Porubszky István, az 1956-os Antibolsevista Szövetség elnökének írása:

Minden évben egy alkalommal, február 24-én emlékezünk meg a kommunizmus áldozatairól. Így volt ez az idén is.

A normális, jó érzésű ember arra gondol ilyenkor, hogy a rádióban, a tv-ben azok az emberek beszéljenek a kommunizmus borzalmairól, akik maguk is áldozatai voltak ennek az embertelen rendszernek, melynek világszerte 100 millió áldozata volt. Magyarországon is félmillió volt, akit fizikailag és több millió, akit lelkileg nyomorított meg a kommunizmus.

Még él talán egy-kétszáz olyan ember, akik megjárták a Gulág poklát, olyan civil, akit az utcán fogtak el és vittek el „kicsi robotra”, de csak évek múlva tért vissza a szibériai lágerből, miközben tanúja volt ezrek értelmetlen pusztulásának. Még él néhány száz olyan forradalmár, aki 1956-ban a kommunista rendszer megdöntéséért fogott fegyvert, és ezért hosszú éveket töltött börtönben. Még él néhány hozzátartozó, akinek szeretteit 1945 és 1956 után végezték ki. Ezeket kellett volna megkérdezni a kommunista rendszer bűneiről, és nem olyanokat, akik maguk is aktív részesei voltak a rendszer fennmaradásának.

Ha az ATV posztkommunistákat vagy liberális, kozmopolita történelemhamisítókat szólaltat meg, azon nem csodálkozom, azonban az, hogy a HírTV, amelyik a jobboldali (?) kormány hírcsöve, egy kommunista történelemhamisítót szólaltasson meg, ez megdöbbentő!
Ugyanis az esti híradásban egy Horváth Miklós nevű, magát történésznek feltüntető történelemhamisító bértollnok ítélte el a kommunista rendszert, és kívánta azt, hogy az soha ne térhessen vissza. A jóhiszemű tévénéző, aki nem ismeri Horváth Miklóst, elégedetten dől hátra a képernyő előtt. Azonban aki ismert az ügyes köpönyegforgató előéletét és az elmúlt 25 év történelemhamisító manipulációit, az megdöbben, és elgondolkozik. Milyen rendszerváltás volt itt az elmúlt negyed században?

Mert ki ez a dr. Horváth Miklós? A Kádár-rendszert az utolsó pillanatig vezető pártmunkásként szolgálta. A Honvédelmi Minisztérium egyik központi szervének volt függetlenített pártbizottsági titkára, természetesen politikai tiszti beosztásban. Azonban még érdekesebb, hogy doktori címét miért kapta.

Disszertációja - ami egy normális államban még érettségi dolgozatnak is gyenge volna - azt fejti ki, hogy a Honvédségen belüli párt- és politikai szerveknek mik a feladatai a katonák kommunista szellemben való nevelése terén. Ez önmagáért beszél! 1990 után is katona maradt, és amikor megszüntették a Honvédségben a pártszervezeteket. Áthelyezték a Hadtörténeti Intézetbe, és politikai tisztből átminősítették csapattisztté. (Jellemző az elszabotált rendszerváltásra, hogy a hadseregben lévő közel 3000 politikai és pártmunkást, ahelyett, hogy tartalékállományba helyezték volna, nevüket „humántisztté” változtatták, és minden maradt a régiben.)

Horváth Miklós „hadtörténészt” (?) ekkor fedezték fel a Soros által fenntartott 56-os kutatóintézet vezetői, Litván György, Vásárhelyi Miklós, Hegedűs B. András, és bevonták őt a kutatásba. Sorra íratták vele azokat a tanulmányokat, könyveket, melyek a történelemhamisítás etalonjai lehetnének.

Ugyanis amit leírt, az mind igaz, de ez csak az igazság egyik fele, a másik felét gondosan elhallgatta. És a fél igazság nem az igazság fele, hanem hazugság.

Meg is kapta ezekért a munkákért járó több milliós írói és tiszteletdíjakat.

Történészi munkásságát egyre csiszolgatták, és egyre magasabb tudományos címmel jutalmazták szorgalmát.

Napjainkban ez a Horváth Miklós az 1956-os forradalom elsőszámú szakértője, a kommunizmus nagy elítélője. A rendszerváltás nagyobb dicsőségére!

A híradásban továbbá megmutatták, illetve bemondták, hogy a különböző emlékhelyeken az állam vezetői közül kik és hol koszorúztak. És ekkor ért a második megdöbbenés. Az Új köztemetőben, a 300-as parcellában emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól. Ez az emléknap megcsúfolása volt! Hiszen mindenki tudja, illetve tudnia kellene, hogy ebbe a parcellába temették újra azt a négy kommunistát, akiket a kommunisták egymás közötti marakodása során saját társaik végeztek ki, akiknek a kommunizmus elleni küzdelemhez semmi közük nem volt. Ugyanakkor a 100 méterrel odább lévő 298-as parcellában több mint 2000 antikommunista hős van még ma is jeltelen sírba elkaparva, akiket a kommunisták végeztek ki 1945 és 1956 között. Több száz katona van itt eltemetve mint háborús bűnös, akiknek egyetlen ”bűnük” az volt, hogy katonai esküt nem tagadták meg, és az utolsó pillanatig harcoltak a bolsevizmus ellen.

Itt kellett volna megemlékezni, és egy zászlóaljjal díszsortüzet lövetni a kommunizmus elleni harc hőseinek a tiszteletére!

Ez elvárható lett volna a választófülkék forradalmának kormányától!