1889. április 20-án, napra pontosan 130 évvel ezelőtt született Braunau am Inn-ben Adolf Hitler vezér és kancellár, a harmadik birodalom Führere. Az ő nevével fémjelzett 12 év ma is Németország történelmének középpontjában áll, annak ellenére, hogy történelmi léptékekkel mérve 12 év igen csekély idő. 1933 és 1939 között a hitleri vezetés visszaszerezte Németország régi, dicső fényét, az első világháborút követő megaláztatást és az ennek köszönhető mély depressziót pedig kitörölték az emberek szívéből és emlékezetéből. Németország újra büszke és erős állam lett.
Adolf Hitler egyike volt azon államférfiaknak, akinek fiatal koruk óta víziója és küldetéstudata volt. Rendelkezett mindazon erényekkel, amelyekkel a ma működő politikusok 98 százaléka nem. A politikát nem egy jól fizető zsíros állásnak, vagy a politikai korrektség mocsarában való vergődésnek fogta fel, hanem egyfajta művészetnek és küldetéséhez való eszköznek. A cél pedig nem lehetett más, mint Németország feltámasztása. Megannyi későbbi bajtársával egyetemben Hitler is a fronton és a háborús összeomlás kellős közepén döbbent rá, valójában kik voltak azok, akik a legtöbbet profitáltak az európai népek féktelen mészárlásából. A magyar emberekhez hasonlóan ő is megtapasztalta a vörös pestis dühöngését a háború végóráiban és a világháborút követően. A tehetetlen és labilis weimari köztársaság idején pedig úgy döntött, kezébe veszi országa sorsát.
Fegyelmezetten és megingathatatlanul politizált, elképzeléseiből egy fikarcnyit sem volt hajlandó engedni. Aztán az 1923. november 8-án és 9-én történt müncheni sörpuccs alkalmával mégis sikertelen volt hatalomátvételi kísérlete pártjával, az NSDAP-val. Ezt követő börtönbüntetését ellenben nem önsajnálattal és kétségbeeséssel töltötte, hanem hozzákezdett politikai hitvallásának formába öntéséhez, amelyet Mein Kampfként (Harcom) ismerhetett meg az egész világ. Az itt lefektetett hitleri német nemzetiszocializmus nem söpörte el a múltat, nem állt ateista és materialista alapokon, mint a kommunizmus, de tisztában volt vele, hogy a jövőből is merítő ideológiával lehet a társadalmat újjászervezni. A nacionalizmus mellett pedig a szocializmus követeléseiből is átemelt, szigorúan nemzeti alapokon.
A börtönből való szabadulás után a húszas évek és a harmincas évek eleje pártszervezéssel, politikai harcokkal telt, hogy aztán 1933. január 30-án végül győzelmet arasson, és megkezdődjön a harmadik birodalom sikertörténete. Mantrázhatnak róla a történészek akármit, a Szovjetunióval ellentétben a Német Birodalom minden téren fejlődésnek indult, gondoljunk csak az autópályákra, vagy Európa legerősebb és legkorszerűbb hadseregére. Családpolitikájáról és a sajtójáról korábban írtam már, s az írásokból kiderül, mindkét ágazatban a németek érdekeit tartották szem előtt az idegen érdekkel szemben. A német nemzetiszocializmus számos mai problémára is korszerű választ ad, pedig lassan 100 éves eszmerendszerről beszélhetünk.
Hitler alakja talán több agyament konteóval és lehetetlen elmélettel fonódott össze, mint akármelyik más történelmi személyiségé. Kiszűrve ezeket az agymenéseket, pusztán a tényekre és a hiteles forrásokra támaszkodva egy művelt, gondolkodásában a saját korát sokszor meghaladó, emberi, felelősségteljes és erős akaratú vezető képét kapjuk. A hiedelmekkel ellentétben a Mein Kampfban sincsenek magyarellenes fejezetek, ahogy az európai politikában is a népek megbékélését és az igazságtalan versailles-i békeszerződések felülvizsgálatát követelte.
Személyiségét talán legjobb barátja, August Kubizek tudja bemutatni, aki Barátom, az ifjú Adolf Hitler nevű remek kötetében ad remek képet a fiatal Hitlerről, Bécsben töltött közös éveikről:
"Ebben a romlott városban a barátom megdönthetetlennek látszó, szilárd elvek bástyáival vette magát körül, amelynek eredményeképpen egyfajta belső szabadságot vívott ki önmaga számára. [...] Egyáltalán nem meglepő, ha senki sem értette meg őt, és különcnek tartották, sőt mi több, az a néhány ember, aki közelebbről megismerte, önteltnek és arrogánsnak látta. Ő azonban rendületlenül járta a maga útját, s nem hagyta magát befolyásolni a külvilágtól, az emberektől, sőt, még a hatalmas, mindent elsöprő nagy szerelemtől sem. Mindvégig megmaradt magányos embernek, ugyanakkor - különös ellentmondás - szigorú szerzetesi aszketizmussal őrizte az élet szent lángját."
A történelem zúgó kereke azonban úgy hozta, hogy életművét és részben befejezetlen terveit a háborús bűnös szövetségesek elsöpörték, Európát pedig azóta is békétlenségbe és folyamatos pusztulásba kényszerítették.
Vajon mikor lehet elfogulatlan történelmi diskurzust folytatni a 20. század egyik legmeghatározóbb vezetőjéről és politikusáról? Sejtette vajon Adolf Hitler, hogy a vesztes világháborút agonizálás és visszafejlődés fogja követni egész Európában? Vajon mit tenne, hogyan cselekedne manapság? Lesz még az európai történelem folyamán hasonlóan karizmatikus és elszánt vezér, aki magáénak fogja érezni a vezér és kancellár örökségét is? Ezek a kérdések gyakorta foglalkoztatnak, s nem csak a születésnapján.
Alles gute zum Geburtstag, Herr Hitler!
Ábrahám Barnabás - Kuruc.info
