Másfél héttel ezelőtt, február 4-én vita zajlott az MTA jogtudományi intézetében. Hóman Bálint életútja volt a téma, s a beszámolókból tudtam meg, miről beszélt az egyik résztvevő, Ungváry Krisztián. Először nem hittem a szememnek, arra gondoltam, rosszul idézték a neves történészt. Pedig jól idézték. Ungváry az InfoRádió összefoglalóját megosztotta a saját Facebook-oldalán, tehát vállalta azokat a szavakat, amelyek engem meghökkentettek. Több mint egy hetet vártam, hátha Ungváry szavainak lesz visszhangja. Úgy látom, nem lett. Ezért írom ezeket a sorokat.
Ungváry Krisztián
Ungváry február 4-én este osztotta meg Facebook-oldalán az inforádió összefoglalóját az említett vitáról. Egyetlen bekezdést idézek:
Ungváry Krisztián szerint Hóman ártatlan volt abban, amiért 1946-ban életfogytiglanra ítélték, ám amiben bűnös, azért nem ítélték el. Hozzáfűzte: nem tartja jelentős tudománypolitikusnak Hóman Bálintot, hiszen – mint mondta – kultuszminisztersége idején „hülyék árasztották el az egyetemeket” a numerus clausus miatt, mely a zsidók 6 százalékos országos arányszámához igazította a felsőoktatásba felvehető zsidó hallgatók arányát. A numerus clausust ugyan kultuszminiszterként megörökölte Hóman, ám mégis ennek eredménye volt, hogy míg a keresztény hallgatók egy része már elégséges érdemjeggyel, vagy akár pótérettségivel is egyetemre kerülhetett, a zsidó jelentkezőknek ez többnyire csak jeles eredménnyel sikerülhetett. Milyen tudománypolitika az, ahol nem a teljesítmény, hanem a származás számít? – vetette fel Ungváry Krisztián.
Elemezzük röviden az idézett szöveget. Ungváry azt állítja, hogy amiben bűnös volt Hóman, azért nem ítélték el. Ez az állítás az európai kultúrkörben értelmezhetetlen. A jogi értelemben vett bűnösséget jogállamban bíróság állapítja meg, nem pedig Ungváry, vagy az ungváryk. Mivel Hóman 1946-os ítéletét a bíróság megsemmisítette, más bűntettel pedig soha nem vádolták, s ezért egyéb bűntettben bíróság nem marasztalta el, ezért jogi értelemben a néhai kultuszminiszter ártatlan. Ungváry tehát olyan ostobaságot mondott, amilyet komoly történész – például Hóman Bálint, ha ma élne – nem ejtene ki a száján.
Hóman Bálint történész, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter az Andrássy út 60.-beli cellájában
Ungváry azt is állítja, hogy nem tartja jelentős tudománypolitikusnak Hómant. Demokrácia van, a vélemény szabad. Én pedig Ungváryt nem tartom jelentős történésznek. Meg is magyarázom, miért. Néhány éve megjelent, a Horthy-korszakkal foglalkozó könyve tele van hamis állítással, téves adattal. A népi írókat például szinte mind egy szálig belegyömöszöli az antiszemitizmus zsákjába, ez még a kommunista diktatúra idején sem volt divat. Könyvészeti hivatkozásaiban is sok a tévedés. Már könyve elején ezzel az állítással lepi meg olvasóját:
Randolph L. Braham A magyar holocaust című, máig meghatározó munkája 1981-ben jelent meg az USÁ-ban és ugyanabban az évben Magyarországon is.
(Ungváry: A Horthy-rendszer mérlege. 2. jav. kiadás. Pécs-Budapest, 2013, 6. o.)
Nem vagyok történész, de Braham könyvét történetesen olvastam, ezért tudom, hogy a magyar kiadás először 1988-ban jelent meg, s nem 1981-ben. Apró hiba, de aki a kicsiben téved, az a nagy ügyekben általában már hazudik. Ez utóbbira csupán egyetlen példa: az idézett könyv 546. oldalán Ungváry pontatlanul, eltorzítva idézi Serédi Jusztínián hercegprímás 1944. május 10-án kelt, Szójay Döme miniszterelnöknek írt levelét, majd levonja azt a téves, mesekönyvbe illő következtetést, hogy az egyházi vezetők tudtak a zsidók megsemmisítéséről. (Aki kedveli a történészi csalásokat feltáró aprómunkát, üsse fel „A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919-1944 között” című forrásmunka második kötetének 437. oldalát, az első bekezdésben megtalálja az Ungváry által megnyomorított Serédi-mondat eredetijét. Aztán olvassa el, mivé torzította a mondatot Ungváry Krisztián említett könyvének 546. oldalán.) De mindez csak rövid kitérő volt, hogy tekintettel legyek a neves történész közismert szakmai érzékenységére is.
Lépjünk tovább! Numerus clausus. Ungváry ezen a ponton nagyot hazudik. A numerus clausus törvényt ugyan Hóman megörökölte, de a faji paragrafust (illetve bekezdést) a jogszabályból 1928-ban törölték, tehát mikor Hóman miniszter lett, már nem volt zsidókvóta. Nézzük meg a törvény szövegét:
Az „1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályairól” egyrészt kimondta, hogy az 1920/21-ik tanévtől a „felvehető hallgatók számát az illetékes kar (a műegyetemen a tanács) javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg”, tehát nincs szabad beiratkozás, a felvehető hallgatók „zárt számát” (ezt jelenti a „numerus clausus”) minden évben előre megállapítják, akárcsak manapság. A törvény azt is előírta, hogy „csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók”.
Horthy és Teleki aláírása az 1920. évi XXV. törvénycikken
A törvény harmadik paragrafusának harmadik bekezdését találta sérelmesnek a magyarországi zsidó etnikum, illetve annak vezetése. A beiratkozási engedélyről szólva az említett törvényi hely így fogalmaz:
Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.
Ez a rendelkezés igazából két, nagyobb létszámú nemzetiséget érintett: a hazai németséget és zsidóságot. A német kisebbség képviselői nem tiltakoztak, a zsidók viszont igen. Pedig mi abban a jogsértés, hogy egy 6 százalékos kisebbség 6 százaléknyi helyet kap a tudományegyetemeken? Nem éppen az a tarthatatlan állapot, amikor egy 6 százalékos kisebbség az egyetemi helyek 30-40 százalékát foglalja el?
A Népszövetségnél tett feljelentés nyomán a Bethlen-kormány 1928-ban módosította a törvényt. Az „1928. évi XIV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920. évi XXV. törvénycikk módosításáról” törölte az 1920-as törvény harmadik paragrafusának idézett harmadik bekezdését, a helyébe iktatott új szöveg így szólt:
Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő megelőző tanulmányi eredményeire, illetve szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy elsősorban a hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle foglalkozási ágakhoz (mezőgazdasághoz, iparhoz, kereskedelemhez, szabad foglalkozásokhoz stb.) tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának és jelentőségének megfelelő arányban jussanak a főiskolákra és a fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassék el. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyel arra, hogy ezek a szabályok megfelelően alkalmaztassanak.
A népfajra/nemzetiségre való hivatkozás tehát kikerült a szövegből, a törvény most már nem irányult semmilyen etnikum ellen. Hóman Bálint négy évvel később lett miniszter, tehát már ezt a kiherélt törvényt örökölte. Miről beszél hát Ungváry? Semmiféle faji kategória nem volt érvényben 1932-ben.
Most érkeztünk el Ungváry Krisztián leggusztustalanabb megjegyzéséhez. A neves (de nem jelentős!) történész szerint Hóman kultuszminisztersége idején „hülyék árasztották el az egyetemeket”. Természetesen a zsidók helyett, akik eo ipso okosak. Mivel a zsidó etnikumon kívül csak a németség aránya volt jelentősebb Csonka-Magyarországon, ezért a hülyék a magyarságból és a németségből verbuválódtak. Ezzel a felbecsülhetetlen értékű, rasszista alapozású megállapítással Ungváry Krisztián a hazai zsidó fajvédők nem túl népes táborába igazolt, ami nem meglepő. Szeretik őt azon a tájékon, érdemes végigböngészni Facebook-oldalán ismerősei névsorát. A Szabadság téri megszállási emlékmű előtti holoszemétdomb egyik ötletgazdája, Magyar Fruzsina, valamint testvére, Magyar Bálint és sok-sok igazi mélyzsidó található a hosszú listán. Ott bizony másfajta numerus clausus van érvényben.
Ungváry megállapítása azért bugyuta, mert egyenlőségjelet tesz a jó bizonyítvány és a szellemi képességek közé. Aki rossz tanuló, az hülye, aki jó tanuló, az nem hülye. Ez Ungváry logikája. Csakhogy az élet nem ilyen egyszerű. Úgy értem, nem zsidó nézőszögből mást látunk.
Teleki Pál gróf
Az 1928-as törvénymódosítás felsőházi vitájában gróf Teleki Pál is felszólalt, aki ebben az időben egyetemi tanárként működött. 1928. március 13-án elmondott beszédében meggyőző érvekkel hadakozott a numerus clausus törvény módosítása ellen, sajnos eredménytelenül. Teleki többek között azzal érvelt, „hogyha megszüntetjük a numerus clausust, meg kell szűnni a numerus claususnak a gazdasági életben is”. Mert bizony a zsidó tulajdonú cégeknél is volt numerus clausus, csak ott a keresztények érvényesülését korlátozták. Egyetlen példát idézek Teleki beszédéből:
Két vidéki kendergyárnál különösen kirívó a helyzet: 4 igazgatóból 4 zsidó, 5 mérnökből 2, de a 49 művezetőből mind a 49 keresztény, az 1135 munkásból 1135 keresztény. Viszont az irodai személyzetnél 44-ből csak 3 keresztény.
(Gróf Teleki Pál országgyűlési beszédei. I. kötet. Bp., 1944, 291. o.)
Teleki kiemelte, hogy különösen azoknál a gyáraknál rossz a helyzet, amelyek „a legnagyobb állami szállításokat végzik”, s a zsidóság túlsúlya bizony elkeseredést szül a magyar társadalomban. Hadd idézzek egy hosszabb részt a beszédből:
Kötelességemnek tartom, mint aki közelről látom, itt a Felsőház előtt feltárni azt, hogy mily óriási nyomorúsággal küzd a mi egyetemi ifjúságunk és mily lelki erővel. A múltkor történt velem, hogy egy fiatalember, aki vidéken volt, elég távol Budapesttől és akit én utasítottam, hogy január közepén jöjjön fel, hogy egy bizonyos munkára direktívákat adjak neki, azzal jelent meg február első felében, hogy: bocsánatot kérek, professzor úr, de nem jöhettem fel, mert nem volt pénzem arra, hogy felutazzam és most sem tudom, hogyan fog menni a munka, mert nincs lakásom és enni sem igen tudok, mert arra sincs pénzem. Nem kért semmit, egy szót sem mondott erről, csak exkuzálta magát, hogy miért nem tud teljes erővel dolgozni. Ez csak egy illusztratív eset, de ilyen számtalan van előttünk. És ha nem is nagyon mondják el ezeket, a vizsgákon, amikor előttünk ülnek, világosan látjuk, hogy milyen nehéz életkörülmények közt sajátítják el a tudást.
(I.m. 293. o.)
Igen, a megcsonkított országban nem volt könnyű a keresztény magyarság sorsa. A szegényebb családok gyermekei nehezebben jutottak be az egyetemre, s nem azért, mert hülyék voltak, hanem azért, mert a szegénység, a nyomor bizony befolyásolja a tanulmányi eredményt. Olvashatunk szép számmal olyan történeteket, hogy a tanyasi gyerek azért nem tudott télvíz idején iskolába menni, mert nem volt cipője. Ez a tárgyi hiány meg is látszott a bizonyítványán. Éppen ezt a hátrányt akarta enyhíteni a numerus clausus, sajnos kevés sikerrel, hiszen ezt a törvényt megfelelő (a magyar parasztság, munkásság stb. helyzetét javító) szociális törvények nem követték, ami a Horthy-korszak nagy-nagy mulasztása, sőt bűne. A zsidóság túlhatalmának visszaszorítása helyes elképzelés volt. A keresztény magyarság szociális helyzetének javítása nélkül azonban nem sikerült, nem sikerülhetett az áttörés. De még így is azt kell mondanunk, inkább száz, rosszabb tanulmányi eredményű magyar kerüljön az egyetemre, mint száz kiválasztott fajú egyed. Mert milyen ország az, amelynek értelmisége, vezető rétege idegenekből verbuválódik? (Azt pedig csak zárójelben kérdezem: honnan tudja Ungváry, hogy valóban hülyék lepték el az egyetemeket? Beható kutatásokat végzett? Ha igen, hol publikálta az adatokban bizonyára gazdag eredményt?)
Ungváry Krisztiánból ijesztő mértékben hiányzik a szociális érzék. Gondolkodása annyira elzsidósodott (szűkebb és tágabb környezetét tekintve ez érthető), hogy nem veszi számításba azokat a szempontokat, amelyekre Teleki Pál is utalt. De van egyéb szempont is.
Idén nyáron emlékezünk Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 130. évfordulójára. Még tavaly rémülettel olvastam, hogy a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) nevű szervezet ebből az alkalomból Emlékbizottságot hozott létre, s a bizottság egyik elnöke Vitányi Iván. Úgy sejtem, a MEASZ háza táján nem ismerik kellő mélységben Zsilinszky munkásságát, ezért felhasználom ezt az emlékévet arra, hogy időről-időre néhány klasszikus Zsilinszky-idézettel tegyem méltóbbá az antifasiszták emlékezését. Kezdetnek (s e cikk zárásaként) álljon itt egy rövid, Ungváry idézett szavaihoz kapcsolódó idézet.
Bajcsy-Zsilinszky Endre
Zsilinszky már 1920 tavaszán követelte a zsidóság visszaszorítását, még mielőtt a numerus clausus néven ismert törvény tervezete elkészült volna. 1920 márciusában írta:
A zsidó azonkívül, hogy törpe kisebbség a magyar nemzeten belül, vérében, idegrendszerében, múltjában, múltjából beidegzett lelkiéletében és etikájában más, lényegesen más, mint a magyar. Sokkalta távolabb álló a velünk együtt élő germán és szláv vagy latin néptöredékeknél. A zsidóságnak ez a szédületes hatalmi előrenyomulása mindenáron visszaszorítandó azért, mert a magyar nép – mint minden nép – az élet jogán ragaszkodik a saját lelki életéhez és az ő saját államában és társadalmában saját lelki életének döntő erejéhez. /…./
A jogegyenlőséggel, melyről semmi körülmények között nem térhetünk le, nincs ellentétben sem a numerus clausus, sem annak ilyen megoldása: de a humanizmussal s a modern államélet más erkölcsi vagy jogi alapkövetelményeivel sem, mihelyt életbevágó belső szükségszerűségek írják elő. Elvégre mi címen követelhet a bevándorlott zsidóság több jogot, mint amennyivel a honfoglaló magyarság rendelkezik? És ugyan az hol van megírva, hogy több zsidó orvosnak, ügyvédnek, nagybirtokosnak, bankigazgatónak és gyárosnak kell lennie, aránylag éppen tízszer annyinak vagy még abszolúte is többnek, mint nem zsidónak? És éppen csak ebben az országban, sehol másutt a föld hátán?! A szociális gondolattal pedig még kevésbé van ellentétben ez a megoldás. Ha igaz az, hogy a zsidó az „erősebb” faj, nos akkor éppen a gyöngébbek védelme címén kell támogatnunk a keresztényeket. Végre is az már igazán elemi joga egy népnek, ha túlnyomó többségére támaszkodva, meg akar maradni annak, aminek Isten teremtette.
(Szózat 1920. március 11., 1-2. o.)
Zsilinszky érvei egyszerűek, meggyőzőek és érthetők. Zsilinszky jó magyar ember volt, védte a saját fajtáját. És volt benne szociális érzék, akárcsak Teleki Pálban. Ungváryban nincs szociális érzék, és az idegen neki fontosabb, mint a saját fajtája. Hosszabb előkészület után most átigazolt a zsidó fajvédők táborába. Díszgojnak. Nem valami hálás szerep.
Utóirat:
Ungváry Krisztián Facebook-oldalán találtam a mellékelt képet. Egyik ismerőse (egy igazi fajzsidó) szellemesnek gondolta a Hitler-bajuszt viselő hóembert Hó-man névre átkeresztelni. Nem tudom, ki hogyan van vele, nekem ez a zsidó humor nagyon avas. Egy másik fajzsidó jónak nevezte a Hó-man-ötletet. A Hó-man-kép fölött egy harmadik fajzsidó, Kovács M Mária történész is feltűnik. Ez Ungváry Krisztián mikrokörnyezete. Akárhová lép, zsidóba ütközik. Nincs itt numerus clausus. Ez már numerus nullus. Három hozzászólóból három zsidó, nulla magyar.
Bistrán Demeter - Kuruc.info
Kapcsolódó:
- Egy öngyűlölő önvallomása: Ungváry Krisztián nem tud büszke lenni arra, hogy magyar
