2010-ben sokan reménykedtek abban, hogy a magát nemzetinek és kereszténynek nevező politikai alakulat fokozatosan felszámolja a liberális diktatúra ember- és nemzetellenes „vívmányait”, köztük a főváros talán legpatinásabb közterületén évről évre megrendezett buzivonulást. Buzinak lenni magánügy, a buziság propagandája és az „egyenlő jogok” köztéri követelése viszont a szellemi-erkölcsi leépülés egyik különös formája, amelyet semmilyen kormány nem tűrhet el. Tény, hogy szavakban a jelenlegi kormány nem támogatja a buziparádét, a kormány tagjai, ellentétben bizonyos szélsőséges politikai csoportokkal, nem is vesznek részt a vonuláson. De az is tény, hogy eltűrik a rendezvény megtartását.

Magyarország kormánya önmagát nemzetinek és kereszténynek nevezi. A csak papíron létező KDNP deklaráltan keresztény párt, amely (szintén csak papíron) a keresztény elvek érvényesítésére törekszik a közéletben. Manapság a kormányfő is sűrűn hivatkozik a kereszténységre, Magyarország keresztény jellegére. Keresztény ember tudja, hogy nem a szavak a fontosak, hanem a tettek.

Csernoch János hercegprímás 1911-ben (fotó: Goszleth István)
A Horthy-korszak elején a kormány ellenzékeként működő keresztényszocialisták sűrűn támadták a hatalomban ülő úgynevezett keresztény politikusokat, akik csak öblögetik a keresztény jelszavakat, a valóságban azonban mást cselekszenek. Őket nevezte az egyik ellenzéki lap publicistája „gégekeresztényeknek”, s meg is indokolta, miért:

A keresztény jelzőre csak az a kurzus tarthat joggal igényt, mely a keresztény nép erkölcsi és gazdasági megújhodását komolyan akarja. Mely nem áll meg a tények egyszerű, színes konstatálásánál, s annál a látszólagos jóakaratnál, mellyel azokat valóra akarja váltani, hanem, amely a tényekből vont következtetéseket valóra váltja, amely nem beszél, hanem cselekszik. A mai „kurzusban” ehhez a cselekvéshez hiányzanak az erkölcsi előfeltételek. Oly heterogén elemekből tevődik össze, melyek közül egyik-másik csak a keresztlevele alapján tarthatja magát kereszténynek, de nem a tettei után.
(Csik József: Keresztény kurzus és keresztényszocializmus. A Nép 1920. július 18., 2.o.)

A fenti sorokat ma is leírhatná egy keresztény ellenzéki lap, ha léteznék ilyen. Gégekeresztényekből ma is nagy a kínálat. Ünnepi alkalmakkor hallunk szép szavakat, Istent és az ő törvényeit emlegetik, a hétköznapokon pedig Istent bezárják a sufniba. Mintha a gégekeresztény politikusoknak kettős énjük lenne. A balliberális tábor ebben a tekintetben egyszerűbb képlet, ott a szavak és a tettek fedik egymást. Az MSZP elnöke és miniszterelnök-jelöltje közös közleményben jelentette be, hogy a párt vezetése részt vesz a buzivonuláson. Ezen a bejelentésen senki sem lepődik meg, hiszen balliberálisaink mocsárszagú erkölcsi színvonala régóta közismert. Gégekeresztényeink viszont bort isznak s vizet prédikálnak.

A fővárosi buzivonulás megtartását a gégekeresztény politikusok azzal indokolják, hogy törvényes módon nem lehet föllépni ellene. Ez nem igaz. Ha például be lehet tiltani Budapestre tervezett, zárt körben megtartandó anticionista rendezvényt, akkor a közterületi aberrációt is meg lehet akadályozni, vagy lakatlan külterületre lehet száműzni. Még akkor is, ha a tiltást valamelyik kótyagos bíró esetleg feloldja. A bírákat is el lehet zavarni, ők sem sérthetetlenek.

Véletlen egybeesés, hogy a buzivonulás hónapjában emlékezünk a trianoni országmetélés előtti Magyarország, Nagy-Magyarország utolsó hercegprímása, Csernoch János bíboros, esztergomi érsek halálának 90. évfordulójára. A jeles főpap 1913-ban lett Magyarország hercegprímása, s 1927. július 25-én halt meg Esztergomban; ő volt az utolsó királykoronázó esztergomi érsek. Nevét manapság nem nagyon emlegetik, pedig egyes beszédei a mának, a ma politikusainak is üzennek.

A Szent István Társulat 1922-es közgyűlését megnyitó beszédében Csernoch János hercegprímás többek között ezt mondta:

Akik tagadják azt az igazságot, hogy a politikus vallásos meggyőződésétől el nem tekinthet, azok nem hívő keresztények s egyoldalúlag csak a keresztényektől kívánják a kereszténység kikapcsolását a politikából. Ők maguk nem kapcsolják ki a saját dogmáikat. Mert a szabadgondolkodó radikális és szociáldemokrata vagy kommunista politikusnak is vannak a politikai nézeten felül világnézeti elvei, mondjuk dogmái, amelyektől éppen úgy el nem választható, mint a keresztény az ő vallása tanaitól. Ha a keresztények oly balgák, hogy megfeledkeznek a vallásukról a politikában, megkönnyítik a munkát a doktriner liberálisoknak, a radikálisoknak és a szociáldemokratáknak, kommunistáknak az állam keresztény alapjának lerombolásában.

Csernoch János szavai ma is érvényesek. A kormányzó pártok elvileg a kereszténység alapján állnak, ezt hirdetik úton-útfélen, ugyanakkor „megfeledkeznek” arról, hogy a keresztény elveket érvényesítsék a politikában. A gégekeresztények (Semjén & Co) tehát az állam erkölcsi alapjainak lerombolásához asszisztálnak, ezért nem értem, miért nem csatlakoznak ők is testületileg a buziparádéhoz.

B.D. - Kuruc.info

Kapcsolódó: Pride, Momentum és a Hazugságok Atyja