Néhány nap múlva a Papp László Sportarénában mutatják be a „Passió XXI.” című „profán zenés passiót”, amelynek rendezője Alföldi Róbert. A darabot csak egyszer, virágvasárnap este adják elő. A passiójáték írója Székely Csaba, aki a bibliai történetet korunkba, a XXI. századba helyezte át. Az előadásról, annak üzenetéről a rendező beszélt a Magyar Nemzet munkatársának.

Az Alföldi Róberttel készült interjú április negyedikén jelent meg a Magyar Nemzetben. A színész-rendező nyilatkozatából három részt idézek:

Ez városi passiójáték lesz. Ami tulajdonképpen egy kísérlet, hogy vajon a passióban megfogalmazott gondolatok, mondatok ebben a formában hogyan tudnak működni. Tudnak-e egyáltalán, és ha igen, mit jelentenek nekünk, érvényesek-e ránk.

Alföldiék tehát aktualizálni akarják, ezért egy mai városba helyezik át a jézusi történetet, azzal a céllal, hogy a jézusi tanítást „sallangmentesen” fel tudják mutatni a mai kor emberének:

Az a legérdekesebb, hogy ha lekerül erről az egész történetről, a jézusi tanításról az évszázadok alatt rárakódott tömjénfüst és romantika, akkor látszik igazán, hogy ezek egészen megdöbbentő mondatok. Végtelenül egyszerűek, sallangmentesek. Ha nincs az a körítés melléjük, hanem a világ legprofánabb módján vannak megfogalmazva, akkor nagyon mellbevágók, és mindenki képes meghallani az üzenetüket. Számomra az a legfontosabb felismerés, hogy ez nem függ össze azzal, hogy hiszünk-e, vagy miben hiszünk. Mindenki hisz valamiben. Amit azok a mondatok képviselnek, amelyeket az általunk Jézusnak nevezett személy mondott, azokat mindenki be tudja építeni az életébe.

Az idézett szöveg igencsak zavaros. Alföldi szerint a jézusi tanításra az elmúlt évszázadokban sok tömjénfüst és romantika rakódott, de most jön ő és csapata (Júdást például Stohl András alakítja), s megtisztítja a jézusi mondatokat, amelyek „a világ legprofánabb módján vannak megfogalmazva”, tehát „körítés”, vagyis mindenféle szakralitás nélkül. Alföldi szerint a jézusi üzenet meghallása nem függ össze azzal, hogy hiszünk-e vagy sem. Hiszen mindenki hisz valamiben, mondja ki a bárgyú, kopott talpú mondatot Alföldi. Ez az a pont, ahol alapos okkal gyanakodni kezd az olvasó. Aztán az utolsó mondatban jön a minden kételyt eloszlató megfogalmazás: „az általunk Jézusnak nevezett személy”. Hívő ember tudja, hogy Jézus valóban létezett, keresztre feszítették, eltemették, de föltámadt, mert Isten fia volt. Aki nem hisz benne, az a jézusi üzenetet sem érti (vagy jobb esetben: félreérti). A jézusi történet profanizálása tehát semmi egyéb, mint Jézus szenvedéstörténetének meghamisítása, ha úgy tetszik, bulvárosítása. Ezt támasztja alá az alábbi kérdés és felelet:

- Az eredeti szöveg Jézus haláláig tart. Profán passióról beszélünk. Benne van a feltámadás gondolata?

- A mi előadásunkban az egy platformra kerülés jelenik meg. Ezt értelmezze mindenki a maga módján. Feltámadásnak is felfogható, különösen a mai viszonyok között.

Mit jelent az „egy platformra kerülés”? Hogy minden egyenlő módon érvényes? Hogy nincs különbség jó és rossz, szent és profán, eszmény és deviancia között? Valószínűleg erről van szó, s ennek a gyanús üzenetnek a közvetítésére kiválóan alkalmas az alkalmi darab erdélyi születésű írója, Székely Csaba.

Néhány évvel ezelőtt a hazai sajtó lelkesen ünnepelte Székely drámatrilógiáját, a Bányavidéket. Végre egy szerző, aki elutasítja az árvalányhajas, „édes Erdély, itt vagyunk” címkéjű, romantikus, hamis Erdély-képet, s elénk tárja a pőre valóságot! Székely darabjai egy közelebbről meg nem nevezett bánya környékén játszódnak. A bányát bezárták, mindenki munkanélküli, mindenki iszik, s mindenki csúnyán beszél. Ez lenne a mai erdélyi, sallangmentes valóság. Tamási mesés, Nyirő balladai világa már nem érvényes.

Székely trilógiájának harmadik darabja a Bányavíz címet viseli. A mű advent, vagyis a karácsonyi készülődés idején játszódik egy paplakban. A szereplők: Ignác – katolikus pap; Márton – a templom gondnoka, a pap nevelt fia; István – tanító; Imola – a tanító lánya; Irén – a pap házvezetőnője. Van még egy fontos szereplő: a pálinka. Székely világában ugyanis mindenki iszik, reggel, délben, este.

A dráma elején Ignác, a katolikus pap gyakorolja a mise szövegét, közben a házvezetőnője kérdez ezt-azt. A pap ingerült lesz, így válaszol Irénnek: „Irén, a kutyák ragacsos faszába bele!”

A többiek is szeretik a pallérozott magyar nyelvet. Rövid párbeszéd Márton és a házvezetőnő között:

IRÉN (Mártonra néz, majd Ignácra, majd megint Mártonra) Te mit csinálsz, Marci, csak nem a Szentírást lapozgatod?

MÁRTON (sóhajt) Milyen kurva jó megfigyelő mindenki ebben a házban. Biza, hogy a Szentírást lapozgatom.

IRÉN Olvasgatod Krisztus urunk tanításait?

MÁRTON Igen, Krisztus urunk tanításait olvasgatom, a bogos faszba már bele.

A darab lenyűgöző, Tamási Áronét is felülmúló nyelvezetére még sok példát lehetne idézni, de most elégedjünk meg ennyivel. Van ugyanis lényegesebb, témánk szempontjából fontosabb eleme a darabnak.

Hogyan került a paplakba Márton? Egy szemetesvödörben találta a pap a csecsemőt, magához vette, fölnevelte. De mire nevelte? A székelyi világban természetesen – buzulásra. A felcseperedő Márton ugyanis a pap szeretője lett. Nézzük csak az alábbi párbeszédet:

IGNÁC (simogatja Márton hátát, közelebb vonja magához) Csituljál, na. Én csak azt próbálom itten mondani, hogy a művészélet nem neked való, akármennyit képzelegsz te arról. Azt se tudod, milyen. Azt se tudod, mi az. Itt van a te helyed mellettem. (keze lejjebb csúszik Márton hátán, megsimogatja a fenekét, magához vonja, és szájon csókolja Mártont)

MÁRTON (elhajol) Most ne, édesapám.

IGNÁC Mér ne? Gyere fel, s lecsillapítjuk a benned dúló tüzeket! (megmarkolja a fenekét, újra megcsókolja)

MÁRTON (kibújik Ignác kezei közül) Csillapítsad te a kandisznók csavaros lőcsének a lengését, azt csillapítsad. Az én tüzeimet te ne csillapítsad többet!

IGNÁC Mi lelt téged, fiam? Reád se ismerek mostanság.

Ez még csak a kezdet, van fokozás is a darabban.

Az advent véget ért, beköszöntött a karácsony, Krisztus urunk születésnek ünnepe. A darab végén Ignác atyát látjuk, amint egy pulpitus mögött állva gyakorolja karácsonyi prédikációját. Halljuk a szöveget, s csak a végén tudjuk meg, hogy a pap mellett cselekvő hallgatója is van az ájtatos beszédnek:

IGNÁC (szenvedéllyel) Testvéreim! Ma bizonyságát adhatjuk annak, hogy mit jelent számunkra a Gyermek. Egy fiúgyermek láttán mindenkinek más és más jut eszébe. (szünet) De a mi Megváltónk különleges fiúgyermek, mert Ő egyformán ragyogja be a szívét minden jóakaratú embernek. Ezért betlehemi pásztorokként mi is elindulunk, hogy felkeressük Őt, kinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s kinek világra jötte békét hoz a Földre. Hozzá hasonlatosan szülessünk meg mi is! Lélekben szülessünk ma újjá, s munkálkodjunk szüntelen, hogy méltók legyünk az Ő szent kegyelmére! Imádkozzunk! (átszellemülten) Urunk, Istenünk, örvendezve ünnepeljük ma Megváltónk születését. Kérünk, add kegyelmedet, hogy hozzá méltó életünkkel dicsőségedben is részesedjünk! Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. (szinte transzban) Az Úr legyen veletek! Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek!
(Csend.
Ignác kifújja magát. Kijön a pulpitus mögül, felhúzza a sliccét, fogja a kabátját, és kimegy.
Márton előmászik a pulpitus alól, megtörli a száját.
Arcán ütésnyom, szemöldökénél ragtapasz. Pálinkát tölt, öblöget, kiköpi, majd leül a kanapéra.)

Ez a darab csúcspontja, karácsony ünnepének igazi profanizációja.

Amikor megtudtam, hogy a vasárnap bemutatásra kerülő Passió XXI. írója Székely Csaba, ismét elolvastam a Bányavíz című darabot, melyből az előbbiekben idéztem. Nem véletlen, hogy a profanizálás nagymestere, Alföldi épp Székely Csaba passióját rendezi.

Vajon ki lesz buzi ebben a profán passióban – Júdás? Netán Jézus? Ki fogja felhúzni a sliccét, s ki fogja törölgetni a száját az „egy platformra kerülés”, mint pogány megváltás jegyében?

B. D. - Kuruc.info

Véletlenek márpedig nincsenek

Mert tudják, ki az egyetlen nő Erdélyben, aki képes ilyen beteg lelkű ember társául szegődni?

Bizony:

Részlet a Népszabadságnak adott korábbi interjújából:

MAGAZIN: Parászka Borókáról kevés személyes információ lelhető fel az interneten.

PARÁSZKA BORÓKA: Mióta a Kuruc.info közzétette a személyes adataimat, azóta óvom a magánéletemet.

PUSKÁS TAMÁS: Én viszont rengeteg írásodat olvastam. Indulatos vagy, mint Ady Endre.

PARÁSZKA BORÓKA: Bár szolgálnék rá a hasonlatra. Igen, indulat az van bennem bőven.

MAGAZIN: Most egy színházi előadás miatt jött Budapestre.

PARÁSZKA BORÓKA: A párom Székely Csaba, a Szkéné Színházban mutatták be Bányavirág című drámatrilógiájának harmadik részét.

Úgy gondoljuk, fölösleges ehhez hozzáfűzni bármit is.