Bejött neki a Kádár-rezsim <br /> - bejön ez is
Minden eddiginél jobban leleplezte valódi hovatartozását Schmidt Mária megélhetési „jobboldali” „történész”. A nemzeti oldalra beküldött cionista trójai faló a Magyarországi Talmudista Irodának nyilatkozva nem csak a szocionista elittel való kiegyezést sürgette, de a kádári konszolidációt is dicsőítette.
Negatív értelmet kapott a kiegyezés fogalma, pedig csak ezáltal érhetők el a reális célok - állította Schmidt Mária történész, a Terror Háza igazgatója az MTI-nek adott interjújában. Hogy kiknek a céljaira gondolt, arra nem tért ki, de minden kicsit is világosan látó ember látja már, hogy a szocionista, magyarellenes tolvajelittel való bármilyen egyezkedés csak és kizárólag a magyar nemzeti érdekek rovására történhet. Persze ez a cionista holo-történészt nyilván nem zavarja.
"Permanens polgárháború folyik Magyarországon, holott az elmúlt másfél évszázad arra figyelmeztet, hogy akkor ment jól az országnak, amikor a kompromisszumok, a kiegyezések lehetővé tették a reális célok elérését" – hazudta arcátlanul Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója az MTI-nek adott interjújában. "Mostanra már szinte kezelhetetlenné válik a háborús hangulat, amely gyakorlatilag a mindennapokat is megüli. A helyzet kilátástalannak tűnik, a politikai elit a saját alkalmatlanságáról állít ki bizonyítványt azzal, hogy képtelen kompromisszumra, kiegyezésre, holott maga az élet kompromisszumokból, kiegyezésekből áll. Az ember a mindennapi életében számtalan kompromisszumot köt, ha úgy tetszik, kiegyezik a környezetével" - mondta. A derekas helytállás, az elvi szilárdság, és a kitartó küzdelem felemelő történelmi példáiról persze – híven követve az elmúlt 60 év judeobolsevik történelemszemléletét - mélyen hallgat a holo-történész.
Schmidt Mária szerint a kompromisszumokra való képtelenség azzal is magyarázható, hogy "még mindig a mindent vagy semmit logikájában gondolkodunk". Több mint két évszázada, a francia forradalom óta a forradalmi változás pozitív, ígéretekkel teli fogalommá lett, míg a kiegyezés és a kompromisszum általában negatív értelmet kapott. "Minderre ráerősített a kommunista, szocialista korszak forradalminak mondott romantikája" – forgatta ki a történelmi tényeket Maca. A forradalom, mint a szabadkőműves ihletésű „haladás” erőszakos ráerőltetése a társadalomra, természetesen egészséges, konzervatív gondolkodású ember számára elfogadhatatlan. Ugyanakkor a jelenlegi hatalommal – amely éppen ennek a sötét haladás-dogmának a legelvetemültebb megvalósítója és inkvizítora – egyenesen konzervatív kötelesség a kompromisszumot nem tűrő küzdelem minden eszközzel és minden áron.
A holokausztnő nyilatkozatában azonban a legmegdöbbentőbb, leggyomorforgatóbb az, hogy képes volt párhuzamot vonni a vitatható, de kétségtelenül legitim 1867-es Kiegyezés, a hazánkat a trianoni tragédia utáni tetszhalálból életre keltő Horthy Miklós kormányzó országlása, és a hazaárulásban fogant, emberiség elleni bűntettek ezreit elkövető, velejéig rothadt, nemzetünk gerincét megtörő Kádár-rendszer között. A szélsőséges „történész” szerint ezekben a korszakokban az volt a közös, hogy "a magyar politikai elit képes volt a kiegyezésre az emberekkel, képes volt az adott körülmények figyelembevételével az ország helyzetét reálisan mérlegelni és ez alapján megvalósítható célokat tűzött ki, azaz képes volt konszolidációs időszakot kiérlelni." Ehhez azt hiszem, nincs is mit hozzáfűzni. Az, hogy ezek után szólt néhány elmarasztaló szót a komcsi gazdaságpolitikáról, meg az eladósodásról, gyakorlatilag nem jelent semmit. Aki a kádári posványdiktatúrát békés, prosperáló konszolidációnak állítja be, az kiírta magát a magyarságból.
Schmidt persze az interjú végére odabiggyesztett némi „narancssárga farkat”, kicsit szidta El Qrót, meg a politikai elitet, de a lényeg már elhangzott. A magyarországi cionista-barát áljobboldal nagyasszonya meghirdette az „új kiegyezést" az országot kirabló, ártatlanok százait meghurcoltató, szemkilövető neobolsevik diktatúrával.
Az étel és a méreg közti legkisebb kompromisszummal kizárólag a halál nyerhet – írta Ayn Rand író, és bizony tökéletesen igaza volt. A Schmidt Macához hasonló bizniszjobbosok 17 éve alkudoznak azon, hogy a nemzet poharába két deci, vagy „csak” fél deci ciánt tegyenek, holott már egyetlen milliliter is végzetes adag. Ideje lenne már a pofájukba önteni azt a löttyöt, amit le akarnak nyomni a torkunkon.
Bekes Gáspár