Egy jól szervezett forradalom az idők végezetéig tart. Néhány nappal azt követően, hogy az Andrássy út visszanyerte eredeti rendeltetését, nyilvánvalóvá vált, hogy értelmetlen volt a funkcióváltás. Alig ért véget a büszkeség napja, melynek keretében a szexuális másság képviselői valamilyen rejtélyes és irracionális okból ismét végig vonultak az Andrássy úton, Gulyás Márton független civil baloldali aktivista az alábbiakat fogalmazta meg:

A Pride-nak tétet kell emelnie ahhoz, hogy ne süllyedjen az érdektelenségbe, hogy ne váljon végleg súlytalanná. El kell fogadnunk, hogy az LMBTQ emberek elnyomása politikai ügy, aminek a megváltozásához politikai válaszokra és képviseletre van szükség. Mindehhez első lépésként pedig az kell, hogy végre kordon nélkül ünnepelhessünk – szabadon.

Hiányzik tehát a balhé, ennyi nem elég. Ez így súlytalan, és kellene egy szivárványszínű politikai párt is. Pénz lesz hozzá. Gulyás állandóan szervezkedik, kever-kavar, mozgósít, igyekszik minél előbb megváltani a világot. Mindenütt ott van. Kálmán Olgát feltétlen hívei között tarthatja nyilván.

A kérdés már csak az, hogy ha sikerül minden valódi és képletes korlátot eltávolítani az LMBTQ-sok elől, akkor mi a következő lépés?
Bekopognak az iskolákba, a lakásokba, és a gender ideológia jegyében elkezdődik az új nemzedék tagjainak hímnős vagy nőshím szellemiségű nevelése?

Egyszerűbben fogalmazva: létrejön egy haladó és progresszív Magyarország?

Az emberiség egy részére valamikor ezek a törvények vonatkoztak:

„Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonnyal hálnak; utálatosság az.” (Mózes III. könyve 18:22).

„És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonnyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérök rajtok.” (Mózes III. könyve 20:13)

Nem állhatnánk meg félúton?

Büszkén, diszkréten, mérsékelten.

(Fb)