Aki a ballib vezérek pillanatnyi véleményfordulatait akarja megismerni, a legjobb forrás a B’rit Media Befektetési zrt. tulajdonában lévő Klubrádió. Márpedig onnan néhány hete ömlik a forradalomnak immár nem csak messiásként várása, de Bolgár György volt kádárista szupermegbízható rádiós vezényletével a forradalom kirobbantásának ösztökélése is a Megbeszéljük című, Amerikából importált betelefonálós műsorában.

Azt most ne tárgyaljuk, hogy Magyarországon kívül nem létezik egyetlen nyugati demokrácia sem, ahol egy olyan gyáva médiahatóság lenne, mint nálunk, és eltűrné, hogy erőszakra uszítsanak egy e hatóság felügyelete alatt álló médiumban. Mégpedig egy olyan politikai rendszerben, amelynek lényegi alapja a hatalmon lévők lecserélésének lehetősége választás útján.

Ugyanis a forradalom köztudottan vérontással és így vérömléssel jár. Aki tud vértelen forradalomra példát, az csak olyan viccesetekkel példálózhat, mint az 1990-es csehszlovákiai, de Prágáról beszélve a „forradalom” szót a „vértelen” mellett antagonisztikus gúnyterminológiaként vetik oda.

Az elsöprő többségében zsidó fajú balliberális oldal 2018 közeledtével a végét érzi. Félig joggal, tehetjük hozzá. Ha ugyanis a Fidesz győz, politikai hatalmuknak még a kilátásai is odavannak. Bebetonozva persze maradnak, mint az egyetemek egyes karain, az MTA túlnyomó többségében, elmebeteg összegű adófizetői pénzen kitartott színházaikban, és folytathatnánk a sort. Amihez hozzá kell sorolni a tőlük rettegő kormányzati intézményeket, mint az előbb említett Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot, a Szabadság téri német emlékművel szemben lévő, „Eleven Emlékműnek” kikiáltott botrány-szeméthalmazt őrző Pintér Sándor-féle rendőrséget és a többit.

Márpedig ha e társaságnak politikai hatalma nincs, ami természetesen e hatalomhoz szinte természeti jogon ragaszkodó vércsehálózatnál alapvető elvárás, és status quónak tekintett követelmény, akkor nincs az azzal járó korlátlan pénzömlés zsebeikbe és páncélszekrényeikbe.

Vagyis e politikai hatalom híján kénytelen-kelletlen olyan háttér zsidópénzekből élnek, mint Soros, a 168 Tórát is birtokló B’rit Media és társaik.

Szorult helyzetükre jellemző: vajon a korábbi koalíció „regnálása” (de imádják ezt a szót, ha nem magukról van szó!) idején hallottuk valaha is a Klubrádiót, amint hallgatóikat pumpolják? Mint most viszont ezerrel teszik, noha a kívül-belül azonos Handó Tünde bírósága csak azt a pénzt nem önti nekik oda, amit nem követelnek peres úton. Dehogy. Minek is kilincseltek és kéregettek volna? Ha kellett, a Magyar Villamos Művek szponzorálásában öntötték nekik a százmilliókat, ha kellett, Gyurcsány másik húsz csapot nyitott ki nekik. Úsztak a pénzben. Most meg minden forintnak megvan a helye.

Ami miatt lassan megkergültek.

Az ávósspicli fatertől származó Vásárhelyi Mária, szintén adófizetői pénzből eltartott szuperhéber „médiaszociológus” az Élet és Irodalom („ÉS”) tegnapi, pénteki számában közölte a világrengető hírt: nem fog beszédet mondani a „Magyar” Újságírók Szövetségének (MÚOSZ) megemlékezésén, mivel a Népszabadság „kivégzésének” napján a MÚOSZ elnöke azt nyilatkozta, a lapot nem politikai, hanem gazdasági okok miatt zárta be tulajdonosa. Az ott közölt, elmaradni tervezett vartyogása szerint abban bízik, hogy a legváratlanabb pillanatban egyszer csak újra betelik a pohár, és tömegek mennek az utcára, demokráciát követelve, „ahogyan ez 1956 őszén történt”.

Nos, aki egy picit nem hülye, az nem érti félre az ordító áthallást: ennek a közpénzen négyszáz kilós anyakocára hizlalt, emberszabását vesztett disznónak egy Molotov-koktélos, fegyveres forradalomra fűlik a foga, mint az őt műsorában gyakran beszéltető egykori beépített újságíró-ügynöknek, „Bolgár” Györgynek.

Ami egyébként nem lenne rossz ötlet, ha ő is ott lenne az utcákon. Mert ha kitörne párszáz fellázított idióta segítségével az, amely ellen most a rendfenntartók ugyanúgy lépnének fel, mint annak idején a szovjetek és az ávósok - a lényeg e mondatban az erőviszonyok érzékeltetése. Azzal a különbséggel persze, hogy a bolgárok és vásárhelyiek „forradalma” maximálisan kemény két órán át tartana. Folyna néhány liter vér a pesti utcákon, ezt követően a nyugati sajtó újabb magyarországi pogromokról és holokausztról írna.

Ötletnek viszont nem „rotty” e forradalom. Főként ha közülük még legalább két tucat ott lenne.

A magam részéről alig várom.

Janits András