Ugyanis Jakab Péter pártja prosperálását arra alapozza, hogy a "kilépés utáni hetekben" állítólag másfélszer többen léptek be a pártba, mint ki. Tehát akkor, amikor Toroczkai László és Dúró Dóra még csak platformot próbált alapítani, és bevallottan azért küzdöttek, hogy ne lépjenek ki a csalódott tagok. E munkájukat tehát a pártvezetés hivatalos mantrája is elismeri. Már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy a "kizárás utáni hetekben" lezajló folyamatok utáni számokat (arányokat) is ennyire büszkén fogják-e lobogtatni. Egyelőre a friss mérleggel adósak, és könnyen lehet, hogy később sem fogják lelkesen részletezni.
Az viszont érdekes módon még nem tűnt fel a néppárt élcsapatának, hogy a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció platformos múltját firtató párhuzamuk, bár látszólag nem ügyetlen, éppen az ellenkező irányba mutat. Ha a kormánymédiának azért kellett támadnia Vonát, mert annyira félt tőle (persze nem a kormányváltástól, hanem attól, hogy a Jobbik NER számára nem kívánatos szinten a balliberális táncpartnerek fölé erősödik), akkor a saját magát sikeresen szétverő baloldallal riogatni, és azt is kizárni, aki csak az elnökség jóváhagyásával venne részt egy platformban, az igazán retteghet. Az elnökválasztás körül zajló fideszes féldiktatúrát idéző trükközések is ugyanezt jelzik.
Minden jel arra utal, hogy Jakab Péter szavaival ellentétben az elnökválasztás körülmények ellenére is váratlanul szoros eredményével éppen a győztesek voltak elégedetlenek. Mondjuk a frakció megszüntetésével kampányolás ezt egyértelművé teszi. Ahogy a kérészéletű platform sikeres tagmegtartását maguknak is maguknak szeretnék tulajdonítani, úgy a tervezett pártütésüket a kiszorítottak nyakába varrnák.
Vajon nem az veri szét a nemzeti oldalt, aki a lelke után fokozatosan elveszi tettekben és retorikailag is a maradék nemzeti jellegét, és pitiáner bosszúhadjáratot kezd az egykori bajtársak ellen? Egykori bajtársak... Azt már tudjuk, hogy amit 2010 előtt mondtak, az volt a nem igaz. Az új, igazi és lehetőség szerint 6000 éves "bajtársakat" úgy látszik "magasabb körökben" kell keresni, akikre nem a budapesti, vidéki városi elefántcsonttornyukból néznek le, mint a vadhajtásokra és azokra a talpasokra, akikre nagy szükség lenne a 2018-ra szinte teljesen elvesztett falvakban. Mert ez a minden elvet felülíró siker receptje, amit a "kormányváltó erő" 20 százalék alá csúszó listás eredménye és az újabb Fidesz-kétharmad fényesen bizonyít.
Horst Appert
