Február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját. Hogy miért pont ez a nap, azon el lehet diskurálni. Több száz más, kommunistákhoz köthető gyilkossághoz, gazemberséghez is lehetne kötni, azonban nem ezek közül választottak. Ennek – meglátásom szerint – különösebb jelentőséget ne tulajdonítsunk, hanem mutassunk példát, és e napon emlékezzünk az összes áldozatra és antibolsevista mártírra, kik a 20. században éltek.
Ugyanis a kommunizmus áldozatainak emléknapja az FKGP egykori főtitkárához, Kovács Bélához köthető, akit 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok jogellenesen letartóztattak és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon. 2000-ben Pokorni Zoltán, a Fidesz-kormány oktatási minisztere csak a holokauszt újabb emléknapjára tett javaslatot, de végül a kettős mércére rávilágító Horváth Béla kisgazda képviselő egyéni módosító indítványát se tudták lesöpörni, így lett február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja.
A vörösterror 1919-ben
Pont ezért, ezen a napon az FKGP elnöke, Hajdara Roland a Mi Hazánk központi irodájában tart előadást a kommunizmus áldozatainak kisgazdákhoz kötődő emléknapján, miután aznap antikommunista együttműködési megállapodást ír alá a két párt elnöke a nemzeti összefogás jegyében.
Az emberiség történelmében egyedülálló helyet foglal el a kommunizmus, nem volt még ideológia, melynek nevében ekkora tömeggyilkosságot követtek volna el. A bolsevizmus világszerte 100 millió áldozatot számlál, ennek tükrében kijelenthető, az emberiség még nem találkozott gonoszabb, sátánibb ideológiával.
A kommunizmus áldozatainak emléknapján mi, magyarok pontosan tudjuk, mit jelentett népünk számára a vérgőzös bolsevizmus. Emlékezzünk az 1919-es patkánylázadásból kinőtt proletárdiktatúra 133 napos rémuralmára. Emlékezzünk hazánk szovjet megszállására 1945-ben, emlékezünk az ártatlanul legyilkoltakra, a meggyalázott, megbecstelenített lányokra és asszonyokra, emlékezzünk 1956-os szabadságharcunk kegyetlen vérbefojtására, az ártatlanok kivégzésére, sok ezer magyar hontalanra, akiknek el kellett hagyniuk a megtorlás elől hazájukat. És emlékezzünk arra, ami a Kádár-rendszer alatt történt, emlékezzünk az 1956 óta ártatlanul legyilkolt 6 millió magyarra, akik nem születhettek meg. A bolsevizmus a magyarság holokausztja volt.
1945, hazánk szovjet megszállása
Ameddig azt látjuk, az egykori kommunista állampárt utódai pártok formájában is mérgezik a közéletet, addig van tennivalónk. És addig, amíg a szabadságról elnevezett téren egy olyan emlékmű éktelenkedik, ami hazánk megszállásának állít emléket, addig igenis fel kell vállalnunk azt a missziót, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a szovjet emlékmű egy katonai temetőbe kerüljön, és ne fővárosunk egyik szimbolikus helyén álljon. Az elesett katonákat mindkét oldalon megilleti a végtisztesség, igaz ez az orosz katonákra is, akik sok esetben ugyanúgy áldozatai voltak a világtörténelem legsátánibb, legborzalmasabb ideológiájának, a bolsevizmusnak.
Két alapvető tévedés uralkodik még a fejekben.
Az egyik az, hogy a kommunizmus célkitűzései alapvetően szépek és jók voltak, csak a megvalósításba csúszott hiba, és gonosz emberek kezében félrecsúszott, ők visszaéltek vele.
Nem, ez egész egyszerűen hazugság!
A valóság ezzel szemben éppen az, hogy a gyakorlatnál is borzalmasabb volt az elmélet, hiszen a 19. században a kommunista kiáltványban olvashatjuk, hogy ez a internacionalista hazátlan söpredék már akkor hadat üzent az Isten, haza és a magántulajdon ellen, és célul tűzte ki ezek elpusztítását.
Emlékezzünk csak arra, hogy 100 évvel ezelőtt a Szovjetunióban bírósági tárgyalást rendeztek annak érdekében, hogy Istent halálra ítéljék.
Nem, ez nem vicc, ezt az egész pert lefolytatták, a vádlottak padjára egy Bibliát tettek, és az ítélethirdetés után a levegőbe lövöldözték, jelképesen kivégezve ezzel Istent. A történelem végső ura azonban Isten, ezért végül is a bolsevista Szovjetunió is oda került, ahová való, a történelem szemétdombjára.
Kádárék még 1961-ben is akasztottak…
Viszont a másik közkeletű tévedés az, hogy a bolsevizmus elbukott.
Azon túl, hogy Európából visszaszorult, világszerte léteznek még országok, sőt, atomhatalmak is, ahol kommunizmus uralkodik. Mindezen túl ki kell jelenteni, hogy a bolsevizmus lényege nem az, hogy 5 éves tervek vannak, nem az, hogy milyen gazdasági modellt akar ránk erőszakolni, hanem az a törekvés, ami el akarja pusztítani az egyetemes moralitás legalapvetőbb értékeit, hadat üzen Istennek, hadat üzen a nemzettudatnak, és innen nézve, ebből a szemszögből, nem tűnt el a bolsevizmus, csupán átalakult, ezeket az alapelveket a nemzetközi baloldal és a neoliberálisok tökéletesen tovább viszik.
Örököseik; nemzeti érzelműek, jobboldaliak semmilyen ügy mentén nem fognak össze velük. Ne feledjük: a Fidesz kommunistái pedig az épületben vannak
Ki kell jelenteni, esszenciális értelemben tehát a bolsevizmus tovább él, hazánkban is létezik, gondolok itt azokra a pártokra, akik nemcsak hogy tele vannak exkommunistákkal, de hazai kiszolgálói annak a törekvésnek, amely hazánk etnikai és kulturális arculatát meg akarja változtatni, hazánk stabilitását fel akarja borítani.
Antikommunista, elvi állásfoglalásunk tehát nem lehet más: vesszen minden maradéka!
Végszóként, a kommunizmus 100 millió áldozata emlékének tiszteletére nyilvánítsuk ki jelszavunkat, mely így hangzik: halál a bolsevizmusra!
Lantos János – Kuruc.info
