Épp sorkatonai szolgálatot teljesítettem és mezőgazdasági munkán voltunk a világvégén, az akkori jugoszláv határvidéken, Kislippó községben. Aznap este valaki bejött a körletbe, s szinte súgva-rémülten mondta: meghalt Brezsnyev...

1982. november 10-én hívták a pártfőtitkárt
Na, Istenem, hát emberből van, egyszer el kell, hogy vigye az ördög - gondoltam 18 éves kölyökként akkor. A dolog pikantériája az volt, hogy épp e napon volt a 20 éves jubileumi Omega-koncert. Nagyon szerettem volna elmenni rá, a részeges Végh Anti alhadnagy-macskajancsitól (a katonai szlengben így nevezték az alacsony rendfokozatú nímandokat) erre ígéretet is kaptam, aztán a szemét mégsem engedett el. Azt hazudta utóbb a szüleimnek, hogy azért, mert lázítok.

ÉN? Az volt a dolog hátterében, hogy péntek délután összetrombitáltak minket, s Végh Anti előadta, hogy elvtársak, két lehetőség van maguk előtt:vagy szombaton is dolgoznak, s ezért némi pluszpénzt kapnak, vagy pihennek. Az egyik bagázs balra, a másik jobbra lépjen ki. Gyalázatos és eléggé el nem ítélhető módon én voltam az egyetlen "jobboldali", vagyis aki szemét módon pihenni akart szombaton. Nos, ez volt az én nagy "lázításom", így maradtan le az Omegáról.

Miként azonban utóbb kiderült, csaknem kútba esett a jubileumi koncert maga is. Kóbor János visszaemlékezése szerint reális veszély volt, hogy Aczél elvtársék - tekintettel a szívszaggatóan fájdalmas gyászra - lefújják az akkori idők legrangosabb rockhangversenyét. Jancsó, aki a koncert koreográfusa volt, azonban kijárta a mindenható Aczél kultúrfőnacsalnyiknál, hogy az esti nagy Omega-produkció mégis megtartassék. Az egyetemes gyász okán azonban aprócska koreográfiai változás történt az eredeti elképzelésekhez képest: a fedetlen keblű hölgyek fekete bugyiban léptek fel és táncoltak a színpadon.

Lipusz Zsolt - Kuruc.info