Teljesen fölösleges bocsánatot kérni azoknak a nemzeti érzelmű motorosoknak, akik az „Adj gázt!” jelszó jegyében kívántak felvonulni a budapesti zsinagóga közelében. Értelmetlen azzal érvelni, hogy „nem akartak megbántani senkit”, és „nem gondoltak semmi rosszra”. Azoktól ugyanis, akik képesek a „kegyelet”, és a „bűnbánat” érzését is világhódító törekvéseik szolgálatába állítani, és a holokausztra hivatkozva mindenféle erkölcsi normát felrúgnak, semmi értelme nincs elnézést kérni.

Természetesen minden népnek joga van a halottaira emlékezni. Csakhogy miként az összes holokauszt-rendezvénynek, úgy az Élet Menetének sem a „megemlékezés”, vagy éppen az „áldozatok előtti főhajtás” a célja. A holokauszt kiváló eszköz a nyugati világ fölött uralkodó cionista elit kezében, melynek segítségével biztosítani kívánják a zsidóság bírálhatatlanságát és kiváltságait, igazolni Izrael állam bűncselekményeit, továbbá „kárpótlás” címén hatalmas összegeket is kizsarolhatnak a gój alattvalóktól. Azokat pedig, akik berzenkednek, és vitatni merészelik a holokauszt-vallás alaptéziseit, nem csupán „kegyeletsértőnek” állítják be, de azzal is megvádolják, hogy „újból ki akarják irtani azt a hatmilliót”.

A „kegyelet” és a „halottakra történő emlékezés” örve alatt megrendezett holokauszt-ünnepek ellen tehát teljesen jogos a tiltakozás. Kegyeletsértést éppen azok követnek el, akik a „hatmillió zsidó áldozat emlékére” hivatkozva meghamisítják a múltat, és bűntudatot keltenek sok millió ártatlan ember lelkében. A félrevezetett, történelmét kizárólag a zsidóság szemüvegén keresztül megismerő, és a velük szembeni bűntudatra nevelt nemzetek pedig könnyen válnak a cionista oligarchia engedelmes alattvalóivá. Akik politikai és anyagi haszonszerzés céljából meghamisítják a múltat, és fegyvert kovácsolnak honfitársaik szenvedéseiből, ne csodálkozzanak, ha ellenállásba ütköznek.

A holokauszt mai formájában igen veszedelmes ideológia: a „Soha többé!” „szent” jelszavát ordibálva ugyanis lényegében bármiféle gaztettre igazolás nyerhető. Annak érdekében ugyanis, hogy „ne legyen újabb holokauszt”, lehet félrevezetni, hazudni, gyűlölködni, népek fölött uralkodni, tömegeket kizsákmányolni, kárpótlás címén óriási összegeket kizsarolni, embereket pusztán a véleményük kimondása miatt állásuktól megfosztani, sőt börtönbe vetni. A „szent cél” érdekében lehet szabadságjogokat korlátozni, teljhatalomra törni, fegyverkezni, háborúkat indítani, államok belügyeibe beleavatkozni, titkosszolgálati akciókat végrehajtani bárhol a nagyvilágban, és legyilkolni mindazokat, akikről a cionisták azt feltételezik, hogy egy „újabb holokausztra készülődnek”.

A revizionista történetírás atyjaként tisztelt Robert Faurisson professzor a 2006 decemberében rendezett teheráni konferencián a következőképpen foglalta össze a holokauszt céljait: „Arra szolgált, hogy Palesztina földjén igazolja egy háborús gyarmat létrehozását, amely a „Zsidó Állam” nevet vette fel és egy „zsidó hadsereggel” látta el magát. A nyugati világra egy zsidó vagy cionista zsarnokság igáját kényszeríti, amely az értelmiségi, egyetemi és médiavilág minden területén érezhető. Egészen a lelkéig megmérgezett egy nagy országot, Németországot. Lehetővé tette, hogy ez utóbbitól, valamint sok más nyugati országtól hatalmas összegeket zsaroljanak ki márkában, dollárban és euróban… Lehetővé teszi csaknem az egész világ megvádolását, és hogy mindenhol „megbánást” és „kárpótlást” követeljenek akár a „Jahve választott” népe ellen irányuló állítólagos cselekedetek, akár a bűntettben tanúsított állítólagos cinkosság, akár a második világháború során a zsidók sorsa iránt mutatott állítólagos közöny miatt. Számlájára írandó koncepciós perek sorozata, kezdve a gyalázatos nürnbergi perrel. Lehetővé tette legyőzött katonák ezreinek felakasztását, egy kegyetlen tisztogatást, őseik földjéről elűzött civilek millióinak deportálását, elmondhatatlan fosztogatásokat, botrányos jogi eljárások tízezreit, beleértve azokat, amelyeket manapság folytatnak nyolcvan vagy kilencven éves aggastyánokkal szemben, akik ellen hamis tanúvallomásokat tettek „csodálatos módon” megmenekült zsidók. E borzalmaknak, ennek a mértéktelen gyűlöletnek és hazugságnak, ennek a „hübrisznek”, amelyet a sors egyszer még mindenképpen megbüntet, röviden, mindezeknek a túlzásoknak véget kell érniük. (...) Nyugaton is és az Egyesült Államokban is felnyílik egyesek szeme, és az emberek rádöbbennek arra, hogy mit is kockáztat a nemzetközi közösség, ha ilyen hosszú időn át aláveti magát a „holokauszt” hamis vallásának, amely Izrael elsőszámú fegyvere, pallosa és védőpajzsa.”

A mai napig nem lehet pontosan tudni, hányan vesztették életüket az úgynevezett holokauszt során. Hasonlóképpen izgalmas, de jóval aktuálisabb kérdés, hogy vajon hány ember élete ment tönkre, és mennyien haltak meg a holokausztot furkósbotként használó világhódítók ténykedése során?

Perge Ottó - Kuruc.info