Mint arról a Kuruc.info már beszámolt, Ferenc pápa hétfőn ismét hajbókolva udvarolt a Vatikánba látogató hébereknek. Ez korábbi baljós előjelekből (a megválasztásakor ujjongó cionisták és a neki kitüntetést osztó szabadkőművesek dicséretei) könnyen megjósolható volt, és joggal növelheti a katolikus tömegek aggodalmait a Vatikán jövőjét illetően.
A szentatya a keresztény hagyomány számára is kedves Shalom szóval köszöntötte vendégeit a vatikáni Apostoli Palotában. A Vallásközi Konzultációs Zsidó Bizottság (IJCIC) delegációját fogadva köszöntötte Koch főrabbit és a zsidósággal folytatott vallásközi kapcsolatokért felelős bizottság többi tagját, emlékeztetve arra, hogy a folyamatos párbeszéd 40 évvel ezelőtt kezdődött. Az azóta megtartott 21 találkozó során minden bizonnyal megerősödtek a kapcsolatok, és növekedett a kölcsönös megértés a zsidók és a katolikusok között.
Pápasága első hónapjaiban Ferencnek már volt alkalma arra, hogy találkozzon a zsidóság „kiváló személyiségeivel”. Ám most először társalgott a zsidó közösség és szervezetek hivatalos csoportjával. Éppen ezért emlékeztetett a vatikáni zsinat Nostra aetate nyilatkozatának 4. passzusára, amely vonatkozási pontot jelent a katolikus egyház számára a zsidó néppel való kapcsolatait illetően. A zsinati szöveg szavain keresztül a katolikus egyház elismeri, hogy a hitének kezdetei már megtalálhatók a pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál. Ami pedig a zsidó népet illeti, a zsinat emlékeztet Szent Pál tanítására, miszerint Isten ajándéka és a választott nép hivatása visszavonhatatlan. Ugyanez a szöveg határozottan elítéli a gyűlöletet, az üldözést, és mindenfajta antiszemita megnyilvánulást. „Közös gyökereink miatt egy keresztény nem lehet antiszemita” – mondta elődeihez hasonló nyomatékkal (és hízelgéssel) a pápa.
Azt is hozzáfűzte, hogy már Buenos Aires érsekeként is őszinte barátság fűzte az argentin főváros zsidó közösségének vezetőihez. Gyakran beszélgettek sajátos vallási identitásukról, az Írásokban foglalt emberképről, az Isten iránti érzék felébresztéséről a mai szekularizált világban. „Megvitattuk együtt a közös kihívásokat – mondta a pápa –, és főként mint barátok élveztük egymás társaságát, kölcsönösen gazdagodtunk a találkozásban és a párbeszédben, egymás elfogadásával. Mindez segített bennünket abban, hogy emberként és hívőként növekedni tudjunk.” A szentatya azt szorgalmazza, hogy a mai fiatalok is ugyanilyen zsidó-keresztény barátságra törekedjenek. Hangoztatta, hogy "az emberiségnek szüksége van a keresztények és zsidók közös tanúságtételére, az emberi méltóság és a béke védelmében". Ferenc pápa Jeremiás próféta szavaival zárta a Vallásközi Konzultációs Nemzetközi Zsidó Bizottság tagjaihoz intézett beszédét: Az Úr ezt mondja: „Tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek. Ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek (Jer 29,11)” (Valóban szép tervek lehettek ezek a gázai mészárlások tükrében!)
A Vatikán – az immáron 40 éve tartó zsidósághoz dörgölőzése közben – megfeledkezik arról, hogy a zsidók őseinek vezetői „megölték az élet szerzőjét”, Krisztust /Ap csel 3,11/, s ezzel elszakadtak korábbi vallási küldetésüktől. (Az első pápa, Szent Péter még a szemükbe merte mondani, vajon az utolsónak lesz hozzá bátorsága?) És népük abszolút többsége helyeselte ezt (és ma is helyesli): ezáltal (s nem a kollektív bűnösség - ”krisztusgyilkosok” - miatt) bűnrészes benne.
Megtagadták az Isten által hozzájuk küldött Megváltót, és vallásuk nevében feszíttették keresztre. Sőt még kollektív felelősségű önátkot is szórtak magukra: „Vére rajtunk és a mi fiainkon!” Vagyis Pál apostol szavai „nem vetette el Isten az ő népét” /Róm 11;2/ csakis úgy értelmezhetők, hogy amennyiben mégis elfogadják Messiásnak Jézust és tanítását, „hivatásuk” csakis abban az esetben lesz „visszavonhatatlan”! Az apostol hitt benne, hogy a zsidó nép többsége megtér és megkeresztelkedik, s ily módon tarthatják meg s tölthetik be kiválasztottságukat. Ám mind a mai napig sajnos hiába várunk erre. Vajon ezt mért nem mondják szemükbe a pápák? (A féligazság még a bíróság előtt is hamis tanúvallomásnak számít!)
Ferenc pápának és elődeinek bizalmaskodó, hízelgő nyilatkozatai ezen kívül még más tekintetben is rendkívül felelőtlenek. Ugyanis minduntalan egyenlőségjelet tesznek az antiszemitizmus és a zsidógyűlölet közé. Eltekintve attól a nem elhanyagolható körülménytől, hogy az antiszemitizmus fogalmilag a muszlim hitű arabokra is vonatkozna, ám e kifejezésen ők csak antijudaizmusként értik, a két fogalom semmiképpen sem lehet szinonimája egymásnak! Pontosabban és értelemszerűen: minden zsidógyűlölő természetszerűleg antiszemita, de távolról sem minden antiszemita zsidógyűlölő! (Ennyit nem csupán egy teológiai egyetemeken is oktató főpapnak, hanem egy egyszerű, mezei civil hallgatónak is kell tudnia, hiszen logikából is vizsgát kell tennünk!)
Mert antiszemitizmus az is, ha valaki nem ért egyet a zsidóság politikájával, általános viselkedésével, gazdasági praktikáival vagy vallási alapelveivel, és szigorúan bírálja azokat. Ugyanis valamennyit áthatja a vallásos jellegű felsőbbrendűségi tudat és az ebből fakadó arrogancia. Hovatovább a zsidók megfeddése Krisztustól rendelt prófétai kötelessége is minden kereszténynek, melyet nem csak Jézus gyakorolt. Hiszen Szent Istvánt, első „zsidó-keresztény” vértanúnkat például – mesteréhez hasonlóan – éppúgy „istenkáromlásért” kövezték halálra fajtestvérei. Ám az antiszemitizmust csak ők tekintik ellenük irányuló gyűlöletnek. És éppen ezt a veszélyes sztereotípiát erősítik az ilyen antiszemitizmust elítélő, felelőtlen pápai nyilatkozatok. Szent Pálnak, a közülük származó, egykori Saul rabbinak is többször életére törtek, ugyanezért. Aki arra tanít, hogy ne húzzunk egy igát a hitetlenekkel, /II. Kor 6;14-18/, és ne legyünk közösségben a megátalkodott bűnösökkel! Ugyanis a Sátán ezáltal bennünket is meg tud rontani! „Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” - tanítja a derék zsidó apostol. /Zsid. 12: 11/. Továbbá: „Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt.” /1 Kor 10./ És: „Mert van sok engedetlen, hiábavaló beszédű és csaló, kiváltképpen a körülmetélkedésből való, akiket el kell hallgattatni, akik egész házakat feldúlnak, tanítván rút nyereség okáért, amiket nem kellene. /Titusz 1;10/ - hogy csak néhány bölcs feddést idézzünk Páltól, az első keresztény gyülekezetek többségében zsidóvérű tagjainak megfegyelmezésére.
Ferenc pápa tehát folytatja elődei megalázó egyházpolitikai ámokfutását: a vallási motivációval világuralomra törő, más nemzeteket fondorlatos eszközökkel pusztító és rabigába döntő, zsidóság előtti hajbókolását. Vajon eközben gondol-e a keresztény palesztinok Izrael okozta szenvedéseire is? És felszólítja-e egyidejűleg „idősebb fívéreit”, hogy lehetőleg mielőbb fejezzék be a palesztin holokausztot? Felszólítja-e őket, hogy az egész világ rabszolgatartó gyarmatosaként kizsákmányolás helyett inkább bűnbánatot gyakorolva tartsák pajeszos fejüket szentelt víz alá?
(Kuruc.info, képek: a Vatikáni Rádió Facebook-oldala)
Kapcsolódó: "A zsidóság Isten ellen döntött" - a helyes katolikus álláspont az Ószövetségről és az Újszövetségről