A gyűlölet főpapja
A nagysikerű „Így gondozd a zsidódat!” című írásunknak második részével is megkeserítjük ezennel olvasóink egynéhány percét. Mivégre tesszük ezt hűséges és nyájas olvasóinkkal, miért keserítjük ismételten életüket? Éppen azért, hogy rádöbbentsük őket: egy normális országban nem lenne ilyesmire szükség.

Az első részben, akárcsak ezúttal, semmi mást nem tettünk, mint a vizsgált magyarellenes judeonáci szövegekben kicseréltük a magyar szót zsidóra, az egyértelműen magyar kultúrához kötődő fogalmakat pedig a héber kultúra fogalmaival helyettesítettük. Persze az Antiszemitizmus elnevezésű, amúgy helyénvaló irányzat nevét viselő hivatásos jajveszékelő oldal nem ment el szó nélkül művünk mellett, a zsidógyűlölet markáns példája gyanánt idézve azt. Múzsáinkról persze mélyen hallgatott.

Pedig feltüntettük az eredeti magyarellenes szöveget is, éreztetve, hogy nem tréfaként állítjuk olvasóink elé e szövegeket, hanem hogy felmutassuk azokat, egyértelművé téve: nem másról van itt szó, mint ellenünk irányuló vád – hogy mindenki értse: gyűlöletbeszédről, melyek hangoztatói nem mások, mint a „mi zsidaink”, akik itt élnek – hogy ne mondjuk, élősködnek – köztünk, hogy ne mondjuk, a mi bőrünkön.

Jöjjön hát a második rész:

„Kiirtanám az összes zsidót!” (Ezt mondjuk a már nem létező Pannon Rádióban, lehetőleg a Hanuka ünnepén.)

„Azt mondják, hogy kussoljak /ne nyissam a szám, ne magyarkodjak/ de én szeretem a fajtámat/ és dolgozni akarok”

„Mózesnek butasága/ törvényeiből égre kiállt/ebben kissé lepipálja Esztert, a kurvát/Józsué a vén balfasz/ parancsokat oszt a népének/még akkor is ajvékolt/ mikor az asszonyt fogdosta (...)Anne Frank kispina naplója/ a fitymátlanok bibliája/ Sólem Áléchem a keselyűké/ az össze zsidóba és prófétáikba/ vágjon bele a Jahvé haragja”

Eörsi Mátyást lámpavasra kötni,
Pető Ivánt kibelezni, kiherélni,
Verebest, Gyárfást, Bolgárt jégcsákánnyal ütni,
Zoltai Gusztávból lámpaernyőt készíteni,
Az összes izraeli kémet kivégezni!


Végül, ami soha nem történhet meg ebben a formában, viszont ellenkező előjellel már volt rá példa:

Az izraeli zsidó politikusok oly eltökélten képviselték Magyarország álláspontját a Közép-Európa sorsáról szóló vitában, mintha csak a saját hazájukról lenne szó.

Múzsáink:

„Azt mondják, hogy legyek kicsit / Büszkébb magunkra / De én utálom a fajtámat és / Büdös a munka”.

(Barangó, kereszténykiirtós zsidó "művész" „Hazám” című „verse”)


„Petőfinek butasága / verseiből égbe kiált / Ebben kissé lepipálja / Csokonai Vitéz Mihályt // Arany János a sült paraszt / mélázott a nemzet vesztén, / még akkor is verset farag, / amikor már reszketeg vén (…) Pilinszky - papok barátja / Tandori - a verebeké / Összes magyar poétába / az isten nyila vágjon belé!"

(Barangó, kereszténykiirtós zsidó "művész" "Arany János, a sültparaszt" című "költeménye")

"(...)Orbán Viktort élve megnyúzni,
Lovas István kibelezni, kiherélni,
Kövér Lászlót lámpavasra kötni,
Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni,
Bencsik Andrást késhegyre szúrni,
az összes Magyar Nemzetest fejbe rúgni."

(Sickratman nevű zsidó)

Az újvidéki születésű, magyargyűlölő Joszéf Tomi Lapid, izraeli miniszterelnök-helyettes (a népirtó, háborús bűnös Áriél Sáron volt helyettese) ugyancsak a jeruzsálemi rádióban három esztendővel ezelőtt büszkén újságolta, hogy az Európa Tanács Közel-Kelettel foglalkozó egyik vitájában „a magyarországi küldöttek olyan eltökélten képviselték az izraeli érdekeket, mintha csak a saját hazájukról lenne szó”.

Az Európa Tanács fórumában megejtett vita jegyzőkönyvéből később kiderült, hogy többek között Eörsi Mátyás és Bársony András – az erdélyi Frunda Györggyel egy követ fújva, támogatta oly nagy hévvel Izraelt.

(a valóság)

Kuruc.info - Florian Geyer