Sz...ik a fájdalmunkra
A Nagy Magyarellenes Maratonban a 168 Menórával és a Hírszerzővel nagyjából holtversenyben álló Zsindex most (karvaly)orrhosszal átvette a vezetést. Mester Ákos hitközségi értesítője szokásához híven mélyen hallgat nemzeti tragédiánk évfordulójáról, a Hírszerző pedig egy cionista körökben már-már vállalhatatlanul "nacionalista" Trianon-állító cikkel jelentkezett. A Zsindex itt ráérzett a nagy esélyre, és egy még tőlük is meglepően radikálisan antimagyar írást tettek le az asztalra Trianon alkalmából. (Nem mellesleg: a magyar adófizetők pénzén működő "Magyar" Televízió Híradója 4-én este hallgatott az évfordulóról).

Az internetes portálon egy Tóth-Szenesi Attila nevű létforma a következő épületes gondolatokkal ajándékozta meg a szétszakíttatását gyászoló nemzetet:

"Elképzelem, ahogy ezer év múlva is a nyomorult trianoni békediktátumon búsongunk, hacsak addig Gyurcsány nem telepít az országba sürgősen százmillió kínait. (Kuruc.info ellenverzió: "Elképzelem, ahogy ezer év múlva is a nyomorult és jórészt hamis holokauszton búsongunk")

Simicskóra jutott a feladat, hogy emlékezzen meg a 87 évvel ezelőtt történtekről. Felsorolta, hogy mi mindent vettek el tőlünk, idézte a korabeli olasz miniszterelnököt, aki szerint a világtörténelemben egyetlen néppel sem jártak el gonoszabbul, mint a magyarban, majd lódított egy nagyot: Magyarország 1914-ben – a Monarchia részeként – ellenezte a hadbalépést.

Ha Magyarországot Tisza István miniszterelnökkel azonosítjuk, akkor majdnem ilyen egyszerű a kép. A trónörökös elleni szarajevói merénylet után Tisza fenntartásának adott hangot, taktikai okokból. Az esetleges balkáni terjeszkedés után ugyanis még több szláv és arányaiban még kevesebb magyar lett volna a Monarchia polgára. Tisza mérsékelten háborúellenes nézeteit párttársai és a szélesebb politikai közvélemény sem osztotta, vagyis Magyarország nem ellenezte, éppen ellenkezőleg, támogatta a hadba lépést. Őszre lerendezzük a kutya szerbeket, nagyjából mindenki így gondolta.

Amikor Tisza szembesült azzal, hogy Bécs és Magyarország is háborút akar, beadta a derekát. Talán érthető, hogy a világháborúban győztes nagyhatalmak Tisza fáradozását nem értékelték kellőképpen."

Ebben a szellemi végtermékben nem is az izzadságszagú magyarelleneség, vagy a libsik szokásos, minden magyar tragédia évfordulóján menetrendszerűen érkező fanyalgása az igazán meghökkentő. Hanem az, hogy egy magát minden bizonnyal az ajróper szellemi elit olümposzi magasságaira képzelő belpesti tahó 87 évvel a békediktátum, és 17 évvel az ún. "rendszerváltás" után az egyik legolvasottabb portálon okádhatja a képünkbe a szomszédos tolvajállamok sovinizmusának, és a legprimitívebb vulgármarxista történelemszemléletnek ezt a gusztustalan, zavaros keverékét.

Szinte szégyellem leírni, annyira közhely, de mégis annyira irritálóan mindennapi valóság: A tóth-szenesi attilák lekicsinylő, nagyképű cinizmusa, "tabudöntögető, polgárpukkasztó" bátorsága mindig, csak, és kizárólag a magyar dicsőséget veti meg, és csak a magyar fájdalmat veszi semmibe. Ezek a laza srácok valahogyan mindig csak a magyar tragédiákon akarnak erőnek erejével túllépni, a mindent túlharsogó holokauszt-gajdolás nem bántja a fülüket. Ezek a tolerancia-lovagok nyílt sisakkal, megalkuvás nélkül harcolnak a cigányoktól, a zsidókon át a tutszikig bárki fia-borja etnikai megkülönbeztetése ellen. De mihelyst magyart ér a pofon, arról pillanatokon belül kiderítik, hogy nem is történt meg, ha megtörtént "nem etnikai indíttatású volt", ha mégis, akkor "mielőbb túl kell lépni rajta a megbékélés jegyében".

Hát, kedves Attesz, ez nem fog menni! Rohadtul nem fogunk megbékélni sem a kislányverő zsidókkal, sem a lincselő cigányokkal, sem a környező tolvajállamokkal, sem a tóth-szenesi attillákkal. Sajnos a győztes nagyhatalmak valóban nem értékelték Tisza fáradozásait. De mi nem leszünk ilyen feledékenyek, s a győzelem után értékelni fogjuk a te, és társaid izzadságos, kitartó magyarellenes munkáját. Minél szorgosabbak vagytok, annál biztosabb, hogy emlékezni fogunk rátok. Hát gyerünk, hajtsatok csak a Magyarellenes Maratonon! Az eredményeket jegyezzük, és a jutalom sem marad majd el: pont úgy, ahogyan megérdemlitek....

Bekes Gáspár