Kép: szokimondo
A ballib sajtótermékek is szolgalelkűek, de náluk ez természetes állapot, önök viszont úgy tesznek, mintha nagyságrenddel különbek volnának. Pedig mára a sajtószabadság az 1988-as szintre züllött, avval a különbséggel, hogy a média nem pártállami, hanem jórészt kétpártállami.




Kedves szolgalelkű médiumok!

Amint az önök előtt is ismeretes - hiszen exkluzív tudósításunkat a teljes médiának elküldtük -, 2006. március 15-én, a Nemzeti Múzeum előtt tartott állami megemlékezésen tüntetők egy kis csoportja nemtetszésének adott hangot Gyurcsány „kóborkutyás” kiszólása kapcsán. Ekkor egy kokárdát nem viselő, agresszív és nagydarab zsidó férfi, nyakában arany dávidcsillaggal, le akarta tépni egy 13 éves kislány kokárdáját, majd megütötte áldozatát, akinek – szemtanúk szerint – vérezni kezdett a szája. Közben elvtársai sem tétlenkedtek, letépték egy másik jobboldali tiltakozó kokárdáját, könyökkel vágtak egy harmadik személyre olyan kifejezések kíséretében, mint: „Rohadt, geci fideszesek! Rohadt fideszes, dögölj meg!”

Az eseményről készült felvételt a Hír Televízió egy hosszabb mozgóképi összeállítás keretében levetítette ugyan, azonban az ominózus részt nem hogy súlyának megfelelően, de egyáltalán NEM tárgyalta vagy kommentálta kellő részletességgel. Hasonlóan járt el a Magyar Nemzet napilap is, ahol csupán két, napokkal későbbi véleménycikkben, érintőlegesen, ráadásul úgy írtak az esetről, hogy a lényeg véletlenül se derüljön ki. A Demokratában és a Heti Válaszban pedig egyetlen betűt sem szántak a 13 éves Könnyű Alexandra elleni gyűlöletbűncselekményre (egyedül a Magyarok Lapja foglalkozott az eseménnyel).
Természetesen a ballib sajtótermékek is szolgalelkűek, de náluk ez természetes, szívből jövő állapot, önök viszont úgy tesznek, mintha nagyságrenddel különbek volnának náluk. Pedig mára a sajtószabadság körülbelül az 1988-as szintre züllött, avval a különbséggel, hogy a média nem pártállami, hanem jórészt kétpártállami.

„Zsidó”.

Ez az a szó, amit önök gyáván, csak pozitív kontextusban mernek leírni, esetleg abban az esetben, ha az említett közösséghez tartozót éri sérelem. Ha viszont az elkövető származása egyezik ezzel, akár egy gyermekkorúval szemben elkövetett bűncselekménykor, akkor önök mélyen és álmosan hallgatnak. Ha arab, olasz, angol vagy román lett volna a kislányverő csőcselékember, teljesen bizonyos, hogy önök másnap címlapon hozzák.
Hisz milyen árulkodó, hogy egy másik (állítólag) rasszista támadásról azonnal beszámoltak március 22-én, sőt, a Magyar Nemzet honlapja büszkélkedett vele, hogy elsőként tették. Ja, hogy egy koreairól volt szó, és nem holmi „koszos, szélsőséges” magyar gyermekről, a támadók meg? „Természetesen” szkinhedek. Bár első vallomásában a koreai még nem erről, hanem fekete bőrkabátos (a szkinek tipikusan nem bőrkabátban járnak), rövid hajú bántalmazókról beszélt, világos hát, hogy csak neonácik lehettek! Hát miért ne rohant volna a fideszharsona lihegni egyet, hasonlóan a magyarellenes médiához.
Érdekes, hogy egy ügyvédnek (Dr. Nagy Ajtony Csaba), aki vagy a Hír Tv ügyvédje, vagy csak annak adja ki magát, volt energiája felszólító levelet küldeni nekünk, kérve a kislányverőről készült felvétel eltávolítását (persze kérheti...). Az viszont megintcsak nem érdekelte önöket, hogy Alexandra apja infarktust kapott az eseményeket követően.

Szégyen önökre nézve az is, hogy a „választott nép” olyan minősíthetetlen képviselői számára biztosítanak megjelenést alákérdezős, ülepet fényesre nyalós interjúk keretében, mint például a „szarból jött mélymagyarozó” Spiró György, akinek legújabb, középszer alatti könyvét népszerűsítették buzgón, viszont egyetlen kritikus kérdés sem hangzott el az őt interjúvoló kollégájuk szájából. Legutóbb azzal a Spitzer „Soma” Györgyivel készült kiemelt beszélgetés, aki a kábítószer-legalizáló drogegyesület önfeljelentgetős műbalhéjához adta a nevét, nyilatkozva és vállalva azt, hogy ő is a marihuána rendszeres fogyasztója, azon az erkölcstelen tényen túl, hogy promiszkuid életvitelének is többször hangot adott.
Felettébb érdekes az is, hogy „Rendszerváltók” címen futó sorozatukban Csintalan Sándor helyet kapott. Az a Csintalan, aki még aktív MSZMP-s pártkáder volt akkor, amikor az Inconnu-s Molnár Tamást gumibottal verték a Himnusz énekléséért. Csintalan elvtárs 1994-ben, Hornék választási győzelmét követően részegen hengerbucskázott örömében - rá is ragadt a Bukfenc név. Ha már, akkor: "drótvágó" Gyulát nem avatnák demokratává a polgári napilapban?
8 éve éve a Napi Magyarország, később a Magyar Nemzet arról tudósított, hogy Tasnádi Péter és Csintalan Sándor akkori MSZP-s politikus szervezésében, a Korda György táncdalénekes panzióként is működő villájában rendszeres összejöveteleken vett részt több balliberális politikus, üzletember és közéleti személy. Az összejövetelek fő témája az Orbán-kormány elleni politika összehangolása. A találkozókat telefonon szervezték, és kizárólag Tasnádi és Láposi Lőrinc cége, a Mesterdetektív Iroda által ellenőrzöttek vehettek rajta részt. Háromhetente itt találkozott Hack Péter (SZDSZ), Csintalan Sándor (MSZP), Juszt László újságíró, Aczél Endre újságíró, Schmuck Andor (MSZP), Karl Imre (MSZP), Bognár Péter ügyvéd, Erős János, aki a Magyar Fejlesztési Bankot irányította, Vincze Béla MSZP közeli vállalkozó.

Gratulálunk a rendszerváltójukhoz! Önök kicsit sem gusztustalanok, ugye?

Viszont Molnár Tamást, aki egymaga többet tett a Kádár-rendszer gyengítéséért, mint az összes álellenzéki ripacs fideszestül, Orbánostul, méltatlanul kihagyták ebből a sorozatból. Akinek a véleménye  évek óta nem jelenhet meg a Nemzetben és a Demokratában, mert az „árt a pártnak”…
Nos, magukkal ellentétben mi akkor is megjelenést fogunk biztosítani Molnárnak, ha hírportálunkról vagy annak bármely munkatársáról fog elmarasztaló hangnemben írni.  

Lábhoz igazodó mentalitásukra nincs is jobb példa annál, mint amikor pár nappal Deutsch-Für Demokratával, Magyar Nemzettel és a Hír Tv-vel kapcsolatos hányingerét követően a Magyar Nemzet két meghatározó alakja, Csermely Péter és Bayer Zsolt a Hír TV-ben jó cselédek módjára együtt viháncoltak a „kettes számúval”. Vártuk, hogy Deutsch Tompika („a polgári oldal idiótája” Bencsik András szerint) szavaihoz híven egyszercsak sugárban kezd okádni, ám ez – bár minden oka meglett volna rá – nem történt meg, olyan jól érezte magát Bólogatójános I. és II. társaságában.

Felmerült bennünk a kérdés: hányszor kell még, hogy a Fidesz jó mélyről felszívott, sűrű anyaggal borítsa be az önök látószervét, mire rájönnek, hogy ez az önként vállalt lakáj-újságírás csak árt a nemzeti oldalnak?

Kuruc.info