nézet, miszerint a kieső lélekszámot bevándorlókkal lehet „pótolni”. Saját szemünkkel láthatjuk, hogy a kísérlet totális csődöt mondott, persze ennek hozadéka meg a nyakunkon maradt. Hamarosan kiderül azonban, hogy a közelgő választásokon visszaszorulnak-e a bevándorláspárti erők Európában.
A kontinens józanabb kormányai, illetve azoknak értelmiségi holdudvara az adott nemzet gyermekvállalási kedvének növelésével, azokra adott kedvezményekkel igyekszik a termelékenységi rátát növelni. Sajnos Magyarországon is drámaian visszaesett a születésszám, és ha ehhez hozzátesszük még azt is, hogy a cigányság száma viszont drámaian nő, valóban elgondolkodhatunk azon, hogy egy új Trianon közeleg, csak ezúttal népesedési. A magyar édesanyákon (és leendő édesanyákon) tehát egy nemzetet átívelő, óriási felelősség van. Ezen a felelősségen természetesen osztoznak a (leendő) édesapákkal, hiszen egy egészséges család anyából, apából és gyerek(ek)ből áll, harsoghatnak akármit a liberálisok.
Magyarország kormányának családpolitikai intézkedéseit most nem elemezném részletesen, ezt már megtették helyettem sok helyen sokan mások. Dióhéjban annyit talán mégis megemlítenék, hogy az örvendetes tény mellett, hogy a kormány végre demográfiai témákat tematizál, ezeknek az intézkedéseknek számos buktatója és hiányossága van. Egyrészt a kedvezmények a már eleve jó anyagi helyzetben lévőket segíti elsősorban, a kevésbé tehetős magyar családokon sajnos vajmi keveset segítenek (gondoljunk például az észvesztő lakásárakra). Egyébként biztos, hogy valódi támogatásnak lehet azt felfogni, hogy minél több hitel felvételére buzdítanak? A kérdés persze költői. A későbbiekben már nem kapnak jelentős támogatást a szülők, tehát az egyre növekvő kiadásokat saját gazdálkodásból kell már megoldani. Továbbá a teljes igénye nélkül fel lehet róni azt is, hogy egy gyermekre semmilyen támogatás nem jár, mintha nem is létezne. Mindemellett a családi pótlék mihamarabbi radikális átalakítására volna szükség, hiszen erre még ma is sokan megélhetési forrásként tekintenek valódi munka helyett.
Személy szerint én nem hiszek abban, hogy a kormány intézkedéseivel a probléma megoldható lenne, lévén az sokkal mélyebb gyökerű. A ’68-asok előretörését követően az európai ember gondolatvilága radikálisan és sokaknál végérvényesen átalakult. Bizonyos tekintetben mindenki a hatása alatt van, hiszen a mindennapokból senki sem vonhatja ki magát. Amit a baloldal tehát nem tudott erővel elérni, azt sajnos ördögien megteremtette az „ember átprogramozásával”. Többek között így jutottunk el oda, hogy sok fehér európainak a család kevésbé, vagy egyáltalán nem tartozik a fontos kategóriába. Mindezek mellett pedig az úgynevezett „modern élet”, amely során egyre több szegmensben kell helytállni az embernek, sem éppen a korai családalapítást segíti elő. Nem kézenfekvő tehát, hogy a fehér ember népesedési problémáit meg lehet oldani, sok birodalom omlott már össze úgy, hogy lakosai azt hitték, örökre fennáll majd.
Nem szeretnék túl messzire szaladni, hiszen ez a nap az édesanyáké, nem a sötét és mély fejtegetéseké. Azt igyekeztem körülírni csupán, hogy az anyai hivatás mindig is kiemelt szerepkör volt a történelem során, de Európában ezúttal egyenesen kulcskérdéssé vált. Arról nem is beszélve, hogy egy egészséges gyermek születése maga a biológia csoda. Anyák napja alkalmából mit is kívánhatnék tehát, mint sok-sok mindennapi szuperhőst, azaz minél több tisztességes magyar édesanyát!
Isten éltesse őket!
Az anya szíve egy mély szakadék, aminek az alján mindig megtalálható a megbocsátás."
Balzac
Ábrahám Barnabás - Kuruc.info
Kapcsolódó:
- Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú! - Dúró Dóra anyák napi előadásában
