Van egy műsor a Klubrádióban. Úgy hívják, Szabad Sáv, és úgy ejtik/éneklik a műsort bejelentve, hogy „Szabaccsáv”. Este 7-től a hírek után Rangos Katalin beszélget az esetek legeslegnagyobb részében ballib zsidókkal. Mint ahogyan ez a faji adónál szokás.

Csütörtökön nem egy ballib, hanem egy kelekótya zsidóval, Havas Henrikkel riháncoltak, Rangos aggodalmaskodásai periodikus megszakításával.

Havas egyébként utálja, ha lezsidózzák, de hát ilyen névvel előbb nézik pingvinnek, mint nem zsidónak.

Annyit viszont meg kell adni Havasnak: az egész ballib médiában a legszórakoztatóbb jelenség, ugyanis magasról tesz saját bandája píszí viselkedésére, és oly hirtelenséggel és váratlansággal küldi el "Fajkasházi" Tivadartól kezdve az utolsó zsurnaliszta ballib zsidót az édesanyjába, mint ahogyan Náncsi néni vágja ki a rohadt tököt az udvarra.

Havasra azon kívül nem lehet ráakasztani semmiféle ideológiát vagy világnézetet. Olyan eklektikus, mint a neogóttal kevert barokk. Ha kell, nacionalista keresztény, ha kell, szocialista, ha kell – pénzért és pódiumért, ahol beszélhet magáról és csak magáról szóló emlékeiről –, Horn Gyula gyászolója.

A „Szabaccsávban”, mint szokása, Havasnak minden kérdésről életének egy mozzanata jutott az eszébe.

Amikor ráugrott arra a biografikus mozaikkockájára, ahol összehozta a 38 éves korában titokzatos körülmények között meghalt/megölt író-politikus Csengey Dénest Mester Ákossal és 168 órás stábjával. Melyben persze, mint minden jól dotált szarban, egykor Rangos is pancsizott.

Ekkor Havas így beszélt kuncogva a találkozóról: „Ahol én voltam, idézőjelben, a keresztény, meg a konzervatív…”

Ekkor Rangos, akinek szinte hallhatóan elakadt a lélegzete, rávetette magát: „Rosszul hangzott ez a ’keresztény’, mert én speciel nem gondolom, hogy azt így fel kell izélni, címkézni, hogy ki a keresztény és ki nem. Hát volt rajtad kívül is keresztény ott… érted?” – súlyosodott el nagyon a volt komcsi közszolgálati rádiósnő hangja.

„Hát én értem” – esett le Henrikünknek hirtelen a "tantalusz". „De hát azért ez, de… mindegy”, dadogta egy picit zavartan. „De a lényeg az, hogy nem volt békülés a Csengey…” – tért rá gyorsan a sztori folytatására.

Nekünk pedig, akik hatalmasat röhöghetünk a párbeszéden, már csak azon a könnyen megfejthető rébuszon törjük a fejünket, hogy Rangos kire gondolhatott a Henriken kívüli keresztényen. Merthogy egy Rangos-féle zsidó nem tényekről szeret beszélni, azaz nem a tényleg keresztény Csengeyre gondolt, az biztos.

Nyilván Mester Ákosra. Mert nekik ezt is szabad.

Janits András - Kuruc.info