Amikor néhány hete Toroczkai László bejelentette, hogy Mi Magunk néven platformot alapít, a Jobbik egyik túlmozgásos embere, valamilyen szóvivő, nevére már nem emlékszem, azt magyarázta az egyik tévéműsorban, hogy a platformot alapítani szándékozók csak magukat képviselik, erre utal az elnevezés, a Jobbik viszont néppárt, minden magyarok gyűjtőpártja. Később egy pörzsölősen alpári stílusú, alanyt-állítmányt egyeztetni képtelen „újságíró” is gúnyolódott az elnevezésen a HírTV egyik műsorában, majd a Magyar Idők című kormánypárti lapban az öblös hangú, Vásárhelyi Miklós sztálinista publicisztikáival vetekedő írásairól ismert főszerkesztő durrantotta el a nagyágyút, mondván, hogy az ásotthalmi polgármester az új platform „elnevezését pedig egy olyan ír párttól (Sinn Fein) kölcsönözte, amelyik erőlködés nélkül hozható kapcsolatba az IRA terrorszervezettel”, vagyis a hazai kiadású Mi Magunk is kissé gyanús, mondhatni lőporszagú. (Azóta már nincs Mi Magunk, van helyette Mi Hazánk.)

Amikor a Mi Magunk platform tervéről nyilatkozott az ásotthalmi polgármester, a Magyar Idők vezérével ellentétben először nem a nevezetes ír mozgalom (Sinn Fein) neve jutott az eszembe. Hogy a Sinn Fein magyarul azt jelenti, Mi Magunk, mindenki tudja. Hogy ennek a névnek van magyarországi, méghozzá közel száz éves hagyománya, ez talán sokaknak újdonság. Érdemes tehát szólni erről, mert az új, immár más névre hallgató mozgalomnak is adhat némi szellemi muníciót a múlt felidézése.

Az 1920-as évek elején Székesfehérvár nagyhírű püspöke beszédet mondott az Ébredő Magyarok Egyesülete egyik gyűlésén.

Ezt a beszédet manapság sokszor idézik pánjud körökben, hiszen ebben a szövegben szerepel a „görény a tyúkólban” beszédes képe, mint a zsidó-magyar viszony, a békés, de távolságtartó egymás mellett élés találó metaforája. Azt azonban nem szokták idézni, amit a magyarság szervezkedésének mikéntjéről mondott Prohászka Ottokár.

Látjuk, a püspök a szabadságukat kivívó íreket állította példaként bajtársai elé, s nem beszélt terrorizmusról, mint a Magyar Idők terroristázó főnöke. Prohászka arról beszélt, hogy a magyarság szervezze meg önmagát, utcáról utcára, „szervezkedjen gárda módra”.

Gárda! Ettől a szótól egyesek hideglelést kapnak, pedig rajta van a prohászkai védjegy. Ne feledjük, a zsidó-kommunista diktatúra emléke ekkor még túl eleven, nem beszélve a trianoni diktátum sokkjáról. A csonka ország helyzete ingatag, királypuccsok borzolják a hazai és nemzetközi kedélyeket, a gazdaság romokban, a szélsőbaloldal nem nyugszik, s az országgyűlésben is inkább veszekednek a politikusok az építő munka helyett. Ilyen légkörben szólalt meg a nagy püspök, akinek óriási tekintélyével senki sem vetekedhetett.

Legyünk tehát „Mi magunkisták” – ajánlotta Prohászka püspök, s ez az üzenet nem kopott meg.

Beszéde korábbi részében ez olvasható:

Mi azt akarjuk, hogy itt maradhassunk, hogy itt mi legyünk az urak. Mikor azt mondom, „urak”, mintha székek lengenének. Úgy van. Aki a gazdaságban úr, az az igazi úr. Pénz beszél – kutya ugat. De nemcsak a kutya ugat. Ugatnak a szónokok is, vagy legalábbis levegőbe beszélnek.

Itt mi legyünk az urak, ez volt Prohászka követelése. Mert ez a mi hazánk, teszem hozzá én.

Prohászka a beszédében utalt arra, hogy már korábban megírta az újságban, mit jelent a Sinn Fein. Igen, a beszéd elhangzása előtt néhány nappal a püspök szózattal fordult a papjaihoz és a híveihez. Mivel a trianoni diktátum előírásai szerint hazánknak nem lehetett az általános védkötelezettség alapján szervezett hadserege, csak „önként jelentkező vagy toborzott zsoldosokból álló hada”, ezért arra kérte a papokat és a híveket, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy „tisztességes, jó erkölcsű és nemzeti érzületű” legyen az új haderő. Tehát mindenki munkálkodjék azon, hogy valóban rátermett, nemzeti és erkölcsi szempontból feddhetetlen férfiak jelentkezzenek katonának, mert ha megbízhatatlan elemek verődnek össze, akkor inkább „szervezzünk polgári gárdát, amelynek ha nem is lesz mundérja, de lesz lelke, kitartása, hűsége és áldozatkészsége s mely győzni is tud, mint ahogy tudott az irlandi ’Sinnfein’ szervezet”. A püspöki szózatban ezután az ír mozgalom dicséretét olvassuk, ezt a részt teljes egészében idézem:

„Sinnfein” írlandul annyit tesz, mint „mi magunk”. E jelszó alatt küzdött a „zöld sziget”, a „szentek szigetének” népe a legnagyobb világhatalom, az angol elnyomás ellen s éppen most vívta ki 600 év óta elgyötört szabadságát.
Nagyszerű ez a harc, melyet az írlandi nép vívott, azok az „ők maguk”. Ők maguk fogták kézbe a haza sorsát, ők maguk választottak nemzetgyűlést, melynek gyülekezeteiről s határozatairól az angol semmit sem tudott meg, de még a gyülekezések helyét se bírta megtudni, mely folyton változott -, ők maguk szerveztek hadsereget, melynek csapatai majd itt, majd ott rajtaütöttek az angolokon, kiemelték az angol tiszteket ágyukból s vitték az akasztófára, s mikor aztán ők kerültek az angolok kezére, természetesen mind a halál fiai lettek, de az ír nép kísérte őket a vesztőhelyre, s míg ők mosolyogva mentek a halálba, addig az utcákon a nép térdelve mondta az olvasót s a litániát értük.
Ez a nép ugyancsak jól mondta, hogy „sinnfein”, hogy „ők maguk” megcsinálják s végeznek minden elnyomással.
Tudunk-e mi is majd valami ilyesmit tenni? Tudunk-e így szervezkedni és szenvedni – az majd elválik. /…/
Eddig sokszor szavaltuk, hogy „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha!”: ne szavaljunk most már, de mondjuk ki azt a tettektől ropogós szót: „sinnfein”, mondjuk azt magyarul: megtesszük, amit tennünk kell s végezünk minden nehézséggel „mi magunk”!

Megtesszük, amit tennünk kell, s végezünk a nehézségekkel „mi magunk”. Ehhez azonban szerveződni kell, mozgalom kell, erről beszélt közel száz éve Prohászka püspök. Mert ez az ország csak akkor lesz a Mi Hazánk, ha Mi Magunk fogjuk „kézbe a haza sorsát”.

B.