A cigány-magyar együttélés rendezetlenségének mentén időnként fel-felmerül egy téma, nevesítve az elszakadás vágya, amikor ilyen hangokat hallunk a hazai cigányság egy-egy tagjától. Általában véve a magas bűnözési ráta, a cigányság egy részén belül tapasztalható bűnözői szubkultúra tárgyalása, a demográfiai folyamatok azok, melyek eszünkbe jutnak, ha a cigány-magyar viszonyt vetjük fel. Nem elsősorban erről szoktunk tehát beszélni. Azonban mégis fel kell tennünk a kérdést: kell-e tartani attól, hogy a cigányság kvázi kiszakít például 2-3 megyét az országból, ha ott ők már többségbe kerülnek?
Jegyezzük meg, Magyarországon 3 megyében a 18 év alatti lakosság 33%-a már cigány származású. Minden harmadik ember. Ez ugyebár országunk északkeleti régiója.
A téma apropója most éppen az, hogy egy bizonyos Kamarás István, aki a 2000-es években még a Jobbik albertirsai alapszervezetének volt elnöke, videóban üzent Torozkai Lászlónak, a Mi Hazánk Mozgalom elnökének, hogy ők bizony igényt tartanak egy úgynevezett „Észak-Magyarország Roma Tartományra”. Ez az ő olvasatukban négy megyét foglalna magában.
De korábban is több üzenetet, fenyegető levelet (ezek szinte kivétel nélkül büntetőjogi kategóriába csúsznak) kapott Toroczkai, amióta a Mi Hazánk felvállalta, hogy foglalkozik a cigány-magyar együttélés megoldásával.
No, de ha feltesszük a kérdést, reális lehetőség-e a cigányság számára valamiféle „autonómia”, vagy ne adj’ Isten, „önálló állam” megalapítása, akkor azért hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel, egy mosollyal elintézni; természetesen nem. Azért nem, mert ha végigtekintünk rajtuk, azt látjuk, gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik az értelmiségi vezető réteg. Az a kevés számú, aki létezik, vagy állandó korrupciós ügyek fókuszában található, vagy pedig legszívesebben már szabadulna is attól a közegtől, melyből jött. Magyarul nincs neki cigány identitása.
A demográfiai helyzet valóban súlyos, és számolnunk kell azzal, egyre inkább növekedni fog a szóban forgó megyékben az arányszámuk, de ha lassulna is a növekedés, már így is egy olyan tömeggel van dolgunk, amellyel nyilván nem önmagában a származás a probléma, hanem az a fajta szocio-kulturális háttér, mely képtelenné teszi tömegesen őket arra, hogy az alapvető társadalmi normákat betartsák. Nem beszélve arról a bűnözői szubkultúráról, mely arról ismerszik meg, az erőszakot öncélként alkalmazza. Ha kell, ha nem. Ahol a börtönviseltség és a bűnözés menő, divat.
Igen, ez önmagában véve hatalmas gond.
Viszont az előbb említett cselekvőképes vezetőréteg hiánya miatt, még ha akad is néha egy-egy Kamarás-féle, azt gondolom, egyedüliként a cigányság nem képes ezt megszervezni.
Ismerem azokat az álláspontokat persze, melyek akár a nemzeti oldalon belül is léteznek, melyek úgy hangzanak, „nosza, adjunk nekik egy megyét, lássuk meg, mire mennek vele!”. Ezek mögött az áll nyilvánvalóan, azt feltételezik (joggal), hogy nem lennének képesek működtetni egy nagyobb autonómiával bíró területet, egy önálló államról már ne is beszéljünk. Igen, ez valószínűleg így van, és ha ez kiderül, akkor mi történik? „Visszavesszük” tőlük, „lám-lám, nem megy ez nektek”? És vajon milyen állapotban vennénk vissza, ebbe belegondolt valaki? Ha így is lenne, önmagában az a tény, hogy valaha meg volt nekik adva, sok későbbi feszültség gócpontja lehetne hivatkozási alapként a jövőben. Ha valaki esetleg azzal az ellenérvvel akarná elütni, hogy ezzel a logikával tulajdonképpen a székely autonómia ellen is beszélek, azt hadd ne vegyem már komolyan. El kell felejteni ezt az állandó viszonyítgatási alapot. Emlékezzünk, hogy örültek némelyek annak idején Koszovó elszakadásának, már-már látták a székely autonómiát megvalósulni ettől, semmi nem történt. Magyarország a magyaroké, Székelyföld a székelyeké. Ilyen egyszerű.
De van-e olyan aspektus, amikor már igenis veszélyessé válhat a dolog? Igen, van. Mégpedig akkor, ha ezt az ügyet valakik felkarolják. Például a magukat „jogvédőnek” nevező neoliberális felforgatók. Ilyen kezdeményezést, ilyen hangokat még nem hallhattunk, mert érdekük egyelőre nem fűződött hozzá. De ha valami oknál fogva eldöntenék olyan körök, akik pénzügyi támogatást is nyújtanának a kezdeményezésnek, akkor reális veszéllyé válhat. Hogy miképpen? Nagyon egyszerű, felépítenek egy-két képzett, jól eladható, cigány származású karaktert, akiknek rendszeres médiaszereplést biztosítanak, rendezvényeket, felvonulásokat szerveznek, magyarul igyekeznek tematizálni a közbeszédet. A cigányságon belül pedig igyekeznének komolyabb szervező munkát véghez vinni, suttogó propagandával, akár álhíreket terjesztve felszítani a hangulatot, az akaratot az önálló cigány állam irányába. És természetesen ígérni minden szépet és jót, hogy ott majd kolbászból lesz a kerítés.
Ez nem vad összeesküvés-elmélet, a világ sok pontján bevett gyakorlat.
De hangsúlyozom, én ilyen akaratról egyelőre nem tudok, ezért még nem is valós a veszély (bár Vona Gábor az egyik vlogjában már értekezett erről).
A mi feladatunk viszont az, nyitott szemmel járjunk, s ha azt vesszük észre, hogy a neoliberálisok hazai helytartói ezt kezdenék el pedzegetni, azon nyomban mutassunk erre rá, és minden lehetséges eszközzel akadályozzuk meg, mert Magyarország a magyaroké!
Lantos János – Kuruc.info
