Noha a pszichiáteri vizsgálati papírok bizalmasak, nem lenne meglepő, ha Orbán Viktorról kiderülne, hogy mazochista.

Nézzük csupán két kulcsemberét.

Egyikük Áder János, akit az állam elnökévé kente. Másik Schmidt Mária terrormindenese.

Miután az emlékezet egyik jellemzője a halványulás, idézzünk az akkor még totálisan Orbán-hű Magyar Nemzet 2007. január 15-i számából, amely „Schmidt Mária ante portas?” címmel jelent meg...

De mielőtt az idézet következne: az „ante portas” nem azt jelenti, mint tudják, hogy korábban portás volt. Ó, nem. Ő nem portás, hanem Ungár Andrásnak, Ungár Klára testvérének az özvegye.

Ungár meggazdagodását nemcsak bennfentes információkkal segítette, de azzal is, hogy részt vehetett a Terror Háza ingatlanbizniszében cége, a BIF, a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Rt. révén.

A hololuvnyának mindent szabad
A luvnya a Terror Házában sem volt portás. Ó nem. Kutatási szakterülete évtizedeken át a holokauszt volt. Gyakorolta azt a tel-avivi egyetemen, ösztöndíjasként a jeruzsálemi Jad Vasemnél, és egy éves kutatási ösztöndíját az Indiana Egyetem zsidó tanulmányok programjában töltögette.

Az idézet tehát a Magyar Nemzetből:

Az tehát, hogy Orbán Viktor nem megvehető, tény, erkölcsi alapvetés, ami egyben kirobbanthatatlanná teszi őt a pártelnöki székből. A jobboldalon mégis léteznek olyan elégedetlen csoportok, amelyek elmozdítanák őt. De mely csoportokról, illetve kikről is lehet szó, s a Fidesz szavazóinak elhódítása és a nagytőke hatalmi céljainak elérése érdekében milyen politikai mozgás várható tőlük?
Az egyik ilyen társaság a Terror Háza Múzeum igazgatója, Schmidt Mária körül alakul. A milliárdos vagyonú üzletasszony nyilvánosan és nem nyilvános körben tett megnyilatkozásai egyértelműsítik, hogy elégedetlen a jobboldal spirituális vezetőjével. Nagy port kavart föl decemberben a Népszabadságnak írt cikke, amelyben egy irodalmi utalással („Jones nem tér vissza”) félreérthetetlenül utalt arra: Orbán Viktor nem lehet a továbbiakban a jobboldal vezetője.

A cikk a végén veszi elő Áder János mai államelnököt így:

Az Orbán Viktort diabolizáló balliberális média túlcsorduló örömmel fogja üdvözölni a kezdeményezést, minden felületet biztosítva az új jobboldali pártnak. Hivatalos szócsőként a meglehetősen nagy, bár főként balliberális olvasótábort magának tudó Index szintén a rendelkezésükre áll majd. Céljuk lehet a Heti Válasz és számos helyi médium felvásárlása is, a pénz minden bizonnyal megvan.
Az elmúlt hetekben több vidéki polgármester regisztrálhatta, hogy Schmidt Máriáék keresik egy új párt elindítása érdekében, de az országgyűlési képviselők közül is többen hallottak már egy új parlamenti frakció felállásának ötletéről, s arról, hogy abban milyen szerepet vállalnának.
A beindult szervezés ellenére az új párt elnökének kilétét még homály fedi. A bennfentesek a korábbi frakcióvezetőt, Áder Jánost nevezték meg, aki még általuk sem ismert feltételekhez köti esetleges szerepvállalását.

Hangsúlyozzuk, 2007-ről van szó, amikor a Magyar Nemzetben megjelent ekkora horderejű cikk Orbán láttamozása nélkül nem jelenhetett meg.

Majd eljő az idei augusztus 20-a, amikor Bayer Zsolt, a Fidesz ötös tagszámú társalapítója lovagkereszt érdemrendet kap.

Amire felbolydul a zsidó network, kezdve a Szent István parktól a budai villákon át Washingtonig. És New Yorkig, ahol Samantha Power amerikai ENSZ-nagykövet Bayert antiszemita eszközként felhasználva az ENSZ-ben lobogtatta hosszan az amerikai érdekeket nem eléggé kiszolgáló Orbán-kormány elleni kirohanásában.

Holott Bayernek jelentős tettei vannak amellett, hogy nem antiszemita. Olyannyira, hogy korábban a Kurírban, a Magyar Narancsban és a 168 Tórában a jobboldalt szélsőségesezte, antiszemitázta és idegengyűlölőzte.

A pitiáner Bayer-ügyet a zsidó network globalizálta. A hazai ötödik hadoszlopos zsidóság pedig teszi feladatát. Mégpedig szaporán.

Lovagkereszt-visszaadó számlálót is működtetnek. Ott azok névsora olvasható, akik nyilvánosan jelentették ki, az antiszemita, rasszista Bayer kitüntetése miatt adják vissza kitüntetésüket.

Közöttük van Stark Tamás, A GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnöke. Elmondta, fogalma sem volt, hogy az alapítvány elnökhelyettese jelölte Bayert a díjra. Majd össze-vissza hebegett, először azt, hogy nem is tudta, Bayer filmet is készített a Gulágról, majd a minap azt gurgulázta drágabolgárurának, hogy azt csak felületesen látta. Lényeg: hazudott, mint egy balliberális zsidó vízfolyás.

Ennek a saját fészkébe piszkító zsidónak sok jól fizetett állása van. Schmidt Mária hololuvnya nem csak ennek az alapítványnak az élére nevezte ki. A Terror Házában főmunkatárs. Simlis simli gaudet, vagyis a latint kissé megmagyarítva: simlis a simlisnek örvend.

Itt van Stark „tudományos” munkája:

• Magyarország második világháborús embervesztesége (1989)
• Hadak Útján. A Magyar Királyi honvédség a második világháborúban (1991)
• Hugary´s Human Losses in World War II (1995)
• Zsidóság a vészkorszakban és a vészkorszakban és a felszabadulás után (1995)
• Hungarian Jews During the Holocaust and After the Second World War, 1939-1949. A Statistical Review (2000)

Hogy ebben mi a kommunista terror, azt nyilván csak a hololuvnya tudja, aki ilyeneket ontott ki magából:

• Mentés vagy árulás? Magyar zsidó önmentési akciók a második világháború alatt. In: Medvetánc, No. 2-3, Budapest, 1985
• Action of Margit Slachta to rescue Slovakian Jews. In: Danubian Historical Studies, Vol. I. No.1. 1987
• Holocaust in Hungary: Fourty years later. In: Polin, Oxford, Vol. 2, 1987
• Múlt és Jövő. Irodalmi, művészeti, társadalmi és kritikai folyóirat. 1911-1944. In: Kultúra és Közösség, 6. 1987
• A harmincas évek magyar cionista mozgalma a rendőrségi megfigyelés tükrében. In: Történelmi Szemle, No.3. 1987-88. 339-351.
•  ˝Közöny, szeretetlenség, gyűlölet˝. Katolikusok a zsidóságért. In: Historia, No. 2-3. 1988
• Raoul Wallenberg. In: Új Írás, Budapest, No. 9. 1988. 87-89.
• Arthur Koestler: Meta (jegyzettel ellátta: Schmidt Mária). In: Új Írás, Budapest, No. 9. 1988. 114-116.
•  Provincial Police Reports. New Insights into Hungarian Jewish History 1941-1944. In: Yad Vashem Studies, Jerusalem, Vol. XIX. 1988. 233-267.
• Stern Samu: Versenyfutás az idővel! A Zsidó Tanács működése a német megszállás és a nyilas uralom idején (közreadta és a bevezetőt írta: Schmidt Mária) In: Ráday Gyűjtemény Évkönyve 6, 1989. 266-304. In: Kortárs 33, 1989. 11. 115-124.
• Margit Slachta´s Activities in Support of Slovakian Jewry, 1942-1943. In: Remebering for the Future, New York, Vol. I. 1989. In: Genocide and Holocaust Studies, Tel-Aviv Vol. 5. 1990
• A bricha (Menekülés) In: Szombat, 1990/8
• Eine Minderheit, die sich immer als Teil der Mehrheit fühlte. Das Schicksal der Juden in Ungarn (1867-1987). In: Österreichische Osthefte, Zeitschrift für Mittel-, Ost- und Südosteuropaforschung 33. Jahrgang Heft 2, Wien, 1991.
•  Lessons of the Eichmann trial. In: East European reporter Jan-Febr 1992. Vol. 5. No. 1
• The Zionists left under Police controll. Some notes of the participants in the left Zionist movement in Hungary between world wars. In: Hahn Yearbook, ELTE 1993
• The Hiss Dossier: A Historian´s Report (Behind the scenes of the showtrials of Central-Eastern Europe. A few additions to the history of the Alger Hiss case in the USA and the Rajk case in Hungary.) In: New Republic, New York, 1993. nov. 8.
• A Rajk per és az amerikai kapcsolat. Néhány új szempont az Egyesült államokbeli Hiss-Chambers ügy és a magyarországi Rajk per történetéhez. In: Magyar Szemle, 1994 március, április. In: Korunk, Kolozsvár, 1998 május
• Vidéki rendőrkapitányok jelentik. Adalékok a magyar zsidóság történetéhez 1941-1944 között. In: Valóság 37, 1994. 6.
• Mentés alibiből. In: Az Országos Rabbiképző Intézet Évkönyve (szerk. Schweitzer József). Budapest, 1994. 325-331.
• Rajkuvproces a jeho americke vazby. In: Stredni Evropa Nr. 44/45, 1994. december, 157-187.
• Komoly Ottó: Komoly Ottó beadványa (Közreadta, a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta: Schmidt Mária). In: Valóság 38, 1995. 4.
• ˝Ez a per lesz a legek-lege˝ Adalékok a torzóban maradt 1952-53-as budapesti zsidóellenes tisztogatásokhoz. In: Szombat 7, 1995. 4. 30-34.
• A magyar társadalom a diktatúrák alatt. In: Magyar Szemle 1995. szept. 928-942.
• Das Volk richtet. Volksgerichtliche Rechtssprechung nach 1945. In: Linz, Zeitgeschichtentag, 1995
• A Holocaust helye a magyar zsidóság modernkori történetében (1945-1956). In: Protestáns Szemle, 1996/2. 114-131.
• Az „antiszemitizmus elleni harc” szerepe a rendszerváltozás éveiben. In: Janus-arcú rendszerváltozás (szerk: Schmidt Mária és Tóth Gy. László). Budapest, Kairosz Kiadó, 1998

A mazochista Orbán tehát ismét megkapta. A Schmidt Mária által kinevezett, az adófizetői pénzen ma is az orbánista Luvnya Házban nagy összegeket felnyaló Stark Tamás a drágabolgáros gettózsidók nagy örömére Bayer kapcsán rúgta fejbe kenyéradó gazdáit, tudva, azok még nyüszögni se mernek ellene, és kap jutalmul továbbra is annyi pénzt az Andrássy út 60.-ból, amelyből még ükunokái vécéjébe is telik aranymenórákra.

De kapott közvetetten Ádertől is.

Lovas István kiposztolta blogjára, hogy megkérdezte az államelnöki sajtóigazgatóságtól, azok közül, akik állították, hogy visszaküldték a lovagkeresztet, hány érkezett meg, mert ő ismeri ezt a „visszaküldő” bandát: mindig hazudnak, és aligha veszik a fáradságot, hogy elmenjenek a postára, és pénzüket elküldésre költsék.

Áder könnyen beilleszkedik a kóser társaságba
Az államelnök nem mert válaszolni erre az egyszerű kérdésre. Holott nagy szolgálatot tett volna Orbánnak és az egész jobboldalnak. Közröhej lett volna, amikor kiderül, a ma már állítólag 120 felé járó nagy pofával visszaküldött lovagkeresztből jó, ha 20 érkezett meg.

Áder János helyette elrohant Soros Közép Európai Egyetemére jattolni, hajlongani, méltatni. Utána majd nyilván még két ráadás Wallenberg-stafétát tesz, majd szellent egy nemzetit, nehogy kiderüljön igazi énje.

Ő, aki luvnyájával Orbán ellen készen állt pártütő lenni.

Alitea Guzmán