Az egykori kari KISZ-titkár, NDK-beli Angela Merkel kancellár úgy döntött, neki kell utat mutatnia az önpusztításra...
Az öt és fél éve elhunyt Fekete Gyulát a balliberális sajtó gyűlölte. A magyar demográfia legnagyobb tudós szakértőjének, író-látnokának fő bűne volt, hogy a vészes demográfiai mutatók miatt aggódni mert a magyarság megmaradásáért. Aminek az ellenkezője egyes véleményformálóknak kifejezetten örömöt jelentene. Ők voltak, akik Fekete Gyulát támadták, nevetségessé tették aggodalmát, miközben gyűlölték azért is, mert riadót fújt. Ellenlábasai pedig már a kádári időkben is mindent megtettek, hogy a gyászos demográfiai trendek ellenkezőjét hazudják. Csak egyetlen példa. A Népszabadság 1985. január 26-án címoldali vezércikkben azt írta: „Tavaly már az előző évinél több kisded látott napvilágot… Mind bátrabban merik vállalni a második, sőt a harmadik gyermeket is.” Ugyanennek a számnak a második oldalán a KSH jelentése olvasható, amely szerint: „1984 folyamán 125 000 gyerek született, 2000-rel kevesebb, mint 1983-ban”.
Nálunk 2013-ban már csak 88 689 gyerek született. A különféle ösztönzők ellenére. Amelyek egyértelműen szükségesek. De hogy miért éppen a legszegényebb országokban a legnagyobb a gyermekszaporulat, nem tudunk rá kielégítő magyarázatot. Ugyanebben az évben hazánkban a természetes „szaporulat” negatív volt. Majdnem negyvenezerrel lettünk ismét kevesebben.
Európa nem egy országában, sőt az egész kontinensen hasonló folyamatok játszódnak le. A ma alkotmánybíró Pokol Béla Európa végnapjai – A demográfiai összeroppanás következményei című kötete kötelező olvasmány. Csakúgy, mint a bankvezetői és politikai pályáról a Németország elpusztítja önmagát című őszinte könyvéért leradírozott német szociáldemokrata Thilo Sarrazin és az amerikai Walter Laqueur 2007-ben megjelent, Európa utolsó napjai című kötete. Magyar nyelvű megjelenésük még most is kiadóért kiált.
Kontinensünk végnapjai akár kéznyújtásnyi közelségbe is kerülhettek. Senki nem tudja, hogy egy-, két- vagy akár negyvenmillió, netán annál is több „menekült” érkezik-e határainkhoz néhány hónapon belül.
Mindebből Európa népe mind kevésbé kér. Németország és volt kommunista agitpropos múltú vezetője, az egykori kari KISZ-titkár, NDK-beli Angela Merkel kancellár úgy döntött, neki kell utat mutatnia az önpusztításra, végleges kártérítést vállalva a történelmi múltért, de egyben a földrész országaira kényszerítve egy olyan életet, amely már látható az unió nem egy országának úgynevezett „tiltott zónáiban”. Ahová még a rendőrség sem meri betenni a lábát. Arról az Európai Unióról van szó, amelynek központjában, Brüsszelben, 2008 óta a legnépszerűbb keresztnév nem a Jacques vagy az André, hanem a Mohamed.
Merkel ideológiát is kreált ahhoz, hogy miért kell újabb nyolcszázezer menekültet befogadnia. Ők is a németországi demográfiai deficitet hivatottak ellensúlyozni. A korábban említett Thilo Sarrazin bestsellere már azt is bebizonyította, hogy ez már a török bevándorlással is félresikeredett, mert Németország egyre – ez Sarrazin következtetése – butább lesz, „hála” elsősorban az integrálni kívánó német oktatáspolitikának.
Ezt az ideológiát kérdés nélkül veszik át Európa több országának vezetői. Mintha elfelejtenék vagy illetlennek éreznék feltenni a kérdést: és mi van a robotikával? Mi lesz velünk, ha a robotok dolgoznak helyettünk? Hogy pontosabban idézzük a Harvard Business Review 2014. december 10-i számának cikkét: „Mi történik a társadalommal, amikor a robotok helyettesítik a munkásokat?” E tanulmányban olvasható az a félelmetes adat, hogy 2025-re e robotoknak magasabb lesz az intelligenciahányadosuk, mint az amerikai népesség kilencven százalékának. És ha ez így van, egy magyar programozó ne lenne képes előállítani egy olyan robotot, amely intelligenciakvóciensben veri a magyar rendőrök képébe a felkínált vizet odavágó szomáliakét?
A robotika jövője távlatokat nyit meg. Úgy, hogy lehetünk akár nyolcmillióan, de meglehetünk idegen munkavállalók segítsége nélkül is, hiszen rájuk éppen a fejlődő robotok miatt nemigen lesz szükség.
Az amerikai Caterpillar cég 2021-re önjáró gépeket kíván kifejleszteni. Robotok veszik át a nyájőrzést (Future of robotics, Wikipedia), a kórházi munkákat (fogadószemélyzet, portások is), és robotok szolgálhatnak ki a vendéglőkben. A kínaiak már most olyan robotot fejlesztettek ki, amely el tudja helyezni a piszkos tányérokat a mosogatógépben.
A Momentum Machines több feladatot ellátó robotja tíz másodperc alatt készít el egy gourmet hamburgert. A Universal Robots termékei nemcsak forrasztanak, festenek, csavart húznak vagy lazítanak meg, de saját alkatrészeiket is legyártják, ha elkopnak. A Google az idén áprilisban szabadalmaztatott egy olyan robotot, amelynek személyisége van. Drónok szállítanak pizzát a megrendelőnek. A japán FANUC robotgyártó vállalat 2001 óta olyan gyárat üzemeltet, ahol robotok készítenek robotot minden emberi segítség nélkül. A csarnokokban lekapcsolják a világítást, és nekik ráadásul nem kell sem fűtés, sem légkondicionálás.
Jó ideje hosszú vita folyik arról az optimisták és a pesszimisták között, hogy a robotika, a mesterséges intelligencia és társterületei teremtenek-e annyi új munkát, mint amennyit megszüntetnek. Az egyetemi tanár és volt politikus Michael Ignatieff 2014. február 10-én a Financial Timesban Egy új Bismarckra van szükségünk ahhoz, hogy megszelídítsük a gépeket című cikkében a pesszimisták mellett sorakozott fel. A tavalyi davosi elittalálkozón a megkérdezettek nyolcvan százaléka értett egyet azzal, hogy a technológia „munkahely nélküli növekedést” eredményez. Az idein pedig az az általános vélemény alakult ki, hogy a technológiai fejlődés kiszorítja az emberi munkaerőt.
Aki körbenéz a bicskei menekülttábor mellett lévő Tesco szupermarket környékén, nehezen hessegeti el azt a gondolatot, hogy a robotok – szemben az elsősorban Németországban és Svédországban a demográfiai okokból várt bevándorlókkal, vagyis azokkal, akik az ottani elképzelések szerint majd eltartják a fogyatkozó számú, elöregedő társadalmat – például nem termelnek sem szemetet, sem ürüléket. Noha e migránsoknak karnyújtásnyira elérhetők a szemétgyűjtők vagy a vécék mind az áruházban, mind a menekülttáborban.
Nem is szólva arról, hogy a robotok nemcsak tetszésünk szerint programozhatók, de szükség esetén ki is kapcsolhatók.
(Magyar Hírlap)
