Április 10-én, vasárnap néhány fős, szélsőséges csoport tüntetett a budapesti lengyel nagykövetség előtt. Az ok: a lengyel püspöki kar nyilatkozatot adott ki az emberi élet védelméről, s ez a magzatgyilkolás elkötelezett híveit felháborította. Az amúgy jelentéktelen tüntetés nem érdemelne egy szót sem, ha nem űztek volna gúnyt a katolikus vallásból, elsősorban az Eucharisztiából.
A tüntetés előtt néhány nappal terjedelmes interjú jelent meg a Magyar Narancs című zsidó-liberális szennylapban. Egy „katolikus feminista teológus”, dr. Perintfalvi Rita nyilatkozott, s annyi butaságot hordott össze, hogy az külön tanulmányt érdemelne. Nézzünk néhány példát.
Feministánk az interjú elején ezt mondja:
Ez az új típusú teológia nem fogadja el azt az állítást, mely szerint az igazság egy és örök, amit nem írhat felül az ember és a társadalom változása.
(Magyar Narancs 2016. április 7. 8. o.)
Valójában a saját népük uralmát szeretnék az isteni törvénnyel szemben
Nyilvánvaló, hogy milyen igazságról beszél a feminista: itt a hit, az evangélium igazságáról van szó, amely „Krisztus személyében ragyog fel számunkra, aki egyszerre a kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége, és az üdvösségnek ezt az igazságát a szent könyvek közvetítik nekünk hitelesen”. (Biblikus teológiai szótár. Bp., 1986, 560. o.) A katolikus tanításra természetesen egy vallástalan, vagy más vallású legyinthet, de magát katolikus teológusnak valló személy nem. Katolikus ember pontosan tudja, hogy az evangélium igazságát nem írhatja felül „az ember és a társadalom változása”. Még egy Perintfalvi Rita nevű feminista sem képes erre. Az Egyház mindig is fellépett a relativista törekvések ellen.
A feminista hölgy érdekes módon a hitről, a katolikum lényegéről egy árva szót sem mond a hosszú szövegben; nyilatkozata tele van önös panasszal, az egyház bírálatával; a szöveg egy túlméretezett öntudat terméke, s legfeltűnőbb ismérve a hagyományos katolikus tanítást vallók lekezelése, megbélyegzése. Lássunk ismét egy példát.
Feministánk arról panaszkodik, hogy itthon nem taníthat teológiát (Bécsben viszont igen), márpedig a nők diszkriminálása ellentétes a keresztény hit lényegével. Ugyanez érvényes a papság kérdésére, hisz nők nem lehetnek papok, ez is kirekesztés, mondja a feminista. Éppen ezért ők, a feministák, Isten „női arcát” keresik. Feministánk zavaros szövegét olvasva eszembe jutott Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa) néhány mondata:
A kereszténység nem „belőlünk” van, hanem kinyilatkoztatás, üzenet, amit letétként bíztak ránk, és amit nem alakíthatunk át tetszésünk szerint. Következésképp nincsen jogunk a Miatyánkot Mianyánkra változtatni. /…./ Én meg vagyok róla győződve, hogy amerre a feminizmus a maga radikális formájában tart, az már nem az általunk ismert kereszténység, hanem egy más vallás.
(Joseph Ratzinger: Beszélgetés a hitről. Bp., 1990, 83-84.)
Így igaz. Ami a feministánk által említett diszkriminációt illeti, arról is szólt Ratzinger bíboros, a későbbi pápa:
Van egy ideológia, amely minden létező dolgot hatalmi viszonyokra vezet vissza. És ez az ideológia rombolja az embert és tönkreteszi az Egyházat is. Mondok egy egészen konkrét példát: Ha az Egyházat csak a hatalom szempontjából nézem, akkor mindenki, aki nincs valamilyen hivatalban, eleve elnyomott. S akkor például a női papság kérdése mint hatalmi kérdés válik sürgető kérdéssé, hiszen mindenkinek hatalommal is kell rendelkeznie. Úgy hiszem, hogy ez a gyanakvó ideológia, tudniillik hogy alapjában mindig és mindenütt hatalomról van szó, nemcsak az Egyházban rombolja szét az összetartozást, hanem általában az emberi életben is.
(Joseph Ratzinger: A föld sója. Bp., 2005, 134. o.)
Keresztényként természetesen osztom a fenti véleményt, ezért is olvastam idegenkedve a „progresszív kereszténység” (?!), a „baloldali kereszténység” (?!) igehirdetőjének, az említett feminista hölgynek a nyilatkozatát. Valóban szerencse, hogy idehaza nem tanít katolikus intézményben.
A félnótás és félművelt "püspök"
Azért foglalkoztam röviden a feminista hölgy nyilatkozatával, mert Facebook-oldalán ő is kiállt a lengyel katolikus püspöki kar ellen tiltakozó feministák mellett. Hölgyünk más megnyilatkozásaiban is hitet tett a hivatalos keresztény tanítás elvetése mellett, például nem érti, az Egyház miért nem engedi a melegek „házasságát” (lásd a Youtube-on a „Meleg szemmel 147.” című rövid interjút). A vasárnapi tüntetés után viszont a feminista hölgy egyetlen szóval sem ítélte el azt a példátlan egyházgyalázást, amely a lengyel nagykövetség előtt történt.
Aki megnézi a 24.hu honlapon megjelent felvételt, előbb olvassa el XVI. Benedek pápa (Joseph Ratzinger) alábbi szavait:
Olyan helyzetbe jutunk, amelyben ellenállásnak kell kialakulnia, mégpedig a látszólagos tolerancia diktatúrájával szemben, amely a hit indíttatását azáltal kapcsolja ki, hogy azt intoleránsnak nyilvánítja. Itt ugyanis valójában a „toleránsak” intoleranciája derült ki. A hit nem a konfliktust keresi, hanem a szabadságot és egymás kölcsönös elfogadását. Ám nem hagyhatja, hogy szabványosított és modernhez illő etiketté alakítsák.
(Joseph Ratzinger: Isten és a világ. Bp., 2004, 417. o.)
Amit több mint tíz évvel ezelőtt a „tolerancia diktatúrájá”-ról mondott a későbbi pápa, mára hozta meg igazi gyümölcseit. Hazánkban a liberális elfajulás agresszív formája Istennek hála csak egy szűk csoportra jellemző, ennek ellenére nem árt, ha odafigyelünk a lélekromboló jelenségekre. Ami ugyanis vasárnap történt Budapesten, példátlan. Tudtommal eddig még senki sem űzött gúnyt nagy nyilvánosság előtt az Eucharisztiából, az Oltáriszentségből.
Mint már írtam, az eseményről a 24.hu számolt be, pontosabban a portál egyik munkatársa, egy Katz Dávid nevű törzsökös zsidó készített az eseményről mozgóképes összeállítást. A rövid felvételen néhány másodperc elteltével látunk egy püspöki öltözékben tetszelgő egyént, aki lila pileólussal a fején latinul áldást oszt: „Pater, et Filii, et Spiritu Sanctu”. Megpróbálom megtéríteni ezeket az istentelen embereket” – mondja előtte vidáman emberünk, de aztán nemcsak a vallást, hanem a latin nyelvet is meggyalázza. Valódi pap a latin nyelvű mise elején ugyanis ezt mondja:
In nomine Patris, et Filii, et Spiritus Sancti. (Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.)
A mise végén pedig:
Benedicat vos omnipotens Deus, Pater, et Filius et Spiritus Sanctus. (Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.)
Nem tudom, ki szervezte ezt a tüntetést (egyes helyeken azt olvastam, a Patent Egyesület nevű jelentéktelen csoport), azt azonban tudom, hogy a Facebookon „Az én testem, az én választásom” nevű „közösség” oldalán találhatók a feminista akcióról készült képek. A szervezőket nemcsak az akció primitívsége minősíti, hanem az is, hogy olyan lényt szemeltek ki a „pap” szerepére, aki még egy rövid latin mondatot sem volt képes megtanulni.
Büszkén viselik a Káin bűnére emlékeztető stigmát
Aztán látjuk a felvételen Lendvai Ildikó nyugalmazott kommunista-szocialista politikust, aki elmondja, hogy nagyon aggódik. (Hogy a zsidónő miért aggódik, lényegtelen, ezért ezzel nem foglalkozom.) Annak egyébként nem találtam nyomát, hogy Lendvait fölháborította volna a szeme előtt, élőben zajló vallásgyalázás.
Elérkeztünk a rövid felvétel csúcspontjához. „Papunk” kezében tál, benne egy zacskó ezzel a felirattal: „ABORTUSZ TABLETTA”. S a „pap” ezt mondja: „Járuljatok szentáldozáshoz”. (1:24-nél). Utána kezdődik az „áldoztatás”, „papunk” most jól megtanulta a szerepét, mert ezt mondja: „Krisztus teste”. (1:29-től és 1:56-tól).
A felvételnek ez a része az, ami igazán megdöbbentő. Láttunk már buzivonuláson „papnak” öltözött alvilági lényt. Az sem volt lélekemelő látvány, de ami vasárnap történt, korábban elképzelhetetlen volt. Katolikus ember számára az Eucharisztia az Egyház középpontja, „áldozat, Jézus Krisztus áldozatának jelenvalóvá tétele”. (Joseph Ratzinger: Isten közel van hozzánk. Bp., 2015, 42. o.) Katolikus ember hiszi és vallja, hogy szentáldozáskor Krisztus testét veszi magához. Ebből gúnyt űzni nemcsak alpári és ízléstelen, hanem a világi jog szabályai szerint is bűncselekmény.
Vállfa-demagógia
Érdemes elolvasni a 24.hu cikke alatti hozzászólásokat. Egy hölgy ezt írta:
Akárki is szervezte ezt a förtelmes vallásgyalázó eseményt, mindenképp feljelentést és büntetést érdemel. Ilyen mértékben meggyalázni egy hívő ember hitét, alávaló gazság.
Én is így gondolom. A fenti sorokat is azért írtam, hogy az illetékes hatóságok (amelyek bizonyára szorgosan böngészik honlapunkat) hivatalból megtegyék a szükséges intézkedéseket. (Áder János tiltakozását ne várjuk, ő zsidóspecialista.)
De nemcsak jogi fellépésre van szükség. Egy másik hozzászólót idézek:
A gúnymise a rendezőket minősíti, nekem az fáj, hogy a katolikusok azonos fajhoz tartozó első embere egy szót sem szól.
Legyünk méltányosak. „A katolikusok azonos fajhoz tartozó első embere” a hozzászóló szerint minden bizonnyal Erdő Péter bíboros-érsek úr, de már nem ő a püspöki konferencia elnöke, vagyis a honi katolikusok első embere, hanem a szombathelyi püspök úr, dr. Veres András (aki viszont nem ahhoz a fajhoz tartozik). Biztos vagyok abban, hogy a katolikus püspökök közül is megszólal majd valaki ebben az ügyben, hisz a történetet a média eddig mintha elhallgatta volna (én legalábbis nem nagyon láttam nyomát a hírekben). Zárásul ismét Joseph Ratzingert idézem:
Nem a keresztények helyezkednek szembe a világgal, a világ helyezkedik szembe velük, amikor ők Istenről, Krisztusról és az emberről szóló igazságokat hangoztatják. A világ háborodik fel, amikor nevén nevezzük a bűnt is, a kegyelmet is. A válogatás nélküli „nyitások” korszaka után, itt van az ideje annak, hogy a keresztény rájöjjön: kisebbséghez tartozik, gyakran van ellenzékben, és értse meg, hogy ez nyilvánvaló, logikus és természetes azzal szemben, amit az Újszövetség – biztosan nem pozitív értelmezéssel – „evilág szellemiségének” nevez. Itt van az ideje, hogy megleljük a nonkonformizmus bátorságát, az ellenállásra való képességet, hogy leleplezzük a környező kultúrának nem egy irányzatát, és lemondjunk egy csomó zsinat utáni eufórikus közösségvállalásról.
(Joseph Ratzinger: Beszélgetés a hitről. Bp., 1990, 31-32. o.)
Azt hiszem, az ellenállásra, a nonkonformizmus bátorságára való felhívással nemcsak minden, hitét gyakorló katolikus, hanem minden más vallású vagy valláson kívüli, jó akaratú ember is egyetért.
Bistrán Demeter - Kuruc.info
Kapcsolódó:
- "Ne öld meg az ártatlant és az igazat!"
- "A családalapítás és a gyermekvállalás a jövőben legyen a hazafiság alapkövetelménye!"
