Tisztelt Kormányzati Központi Nemzeti Temetkezési Együttműködési Rendszer Központ!

Alulírott, Vogymuk Elemér, életem legutolsó problémájával bátorkodom önökhöz fordulni. A félreértések elkerülése végett, ez nem jelenti azt, hogy már csak egyetlen probléma van az életemben, de úgy érzem, hogy a többit (éhezés, munkanélküliség, kilakoltatás és általános szeretethiány) a mindenkori magyar kormányok mára sikeresen megoldották. Egyedül a majdani elhantolásom okozhat majd némi fennakadást, és én nem az az ember vagyok, aki - még ha csak a tetemével is - akadályt akarna gördíteni a Nemzeti Együttműködés Rendszere elé.

Mint értesültem róla, a szociális temetés feltétele a jövőben az lenne, hogy az eltemettető vagy az általa felkért személy vállaljon személyes közreműködést a temetés során. Ezek közé tartozik egyebek mellett az elhunyt felöltöztetése, a sírhely kiásása, a ravatalozás, búcsúztatás, illetve a koporsó leengedése, behantolása. A kellékeket viszont (sírhely, urna, koporsó, sírjel) roppant humánusan a jóságos állam biztosítaná.

Nos, a személyes élethelyzetem, életkorom és országunk általános nyomorúsága mára oda vezetett, hogy jómagam belátható időintervallumban kizárólag szociális temetésben reménykedhetem, viszont a fenti feltételek miatt aggodalomra adtam okot saját magamnak, leendő holttestemet illetően. Elsősorban azért, mert csak egyetlen élő rokonom van, mégpedig az öregek otthonában élő 87 éves édesanyám, miután a feleségem néhány évtizeddel ezelőtt elhagyott engem egy kopasz redőnyügynök miatt, mert akkoriban még nem volt tudomása a leendő Nemzeti Együttműködés Rendszeréről.

Márpedig az édesanyám - ha esetleg úgy alakulna a halálozási sorrend - egész biztosan nem fogja tudni kiásni a síromat, mert jelenleg a tolókocsiját is csak járókerettel tudja megközelíteni. A ravatal meg a búcsúztatás engem nem zseníroz, és az elhunyti felöltöztetésemet is meg tudom oldani, legfeljebb nem veszem le többé magamról azt a ruhát, amiben kimúlni szándékozom. A koporsóm leengedését viszont - méltányolható okok miatt - magamra vállalni nem áll módomban.

Tisztelt Kormányzati Nemzeti Temetkezési Együttműködési Rendszer Sírásatag Központ!

Ezen a ponton érhető tetten a kreativitásom, amit az állatvilágból kölcsönöztem. Tudniillik szöget ütött a fejemben az a körülmény, hogy manapság divatosan mindenki örökbe fogad mindenféle jószágokat az állatkertben, és nem igazán tudom elképzelni, hogy emberekkel miért ne lehetne hasonlóképpen eljárni. Szerintem nem hiányzik nekünk, hogy a valószínűsíthető diszkrimináció miatt ránk ripakodjon megint az EU, az Amnesty International, a FIFA meg a Négy Mancs.

Szóval, ami a kérésem lényegi foganatosítását illeti: szíveskedjenek nekem egy helyet biztosítani bármely, a lakóhelyemhez közel eső állatkertben, ahol ugyanazt az ellátást kaphatom, mint a vízilovak, a majmok vagy a pingvinek. Továbbá kikötöm, hogy a látogatók általi etetés részemre legyen megengedett. Majdani elhalálozásom esetén a még ki nem hűlt porhüvelyem hasznos táplálékul szolgálhat húsevő lakótársaim és kollégáim számára, szerintem ez is van olyan hasznos és elegáns, mint szétszórni az ember hamvait a szélben ingyen, csak úgy, hűbelebalázs módjára, hogy semmi hasznot nem hajt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének.

Maradok tisztelettel és örök nyugalommal, isa, por ës homou,

Vogymuk Elemér
halandó

A levelet elfogta és közreadta:
Szebb Jenő
szebbjovo.hu

Kapcsolódó: Újabb szenzációs költségcsökkentés a kormánytól: mosd magad a halottadat az olcsóbb temetésért!