Kedves olvasó, bizonyára emlékszel arra, hogy kamukausztos levelemet úgy zártam: benyújtottam igényemet az izraeli állampolgárságra. Egy hét sem telt el, már jött is a levél a követségről, hogy menjek be személyes elbeszélgetésre. Lázas készülődésbe kezdtem, indulás előtt izgatottan próbálgattam a tükör előtt a frissen vett kaftánhoz a kalapot, és azon morfondíroztam, hogy alávegyem-e a kipát vagy ne. Végül alávettem, mert – 30 °C ide vagy oda – fontos az első benyomás. Felvettem az aranynyakláncomat, rajta a Dávid-csillaggal, s elindultam.

Ahogy haladok a Lipótváros macskakövein, az egyik nyitott ablakon keresztül megpillantok egy feszületet. Félelem fog el, érzem ahogy ki vagyok rekesztve, sértve van az érzékenységem is, de amikor arra gondolok, hogy legszívesebben kiirtanám az összes keresztényt, megnyugszom. Holnap azért majd betelefonálok a Napkeltébe, hogy panaszt tegyek. Egyre erősödik bennem az érzés, jó liberálisként élni, felvilágosodva hirdetni a szeretetet.

Belépve a metró területére, magamhoz veszem a magyar nyelvű Jerusalem Post-ot, nem értem, hogy miért hívják még mindig Metro újságnak. Az újságárusnál megveszem az összes balliberális injekciót: Népszabadságot, Népszavát, Magyar Hírlapot, 168 Tórát, Magyar Narancsot, HVG-t, Blikket, Storyt, Best Magazint stb. Tudom nagyon jól, hogy ezen lapok megvásárlásával a holokausztipart is támogatom, és ha azt szeretném, hogy az ükunokám is láthassa a Sorstalanság akkor már valószínűleg 16. részét, akkor nem lehetek fukar.

Továbbhaladva, az egyik utcasarkon síró kisgyerekre leszek figyelmes, közelebb lépve látom csak, hogy a Kovács Pisti az, pártunknak, a mindenek feletti SZDSZ-nek reklámgyereke.
- Mi a baj, kis Kovács? - kérdezem meglepetten.
- Kizártak az SZDSZ-ből, és büntetőeljárást indítottak ellenem, mert visszautasítottam Demszky bácsi közeledését - mondja pityeregve.
- Jaj, kis Kovács, látod, hogy hova vezet a maradiság, hova vezet, ha valaki nem érti meg az idők szavát, pedig olyan helyes fiú a Gábor, a nagy metróépítő.
- Nem érdekel, utálom ezt a pedofil bandát, a kampány alatt a Rozmár is mindig azért könyörgött kéjelegve, hogy megérinthesse intim testnyílásomat - sírta tovább, engem meg alaposan megdöbbentett, hogy milyen szavakat használ: „intim, pedofil, testnyílás, büntetőeljárás”. Te jó ég, ha ennyire értelmes, akkor nem lesz könnyű vele megetetni eszménk velejét. Azért hála a rengeteg Imre Kertész, Konrád György, Paizs Miklós művekkel átvirrasztott éjszakának, hamar magamhoz tértem, s befejeztem a vitát:
- Látom, neked hiába beszélek, ez a haladást megtagadó, szélsőséges korlátoltságod, sőt kirekesztő homofóbiád lesz a végzeted - mondtam, s mivel láttam rajta, hogy semmit sem értve néz bután konzervatív fejével, sietve otthagytam.

Később hallottam csak, hogy sokkal súlyosabb bűnei is voltak. Akik láthatták az SZDSZ-székház előtti akasztását - és a tömeggel együtt kiabálták vérszomjas kéjjel a hóhérnak, hogy „Lassan, Bogár, élvezni akarjuk!” - mesélték, hogy több vádpontban is bűnösnek találtatott:
- Szent koronás, micisapkás magyar címer viselése, beteges magyarkodás
- Újszövetség birtoklása, terjesztése - tehát antiszemitizmus bűntette
- füves cigi elszívásának megtagadása - a haladás elutasítása
- turulmadár simogatása, becézgetése - fasizálódásra való hajlam
- playstation fikázása, hagyományos magyar játékok kényszeres erőltetése
- az isteni és rettenetesen elnyomott Terry Black kicsúfolása
- kellemetlen kérdések feszegetése a holokauszttal kapcsolatban
- a „Tiltott igazság” és „A hatmilliós zsidó mítosz nyomában” című könyvek lapozgatása
- élénk érdeklődés David Cole-ról, Patton generálisról, Ernst Zündel-ről és Fred Leuchter-ről
- lovacskázás David Irving hátán
- fogócskázás dr. David Duke-kal
- homokvár építése Germar Rudolffal.

Szó mi szó, nem lehetett könnyű dolga a rögtönítélő bíróságnak: akasszuk vagy feszítsük meg? Vajon mi dönthetett az előbbi mellett? Ki tudja, talán az, hogy annak a Bogárnak a leszármazottja akaszthatta, aki annak idején Szálasit. Megvárjuk, amíg betölti a 18-at, vagy azonnal végezzünk vele? Agyalhattak ám rendesen vérbíróink.

Kovács Pistike bűneinek ismeretében nem csodálkozom azon, hogy a bírósági ítélet záradékában rögzítették, hogy ezt a kis nyilasbérencet évente egyszer ki kell ásni, és a zéró tolerancia jegyében, a rakparton fáklyás megemlékezők jelenlétében újra kell akasztani. Halálának évfordulóit pedig a győzelem napjaként kötelező ünnepelni.

Hogy mi történt a követségen, azt a következő részben árulom el, hiszen gondolnom kell azokra is, akiknek szellemi táplálékát eddig csak és kizárólag az RTL Klub vagy a TV2 műsorai jelentették, és teljesen véletlenül keveredtek a Kuruc.info-ra. Számukra megerőltető lenne hosszabb szöveg végigolvasása képek nélkül.

Made by Zoltán Rákóczi, minden jog fenntartva

Majd el felejtettem, pedig nagyon fontos: a következő rész már nem biztos, hogy a Kuruc.info-n fog megjelenni. Ezen levél írása közben több honlaptól is igen kecsegtető ajánlattal kerestek meg. Előrehaladott tárgyalásokat folytatok a web.cetlink.net/~szittya, a suttogo.hu és a freepress-freespeech.com/holhome oldalakkal. Éppen ezért, akit érdekel, hogy mi van Holoval és Kauszttal, az időnként látogasson el az említett orgánumokra, és aprólékosan fürkéssze tartalmukat. Könnyen megeshet, hogy történetem valahol ott folytatódik.

Kitartás! Jaj, bocsánat... csak nyelvbotlás volt. Mi mással is búcsúzhatnék, minthogy: éljenek a reformok! Éljen a modern democsokrácia! Vesszen a vasút, vesszenek a kórházak, vesszen a vidék! MSZP-SZDSZ mindörökké!

(Kuruc.info)