Nemrégiben egy Orbán- s Fidesz-rajongó régi ismerősöm azzal rágalmazott meg, hogy gondolatvilágomat oly fogalmak jellemzik, mint „Sátánfidesz”, meg „Orbánsátán”. (Az illető amúgy ötdiplomás, de hát köztudott, hogy a tudás nem mindig áll arányban a bölcsességgel, különösen a politikában nem.) Régi olvasóim jól tudhatják írásaimból, milyen óvatos vagyok erkölcsi ítéletek fogalmazásakor.

Az elmúlt ciklusban a Jobbik számos fideszes törvényjavaslatot megszavazott az Országházban. Ami a Fideszt illeti, egy párttagság sohasem homogén kollektíva, különösen egy gyűjtőpárt esetében nem. A közösségen belül nem csupán jobbszárny, centrum és balszárny lehetséges, hanem a motivációk is különfélék lehetnek, miért tartozik oda valaki. Vannak, akik egyszerűen felismerték, hogy hosszú időre kormányzó párt lesz belőle, és – eszmeiségtől függetlenül – nyilvánvaló anyagi érdekük fűződik párttagságukhoz. Még ha mezei tagok is, kaphatnak mondjuk egy jól menő trafikot. Vannak, akik a párt kezdetei óta tagok, és a mai napig hisznek benne, hogy csak a Fidesz fejezheti be a rendszerváltást, és lehet biztosíték arra, hogy ne jöjjenek vissza a kommunisták. Vannak, akik sok hibát is látnak a pártban, de szerintük a fő irány helyes, és különösen fontos, hogy eleget tegyünk a nemzetközi fővonal elvárásainak, mert másként lehetetlen a magyar túlélés. És vannak a párt felelős irányítói, akik – ha különböző mértékben is – társtettesek a magyar nemzet tönkretételében. Utóbbit persze meg lehet idealizálni azzal, hogy másként nem lehet csinálni, a haladásnak mindig káros mellékhatásai is vannak, vagy hogy mások még rosszabbul csinálnák. Ettől még a károkozás megtörténik. Nyilvánvaló azonban, hogy nem lehet a fentebbi embercsoportok tevékenységét ugyanazon mércével mérni.

Ezenkívül a személyes felelősség megítélésének joga első soron Istené, másodsoron pedig a bíróságoké (melyek sajnos sosem pártatlanok). Egy újságíró viszont nem hirdethet erkölcsi ítéletet egy politikus felett, azonban tetteinek minőségére és következményeire rá kell mutatnia. Mikor egy ízben internetes vitát folytattunk Jeszenszky Géza hírhedt magyar-ukrán alapszerződéséről, és Jeszenszkyt hazaárulónak neveztem, amiért a szövegbe az egyetemes magyarság nevében és örökre lemondott a területi revízióról, az öreg pert helyezett kilátásba ellenem rágalmazásért. Igaza volt, hiszen rá is érvényes az ártatlanság vélelme. Ezt belátva helyesbítettem: nem hazaáruló, de amit elkövetett, hazaárulás! Ez alapvető különbség. Hiszen a bíróság is mérlegeli, hogy egy tett elkövetője beszámítható volt-e cselekmény elkövetésének pillanatában. Ha a külügyminiszter tudatában volt bűntette mibenlétének, akkor hazaáruló. Ha viszont az értelmi képességei egy debilis vagy imbecillis személyiség szintjének felelnek meg, akkor fel kell menteni és idegosztályra zárni, hogy megelőzzük a további károkozást.

Másrészt számtalan írásomban kifejtettem már azt is, hogy az emberek közt nincsenek ördögök vagy angyalok, mint a mesében. A leggonoszabb emberrel is megesik, hogy képes szeretetből cselekedni, de a legnagyobb szentekkel is előfordul, hogy bűnbe esnek. Éppígy a Fidesszel vagy Orbán Viktorral is megtörténhet (s teljesen mindegy, hogy a szavazóbázisuk megtartása érdekében vagy a Jobbik vitorlájából szelet kifogandó), hogy meghoznak egy-egy jó vagy félig jó törvényt a parlamentben. Csacsiság lenne ezt tagadni. Azonban úgy gondolom, hogy tevékenységük összesített mérlege, az, ami sátáni végeredményű. Úgy állnak arányban a hasznos és a káros intézkedéseik, hogy a végeredmény a kissé késleltetett, de biztos nemzethalál. Olyan ez a kormány, mint a gyilkos, aki tette után, megsajnálva az áldozat árván maradt gyermekét, vigaszként ad neki ajándékba egy nyalókát.

Tehát ilyen stílusban kampányolunk mi. Nem ítélkezünk, de leleplezzük a nemzetvesztést. Szakszerűen, dokumentálhatóan, bizonyítva. Ahogyan remekül érvel Jakab Péter, aki nem személyes támadásokkal foglalkozik, hanem Miskolc jövőjével. Azért némileg opponálnék vele szemben, Pásztor kurvás képe nem csak Kriza kampányának övön aluli eszköze. Lehet, hogy az egykori rendőrfőnök kiválóan eljárt betöréses rablások vagy garázdaságok eseteiben; ám kérdéses, hogy ugyanilyen buzgó volt-e a miskolci prostitúció visszaszorításában? Polgármesterként pedig e feladat éppúgy kompetenciája marad... Ezért én inkább azt szeretném tudni, hogy az elmúlt években Kriza mit tett kurtizánügyben? Ilyesminek utánanézni még elviselhető egy kampány hevében.

De van, ami már alig tűrhető. Mert úgy gondolná az ember, hogy az aljasságnak is van alja. Úgy látszik, nincs. Bayer Zsolt ismét bizonyította, hogy az feneketlen. A Fidesz aktuális sajtós palotapincsije minden egyes választással egyre mélyebbre süllyed. Hányinger kerülgeti az embert, hacsak feltűnik tenyérbemászó képe a képernyőn. Fizikális rosszullét, de szellemi okból. Ezerszer rámutattunk e tán ügyes tollú, de tévésként tehetségtelen, köpönyegforgató, s karrierizmusa folytán mindig felszínen maradó újságíró jellemtelenségére. Mint a rossz céda, aláfeküdt ez már minden lehetséges színű ideológiai, eszmei vagy pártirányzatnak, a szemérem- vagy szégyenérzet legcsekélyebb jele nélkül.

A legutóbbi tévéműsorban, ahol a Jobbik miskolci kampányát próbálták pellengérre állítani, egyenesen szakmai és erkölcsi zuhanórepülést mutatott be. Először is legalább négyszer vágott szavába a vele politikailag egyívású riporterkollégája felvezetőjébe. Így persze – hála Istennek – egyikük propagandaszövegét sem lehetett érteni. Ezenkívül úgy viselkedett, mint egy egocentrikus, beképzelt primadonna, aki állandóan egyedül akar a rivaldafényben karattyolni. De a lényeg, hogy mikor szóhoz jutott, a maga szokásos, jópofáskodó modorában kezdte szidni Jakab Péter szakszerű kampányfilmjét. Persze cigányvédő pózban: pont ő, aki számtalanszor támadta a legútszélibb stílusban ugyanazokat, ha azért fizették. Ennek során két percen belül ötször titulálta a Jobbik polgármesterjelöltjét „pocokarcúnak”. Már-már kezdtem azt hinni, hogy amit látok és hallok, az nem stúdió, hanem kocsma. Bayer szerint az önkormányzati lakások udvaráról Jakabnak kéne ellapátolni a szart, amit a cigányok ott hagytak; ahelyett, hogy kampányfilmet forgatna. Ha ez lenne a helyes pedagógia, akkor megtehetné ezt éppúgy Bayer is! De nem, mert ő nem akar (egyelőre) polgármester lenni, ő csak Orbán-hátsót nyal. Természetesen abba is próbált belekötni, hogy Jakab szerint nem megoldás a cigányok kilakoltatás az általuk lepusztított ingatlanokból, hiszen utána valahol a város másik negyedében tűnnek fel, és minden kezdődik elölről. Ezután Bayer, ignorálva a Jobbik Jakab által is kifejtett programját, mely szerint csak azokat nem fogadja be a város, akik nem hajlandók betartani a jogszabályokat; a maga degenerált agyával vonta le a végkövetkeztetést: a kilakoltatottakat a Jobbik meg akarja, meg fogja ölni! Pedig csak arról volt szó, hogy akik nem hajlandók betartani az emberi együttélés legalapvetőbb szabályait, azok menjenek oda lakni, ahol ezt nem követelik meg tőlük. Például költözzenek Judapestre, Tarlós biztosan tárt karokkal fogadja majd őket, ha Ilan Mor személyesen kéri meg erre.

A bayeri képlet nyilvánvaló: a Fidesz mágnesként vonzza a pénzéhes karrieristákat, a lopnivaló pénzek és osztható posztok pedig egyre fogynak. A vályúnál, a tolongás közben egyeseket kíméletlenül eltaposnak, félretúrnak; elbocsátások, létszámleépítések mindenütt. Teljesítési és bizonyítási kényszer hajtja, a Fidesz szervilis szolgálatában mindenre hajlandó. Csakhogy itt már nem holmi kicsinyes állásféltés esete forog fenn. A pattanásig feszült magyar-cigány együttélés forráspontján, a nyilvánosság előtt a cigányság gyilkosainak nevezni az ország második politikai erejét, ez bizony polgárháború kiprovokálása. Polt Péter ilyenkor hallgat?! Talán ő is megkapta az ukázt Ilan Mortól?...

Tarnóczy Szabolcs