1956. október 28-án Nagy Imre miniszterelnök bejelentette, hogy a néhány nappal korábban kirobbant felkelés nem ellenforradalom, hanem „egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom”. Másnap a hazai kommunista párt (Magyar Dolgozók Pártja) központi lapja, a Szabad Nép „Hajnalodik…” című vezércikkben méltatta a kormányfői bejelentést. 1956-ban egy keddi napon tört ki a forradalom, 62 év múltán pedig ugyancsak keddre esett a nemzeti ünnep. A keddi rendezvényekről szóló beszámolókat olvasva jutott eszembe írásom címe. Alkonyodott már, amikor a tudósítások szerint néhány száz jobbikos tüntető az MTVA óbudai székházához vonult, s már sötét volt, amikor a Fidesz székházánál kezdődött egy kisebb demonstráció.
Megnéztem a különböző hírportálok beszámolóit. Elsősorban a Jobbik rendezvényére voltam kíváncsi, s természetesen a pártelnök, Sneider Tamás aznapi szerepléseire. Szerepléseire, igen, mert a pártelnök nemcsak a Jobbik gyűlésén beszélt, hanem nyilatkozott egyes médiumoknak is, sőt este az atv.hu vendégeként hosszan beszélt pártja ellenálló szerepéről.
Elöljáróban nézzünk meg egy rövid felvételt. A 24.hu felvételén Farkas Gergely jobbikos honatya beszél (0:33-tól):
Hát átjöttünk ide a Lendvay úthoz, hogy a Fidesz-székházhoz. Hogy pontosan mi zajlott le itt az elmúlt percekben, azt én sem tudom. Szerintem annyi tapasztalható, hogy néhány tojás elindult és nekicsapódott a székháznak és erre így reagáltak elég vehemensen a rendőrök. Úgyhogy szerencsére azért… (közbeszólás egy honpolgártól: „Fizessétek ki a sörömet, baszki…”) szerencsére azért sikerült így lenyugtatni a hangulatot.
A Jobbik állítólag nemzeti párt. Egy magára valamit is adó nemzeti párt nem küld olyan képviselőt az Országgyűlésbe, aki nagy nyilvánosság előtt gyalázza meg a magyar nyelvet. Azon nem lepődtem meg, hogy Farkas úr útnak nevezi az utcát, s az „úthoz” jött, nem az „utcába”. Már az sem lepett meg, hogy milyen satnya, görcsberándult mondatokat préselt ki magából. Azon viszont igencsak mulattam, amikor a tojások forradalmi mozgalmáról értekezett. Megtudtuk ugyanis, hogy néhány tojás elindult (bizonyára Óbudáról), s ezek az alkonyi-esti tojások olyan gyorsan érkeztek meg a Hősök terére, hogy a Fidesz székházának a falához csapódtak, ettől pedig a rend őrei vehemensek lettek.
A felvételen aztán látható-hallható az igencsak feldúlt Szávay István jobbikos képviselő, majd elkövetkezik a legszebb, mondhatni legnemzetibb pillanat. Fiatalok ezt skandálják: „migránsok vagyunk, migránsok vagyunk!”
Még egy apróság. Portálunkon korábban megjelent egy kép (a Lendvay utcában készült), amelyen rendőrsorfal előtt fekvő tüntetők láthatók, egyikük kezében EU-zászló.
A zászlós „úr” azonos azzal az „úr”-ral, aki tavaly áprilisban az anarchista zsidó Gulyás Márton ügyének bírósági tárgyalása és az elmarasztaló ítélet kihirdetése után (már jócskán alkony után voltunk) vörös festékkel mocskolta be a Terror Háza falát.
Összenő, ami összetartozik?
Alkonyodott 2018. október huszonharmadikán, amikor Sneider Tamás alig egy perces videoüzenettel jelentkezett a Kunigunda utcából. A pártelnök úr mögött zászlókkal vonuló emberek láthatók, és olykor egy-egy rendőrautó is felbukkan. A pártelnök úr rövid szövege végén elbizonytalanodott, s akkora marhaság futott ki a száján, amilyent ritkán hallani. Sneider Tamás arról beszélt, hogy hazugsággal nem lehet kormányozni, mert „ha ez így folytatódik, akkor az biztos, hogy öööö…,öööö… nagyon komoly társadalmi feszültségekhez vezethet, ennél nagyobbakhoz (Sneider oldalra néz, az MTVA épületéhez ballagó emberekre), amik most éppen itt láthatók”.
Tehát mit látunk a rövid felvételen? A felvételen társadalmi feszültségek láthatók. Az egyik ilyen feszültség az igencsak frusztrált ember benyomását keltő Sneider, a többi feszültséget tessék fölkutatni az alkonyodó háttérben.
A sajtótudósítások szerint a Kunigunda utcában néhány száz fő gyűlt össze. Ez bizony nem nagy tömeg. Sneider Tamás mégis áttörésként, a Jobbik nagy sikereként értékelte ezt a napot az ATV stúdiójában, nemzeti ünnepünk estéjén.
Sneider szerint nem a parlamenti politizálás vezet eredményre, az utcára kell menni. A Jobbik a jövőben tehát az utcán hallatja hangját, Sneiderék ettől várnak nagy változást. A pártelnök szerint az ellenállást meghirdető szeptemberi kongresszus „határnap” volt. A műsorvezető, Rónai Egon ekkor közbeszólt (2:20-nál):
Bizonyos értelemben igen, mert azóta abból a Jobbikból nem sok maradt, amelyik ott a kongresszuson még együtt ült.
Az iróniára teljesen süket Sneider azonnal replikázott:
De, egy ember kivételével, három ember kivételével, bocsánat, mindenki megmaradt.
A pártelnök szerint tehát szeptember óta csak Volner János és két társa távozott a pártból, ennyi az összes veszteség.
Sneider Tamás már régen nyilatkozott, ezért most különös figyelemmel hallgattam, mondhatni ittam, szürcsöltem szavait. Legpatinásabb mondatai közül idézek majd néhányat.
A beszélgetés elején mondja:
Alapvetően a törvényesség betartását kívánjuk továbbra is fenntartani, de ezen a határon belül minden eszközzel lépni kívánunk.
A törvényességet szokták fenntartani, nem a törvényesség megtartását. S mit jelent az, hogy „minden eszközzel lépni kívánunk”?
Az idézett Sneider-szavak után Rónai Egon gúnyolódott azon, mi minden volt a Jobbik keddi ellenálló-csomagjában: „gyertya, kréta, karszalag, festékspray”. Sneider most is frappáns választ adott:
Így van, mert ezzel leptük meg az ott megjelenteket, hogy ezeket nyugodtan használják, hogy ha tudják és van rá lehetőségük, amikor hazamennek.
Püff neki, a mondat vége megint a mocsárba lóg. Tehát a tüntetők használják otthon, a négy fal között, a konyhában vagy a budiban a gyertyát, krétát és a többi harci eszközt. Milyen pazar házi-ellenállás kerekedik ebből!
Szóba kerül aztán az esti, kicsinyke flashmob a Kunigunda utcában. Sneider szerrint „ez a flashmob mindenképpen érte a hatását (sic!)”, s az emberek arcán ugyanazt látta, mint 2006-ban, a Gyurcsány-rezsim idején. A pártelnök szerint a politológusok még nem írták jól le az Orbán-rendszert, ő viszont meglelte „azt a két szót talán, ami (magyarul: amely) leginkább jellemzi: enyveskezű bolsevizmus”. Erre a definícióra láthatóan nagyon büszke Sneider, csupán azt felejtette el, hogy a bolsevizmus nem élőlény, amelynek a keze enyves lehet. Igaz, a beszélgetés során a kormányfőt is enyveskezűnek nevezte Sneider, de egy egész rendszer nem lehet enyveskezű.
A Jobbik egyik új csillaga, az agresszivitásban és közönségességben Gyurcsánnyal és sok Fidesz-sajtómunkással versenyző, hatezer éves öntudattal megáldott Jakab Péter a Bródy Sándor utcában tartott Jobbik-rendezvényen ugyancsak ezt az epitheton ornanst használta, enyveskezűnek nevezve a „zsebdiktátor”-t (ez is kedves szava a Jobbik-szóvivőnek). Közeleg az őszirózsásnak becézett forradalom évfordulója, ezért nem állhatom meg, hogy le ne írjam: száz évvel ezelőtt a keresztény-nemzeti szellemiségű sajtóban „jakabok”-nak nevezték a zsidó etnikumú szélsőbaloldali agitátorokat, akik mindig eszembe jutnak, amikor mai Jakabunk szópuffancsait hallgatom.
Sneider Tamás szerint ma a legnagyobb feladat a szolgalelkűség megtörése, ha ez bekövetkezik, megbukik a jelenlegi hatalom. Azt gondolom, az áprilisi Fidesz-győzelem nem írható a szolgalelkűség számlájára, ez a magyarázat bizony a magyar nép lekezelése. Sajnálatos, hogy a Jobbik jelenlegi vezetése máig nem szembesült a tavaszi kudarc valódi okaival. Sajnálatos, hogy a Jobbik vezetése nem nézett tükörbe, s nem vette észre a tükörben a bukás legfőbb okát. Másra mutogatni a legkönnyebb, a Jobbik ugyancsak zűrös pénz- és egyéb ügyeit pedig nem lehet elleplezni azzal, hogy „enyveskezű”-zünk, „zsebdiktátor”-ozunk. Ha a jelenlegi hatalom berkeiben nagy a korrupció, az még nem jelenti azt, hogy Jakabék keze tiszta. A másik fél erkölcstelenségének amúgy jogos felhánytorgatása még nem tesz erkölcsössé.
Tehát a szolgalelkűség megtörése a legfontosabb, fejtegette Sneider Tamás, majd hozzátette:
A Jobbiknak szerintem a legnagyobb katalizátor szerepe van abba (sic!), hogy ezt meg tudja tenni, mert egyszerűen szocializációnknál fogva, a társadalmi rétegünknél fogva mi vagyunk a legalkalmasabbak.
Ez az egyik legtalányosabb mondat az elnök úr közel húsz perces, zagyva fejtegetésében. „Társadalmi rétegünknél fogva” – mit akart ezzel mondani Sneider? A Jobbik tagsága egyazon társadalmi rétegbe tartozik? Melyikbe? Lehet tippelni.
Érdekes volt nézni ezt a beszélgetést. Sneider Tamással szemben ült Rónai Egon, a műsorvezető balján és jobbján egy-egy újságíró. Ők hárman láthatóan hülyét csináltak a Jobbik pártelnökéből, aki ebből egy fikarcnyit sem vett észre. Pedig volt egy pont (csúcspont!) a beszélgetésben, amikor nem lehetett nem észrevenni az újságírói meghökkenést és gúnyt.
Az egyik újságíró elmondta, hogy a beszámolók szerint a Mi Hazánk rendezvényén olyan hangulat volt, mint régen a Jobbik gyűlésein. Sneider reakciója:
Szerintem pontosan megmutatta a mai nap, hogy mi az ereje a Mi Hazánk Mozgalomnak, és mi az ereje a Jobbiknak. Sokszor többen (sic! – magyarul: sokkal többen) voltak a Jobbik rendezvényén, mint a Mi Hazánk rendezvényén.
Hogy hol, mennyien voltak, nem tudom. A fenti szavakat csak azért idéztem, mert ez volt a bevezetője Sneider nagy elméletének, amelyet még az újságírók is elképedve hallgattak (12:01-től). Sneider szerint Habony Árpádék vannak a Kuruc.info mögött, portálunk habonyi propagandát fejt ki „a Fidesz mögé beállva”, a Mi Hazánk mozgalmat pedig a Fidesz építi, s mindez Sneider szerint nem kérdés. Itt tart ma a Jobbik vezetése. Alkony az agyban.
Nézzünk még néhány egyéb relikviát Sneider Tamás nyelvi tárházából. A beszélgetés második felében a pártelnök azt mondja (14:10-től), hogy Gyurcsány Ferenc 2006-ban „szemkilövetéseket végeztetett, még ha nem is személyesen természetesen”. A pártelnök láthatóan nincs tisztában a műveltető ige mibenlétével. A „végeztet” műveltető ige, azt fejezi ki, hogy az alany nem maga cselekszik, hanem mással végezteti a cselekvést. Az idézett mondat második fele tehát értelmezhetetlen, hacsak nem feltételezzük, hogy (elnézést a nyelvi zagyvaságért) Gyurcsány Ferenc minimum ketten vannak.
A másik feltűnő nyelvi jelenség Sneider szövegében a Jobbik megerősödésével kapcsolatos. Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban például ezt mondta a pártelnök:
A Jobbik rettenetesen megerősödött a tíz- és százezer lelkes városokban.
Majd nem sokkal később hozzátette (16:34-től), hogy „majdnem minden második szavazó a Jobbikra szavazott a választásokon, mármint ellenzéki féltéren (sic!)”.
Van ebben igazság, de ez a „rettenetesen” finoman szólva is túlzás, még akkor is, ha csak a”féltérre” vonatkozik. Ráadásul április óta sok víz lefolyt a Dunán, a Jobbikot sokan otthagyták, többeket kizártak, a támogatottság apadt, s nem tudjuk, mi lesz ennek a folyamatnak a vége. Mindenesetre azt megtudtuk Sneidertől, hogy bár a budapesti önkormányzati választásokkal kapcsolatban a Jobbiknak még semmi elképzelése nincs, mégis gőzerővel folyik a munka (18:10-től):
Azért a ország (sic!) nyolcvan százaléka az vidék, az pedig azért… azzal pedig mi nagyon erőteljesen foglalkozunk. Persze Budapesttel is. És már elindult az a kiírás (sic!) és az a politikai útmutató (sic!), hogy mely alapján (sic!) lehet bárkivel együttműködni az elkövetkező időszakban.
Sneider Tamás a beszélgetés végére teljesen elfáradt, szellemileg kimerült, azért hordhatott össze ilyesféle sületlenségeket. A műsor végére maradt a „mélyütés”, Rónai Egon kivitelezésében, aki ezt kérdezte a pártelnöktől annak kapcsán, hogy a Jobbik aktivistái az ellenállás jegyében lakatot tettek Polt Péter legfőbb ügyész házára (18:50-től):
Ennél komolyabbra is számíthatunk? És most ezt nem provokatívan, hanem ténylegesen érdeklődve kérdezem.
Sneider válasza:
Nagyobb méretűekre, én úgy fogalmaznék. Nagyobb méretű dolgokra lehet számítani.
Nagyobb méretű lakatokra, s egyéb ostobaságokra. Sneider egyébként nagyon bizakodó, mert szerinte „szépen, sorba” (sic!) lépnek be a Jobbikba, a párt erősödik, s ez azt jelzi, hogy anyagilag is rendben lesz a párt.
Nem tudom, elhiszi-e Sneider Tamás mindazt, amit szörnyű magyarsággal összehord. Egy biztos: amikor kedden a Kunigunda utcából üzent híveinek, alkonyodott, s amikor az atv stúdiójában leült az asztalhoz, már besötétedett. Ez a beszédén is meglátszott. Mondataiban nagy-nagy sötétség honolt.
B. - Kuruc.info