A címet Esterházy Péter ihlette. „Egy nő” - egyik regényének ez a címe. „Van egy nő. Gyűlöl.” A vékony könyv elején áll ez a két kurta mondat.

„Egy zsidó” - ezt már én írom. Majd Esterházy utána szabadon: „Van egy zsidó. Gyűlöl.” Tehát nem szeret. Illetve szeret. Szereti magát. Meg a faját (de abból se mindenkit). A többit gyűlöli.

Egy zsidó.

Nem én bukkantam a témára, ajándékba kaptam, köszönet érte. Én csak annyit tettem, hogy a kapott adatokat bővítettem, tájékozódtam, kutakodtam az interneten, gyűjtögettem, most pedig az olvasók elé tárom a gazdag anyag töredékét.

Van egy zsidó. Gyűlöl. Neve: Fekete György. Született 1951-ben, tehát kétségtelenül holokauszt-túlélő. Foglalkozása: mentálpedagógus. Jelenleg nyugdíjas. Egy évvel ezelőtt az egyik napilapban egy ismert közíró „buzgó sajtólevelező”-nek nevezte. Valóban az. Ír ő a Népszabadságba, a Népszavába, az ÉS-be, a Mazsihisz fórumaira, tehát mindenhová, ahol a fajtársak nyüzsögnek.

Megmondom őszintén, egy héttel ezelőtt azt sem tudtam, hogy ez a Fekete valamikor megszületett. Azóta megtanultam a nevét, s azt is tudom, hogy szegény ember mozgássérült. Tehát nyomorék. Erről nem tehet, förtelmes játék lenne testi fogyatékosságával viccelődni.
De nemcsak test az ember. Lélek is. Fekete György pedig belül nagyon romlott. Erről viszont tehet. Én pedig döntöttem. Röviden megírom, miért erkölcsi nyomorék. Mert az ő romlottsága nem egyedi. Nem kivételes. Fekete egy jellegzetes típus „kinyomata”. Ez a fajta nyüzsgött vasárnap este a Dohány utcai zsinagógában. Ez a fajta rombol ebben a hazában. Ez ellen a fajta ellen kell határozottan fellépni.

Napok óta böngészem az interneten az erkölcsi nyomorék „sajtólevelezői” munkásságát. Borzalom. Olvastam többek között egy 2008-as, terjedelmes írását, Wass Albert-ügyben fröcsögött, s Nyiszli Mikós színvonaltalan holokauszt-sci-fijéből idézett hosszabb részleteket. Olvastam, hogy a „nemzeti tanévnyitó” elnevezéssel is baja van. A jelzőt kifogásolja, mert a „nemzet” köztudottan náci, antiszemita valami, pfuj (kivéve, ha zsidó nemzetről van szó).

Ez az ember egyrészt nem tud rendesen magyarul (néha egészen zagyva szövegeket bocsát ki magából), másrészt felkent holokauszt-prófétaként tündököl. Ez utóbbira lássunk egyetlen példát.

Tavaly mutatták be Raul Hilberg ismert könyvét, „Az európai zsidók elpusztításá”-t a Goldmark-teremben. Az eredetileg igen terjedelmes, három kötetes (több mint másfélezer oldalas) mű rövidített kiadása jelent meg magyarul, 416 oldalon. Fekete György azonnal megírta szokásos sajtólevelét, a Népszava című piszoklap pedig közzé is tette. A rövid glossza címe: „Befurakodás?”. Fekete kérdésként fogalmazza meg azt az állítást, hogy a „holokauszt-revizionisták” (ő írja így) befurakodtak a hazai könyvkiadásba, tudományos intézményekbe. Mert ebben a könyvben, amelyet iskolai segédanyagként fognak használni, a neves (már elhunyt) történész 180 ezer magyarországi zsidó áldozatról beszél. Ez tényleg skandalum.

Fekete arra hivatkozik, hogy az eredetileg 1961-ben megjelent mű szerzője „elavult alapadatokkal” dolgozott. Igen, mindenki hülye és elavult, csak Fekete okos és naprakész. Születése óta frissíti az adatokat, éjjel-nappal számolja a megholt zsidókat.

Fekete érzékeny lélek, „kegyeleti érzéseimben bánt”, írja, ez az alacsony szám, mert ezek szerint

pesti nagymamámat nem ölték meg „egészben”, csak testének kétharmadát taposták földbe az SS-őrök (túlélő tanuk elmondása) Ravensbrückben.

Ez is igaz lehet, persze, a gaz náciktól minden kitelik, a kétharmados taposás is, nem akarom én itt tagadni a holokausztot. Fekete több fórumon is elpanaszolta „kegyeleti érzéseit”, fricskázta a kiadót, s ennek az lett a következménye, hogy kapott bizony hideget is, meleget is. Válaszul Feketéből újabb glossza csusszant ki, amelyben fontosnak tartotta megjegyezni:

Az ELTE bölcsészkarán végzett történelemtanár is vagyok, a mentálpedagógusi végzettséget hivatalos iratban elismerte az OPNI és az Országos Alkohológiai Intézet.

Alkohológiai Intézet? Ez sok mindent megmagyaráz, ott lehet aztán alapos zsidószámolást végezni. Egyébként az idézett glosszához összesen két kommentár érkezett. Mindkettőt Fekete írta, aki (több, helyszűke miatt most nem részletezendő példa is bizonyítja) szeret önmagával levelezni. Kár, hogy az OPNI-t bezárták.

Eddig tartott a bevezető, az érzelmi hangolás. Azért írok erről a fekete lelkű emberről, mert Petrás Mária ügyében természetesen ő is megszólalt. Nem is akárhogyan.

De előbb röviden még valami másról is szólnom kell. Tudjuk, a nácizmus és a kommunizmus bűneinek tagadását, kisebbítését, jelentéktelen színben való feltüntetését a törvény bünteti. Tudjuk azt is, hogy kommunista bűnök tagadása ügyében jogerős ítélet még nem született. Elítéltek viszont olyan magyar állampolgárt, aki ugyan nem tagadott semmit, csak rosszul ejtette a mitikus szót: hollókoszt stb. Ebből a hangzásbeli deformációból aztán az alaposan felkészült, tárgyilagos bíró levonta a következtetést, s meghozta az elmarasztaló ítéletet.

Az alábbiakban két Fekete-szöveget idézek, mindenki döntse el, a Btk-ba ütközik-e a sztálinizmus bűneinek ez a fajta kisebbítése, vagy sem. Az én válaszom: igen. Remélem, az ügyészség szorgos munkatársai olvassák ezt a cikket (is), s hivatalból megindítják az eljárást (ez ugyanis törvény előírta kötelességük).

Augusztus elején Fekete György a saját Facebook-oldalán, nyilvános bejegyzésben kommentálta a hvg.hu egyik Hóman Bálinttal foglalkozó cikkét. Ebben a bejegyzésben olvasható:

A nácizmus semmi jót nem jelentett az emberiségnek, a sztálinizmusnak ellenben voltak történelmi pozitívumai is.

Hogy milyen „történelmi pozitívumokra” gondol Fekete, nem tudom. De képzeljük el, mit művelne Bodnár zsidógárda-kapitány, ha valaki a nácizmus pozitívumairól értekezne! Arról nem is beszélve, mit éreznek ilyen szöveg olvastán a Gulág-túlélők?

A jeles sajtólevelező nem először védi meg a sztálini Szovjetuniót. Közel másfél évvel ezelőtt ugyancsak a saját Facebook-oldalán egy Eörsi Mátyásnak címzett (és szintén nyilvánosan olvasható) levelében azt írta, hogy a Szovjetunióban

a nacionalizáláshoz, államosításhoz köthető halálesetek száma szintén nem mérhető a holokauszt áldozataiéhoz.

Érdekes, csavaros fogalmazás, de értjük, mire akar kilyukadni. A holokauszt mellett minden eltörpül. Ezt a marhaságot hirdeti úton-útfélen a feketelelkű ember. Ennél kevesebbért már elítéltek magyar állampolgárt, igaz, akkor a holokauszt jelentéktelen színben való feltüntetése volt a vád. Tehát, hajrá ügyész urak és hölgyek! A törvény az törvény. Az önjelölt holokauszt-próféta sem kivétel.

Most érkeztem el a Petrás Mária-ügyhöz. Néhány nappal ezelőtt Fekete György saját Facebook-oldalán megosztotta Radnóti Zoltán rabbi írását, amelyben a rabbitestület elnökének frissen megválasztott, hadaró, túlmozgásos férfiú a Petrás-ügyről fejtette ki „igen-nem-esetleg-egyrészt-másrészt” logikájú (tehát számunkra merőben idegenszerű) véleményét. Fekete György szükségesnek tartotta, hogy pótolja, amit Radnóti rabbi nem írt le:

Zoli rabbi tárgyban józan érveléséhez hozzáteszem, mindenképpen megnyugtató, hogy Petrás művésznő férje, bizonyos Döbrentei Kornél magyar magyar író, felfüggeszti antiszemitizmusát a hitvesi ágyban, s így nem fertőzi feleségét a legörömtelibb pillanatokban…

A „magyar magyar” megfogalmazás nem gépelési hiba, Fekete nagyon szeret ezzel a szóduplázással szórakozni. Szerinte ugyanis van olyasmi is, hogy zsidó magyar, vagy magyar zsidó. Pedig nincs. Csak zsidó van. Vagy zsidó zsidó, ha így jobban tetszik.

Petrás Máriát (és Döbrentei Kornélt) az elmúlt napokban sok hozzászóló gyalázta az interneten, de Fekete György alpári szövegét tudtommal eddig senki nem múlta alul. (Fekete egyébként egyik fajtársának, a Szombat.org szerkesztőjeként ismert Gadó Jánosnak /Gadó Béla vérbíró leszármazottjának/ a Facebook-oldalán is értekezett Petrás Máriáról, kifogásolván, miért „nyávog” az énekesnő.) Nem várom el, hogy Fekete bocsánatot kérjen. Arra ő genetikailag alkalmatlan.

Fekete György az erkölcsi-szellemi nyomorék zsidó prototípusa. Holokauszt-számok ide, kétharmados ravensbrücki nagymama oda: tekintse úgy, hogy felpofoztam.

Bistrán Demeter

(Kuruc.info)