Lakossági fórumaimon mindig jeleztem, hogy a direkt politizálást meghagyom képviselőtársaimra, és amennyiben a választópolgárok akaratából ismét az EP tagja lehetek, továbbra is a magyar nemzet jövője és felemelkedése szempontjából is létfontosságú szakmapolitikai kérdésekkel kívánok foglalkozni. Mégis történt a napokban megint egy kis intermezzo, a magukat demokratikusnak nevezők részéről, amely mellett nem tudok szó nélkül elmenni, s ha ki is nyílik a zsebemben a bicska, azért megpróbálok visszafogottan fogalmazni.
Elég nagy médianyilvánosságot kapott, hogy az EP-listavezetők nyilvános vitájában a Demokratikus Koalíció és annak vezére, a bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc csupán azzal indokolta távolmaradásukat erről a fórumról, hogy nácikkal nem akarnak kezet fogni, beszélgetni és egy asztalhoz ülni. Az, hogy lenácizzák pártomat, ez már olyan szinten hidegen hagy, hogy emiatt bizonyára nem ragadtam volna billentyűzetet, az viszont elgondolkodtatott, hogy micsoda tartalom lehet ezek mögött a gyűlölködő szavak mögött. Mégiscsak arról van szó, hogy az Európai Parlamentbe, tehát az Európa jövőjét meghatározó testületbe készülő pártok képviselői ütköztethetik nézetüket annak érdekében, hogy a választópolgárok döntését elősegítsék. Vagyis, hogy az adott párt, annak delegáltja, milyen szinten és mélységben kívánja képviselni a magyar nemzeti érdekeket, egyszerűbben szólva a 15 milliós magyarság akár egy emberre, családra lebontott érdekeit is.
Bizony, ez kőkemény munka, mert össze kell egyeztetni a magyar és az uniós érdekeket, és egy elkötelezett magyar politikusnak mindenáron arra kell törekednie, hogy lehetőség szerint ezek egyensúlyba kerüljenek, a nemzeti érdek elsődlegessége hangoztatásával. Szakmapolitikus vagyok, az energetikai bizottságban tevékenykedve, az EP-ben és az Európai Bizottságban is a magyar haza szempontjából is meghatározó szakmapolitikai kérdéseket képviseltem úgy, hogy tárgyalópartnereim is érezhessék és tudhassák, a kölcsönösség, az egymás tiszteletben tartása, a közös előnyök érvényesítése is a célom. Örömmel jelenthetem, hogy az EB-ben, a legfontosabb törvény-előkészítő testületben jelentősnek mondott sikereket értem el. A Jobbik iránti elfogultsággal nem vádolható liberális elemzőközpontok is ismertették, hogy az EB-ben az egyik legfontosabb döntés-előkészítői szerepet, a jelentéstevő pozícióját betöltve háromszor nyilvánulhattam meg úgy, hogy mindegyik szakmai anyagból egész Európára érvényes törvény születhetett. A 33 független európai képviselő közül így az első helyen végeztem ebben a "versenyben". Az energetika szakterületén pedig arra kaptam lehetőséget az illetékes szakbizottságban, hogy 28 ország 64 képviselőjének véleményét fogalmazhattam meg az európai döntéshozó testület előtt.
Felvetődött bennem a kérdés, hogy azok a leendő EP-s képviselőtársaim, akik most pártomat nácizzák és minősítgetik, és főleg nem akarnak szóba állni képviselőivel, vajon miért vágynak akkor az Európai Parlamentbe, az ott folyó szakmai munkát nem konstruktív hozzáállásukkal segíteni, hanem durcás kívülállásukkal ellehetetleníteni akarják. Ott ugyanis óhatatlanul szóba kell állniuk olyan pártok képviselőivel is, akiket a Jobbikhoz hasonlóan vélelmezhetően szintén különböző minősítésekkel látnak el. Jó lenne végre, hogyha ezek a harsogó, kihaénnem emberek is végre megértenék, hogy az EP, az EB nem libaúsztató, ahol bódult szárnyasok csak annyit tudnak gágogni, tollászkodásuk közepette, hogy Európai Egyesült Államok, Európai Egyesült Államok.
Ez a szakbizottságokban ugyanis így, ebben a formájában senkit sem érdekel.
Kovács Béla
EP-képviselő
Kapcsolódó: