„S a sírt, hol nemzet süllyed el” – azt gondolhattuk volna, a nemzethalál valami nagyszabású, rettenetes eseménysorozat lesz. Rettenetesnek éppen rettenetes, de a jelek szerint úgy zajlik le, hogy honfitársaink egy része észre sem veszi. Vagy ha észre is veszi, egyáltalán nem érdekli.

Ne szépítgessük a valóságot, és ne dugjuk a homokba a fejünket: a 2011-es népszámlálás adatai világosan igazolják borzalmas sejtéseinket. A magyarság rohamosan halad a pusztulás felé. Az ország népessége 9 millió 937 ezer 628, ami annyit jelent, hogy tíz év alatt 260 687-rel lettünk kevesebben. A magyar nemzet lélekszámának csökkenése immár több mint 30 év óta folyamatos, és a veszteség lassan eléri az egymillió főt! Történik ez annak ellenére, hogy a trianoni határokon túli magyar területekről több százezren jöttek Magyarországra az elmúlt 30 évben. (Ami persze kevéssé vigasztaló tény, hiszen az is nagy baj, hogy elvándorolnak a magyarok egykori szülőföldjükről.) Mindez nem kevesebbet jelent, mint hogy 1981 óta - a Kárpát-medence egészét tekintve - a magyarság lélekszáma egymilliónál is nagyobb mértékben csökkent!

Csoda-e ezek után, ha idegenek akarják rátenni a kezüket a magyarok földjére? Elsősorban nem saját magunkat okolhatjuk-e azért, mert tótok, rácok, oláhok, cigányok és zsidók szállják meg a félelmetes ütemben fogyatkozó magyarság egykori hazáját? A helyzet egyébként sokkal tragikusabb annál is, mint amit a számok mutatnak. Ugyanis a jelenlegi katasztrofálisan alacsony népszaporulat jelentős része is a cigányságtól származik. A trianoni határokon belül élő 9 millió 937 ezer magyar állampolgár között pedig nem 315 583 a cigány (mint ahányan annak vallották magukat a népszámlálás során), hanem alighanem félmilliónál is több, ezen kívül százezret is meghaladja a gyarmatosító zsidók lélekszáma. A kérdezőbiztosok természetesen nem kérdeztek rá, de mindennapi tapasztalataink alapján pontosan tudjuk, hogy a magukat magyarnak vallók között is rengetegen vannak, akik semmiféle nemzeti tudattal nem rendelkeznek, így valójában már elvesztek a magyar nemzet számára.

További tragikus fejlemény a történelmi keresztény felekezetek híveinek rohamos csökkenése. Az is sokatmondó tény, hogy a 2001-es népszámláláshoz képest 2011-ben sokkal kevesebben vallották meg bármiféle egyházhoz tartozásukat. (10%-ról 27%-ra nőtt azok aránya, akik egyetlen valláshoz sem kötődnek.) De a felmérések szerint a magukat kereszténynek nevezők között is kisebbségben vannak a rendszeresen templomba járók, illetve az egyházuk hitelveit szigorúan megtartó emberek. Lehetséges, hogy a katolikus vezetők úgy gondolják, még van idejük, mert egy-két nemzedéknyi idő alatt fogy csak el teljesen a híveik száma (3 millió 691 ezer 347 a római katolikus), még talán a reformátusoknak is van hátra néhány évtizede (1 millió 153 442 fő), azonban az evangélikus egyház nem húzza már sokáig (214 965 fő).

Nem meglepő, de egészen elrémisztő adat, hogy a 15 évesnél idősebb nőkre jutó élve születések száma 147 (2001-ben 153 volt, ráadásul a megszületett gyermekek legalább egyharmada cigány), a 30 évesnél fiatalabb férfiak 90%-a nőtlen, az ugyanilyen korú nőknek pedig 88%-a pedig egyedülálló. Ami lényegében nem kevesebbet jelent, mint hogy a család intézményét szinte teljesen elsorvasztották. Az idősek aránya tíz év alatt a lakosság 32,4%-ról 37,8%-ra emelkedett. Vajon mennyien lesznek tíz, húsz, ötven vagy száz év múlva? És kik fogják eltartani őket? Magyarok egészen biztosan nem, ugyanis - bármennyire is felfoghatatlan -, de odáig süllyedtünk, hogy a családok 53%-ában nincsen gyermek! Értik ezt a kedves olvasók? A 30 évesnél fiatalabbak elsöprő többsége már eleve egyedülálló, tehát a családok száma is roppant kevés, de még a létező családok többségében sincsen gyerek! De még ahol van is, nagyon kevés: a házaspárok negyede egy gyermeket, 15,8%-a két gyermeket nevel, a háromgyermekes családok aránya 4,6%, a négy-és többgyermekeseké pedig csupán 1,6%!

Józsa Judit: Magyarország - Anyaország

Mindez rettenetes, felfoghatatlan tragédia! Az okokat mindannyian jól ismerjük. A vészharangot folyamatosan kongatni kellene, de lehetséges, hogy elkéstünk vele, mert a demográfiai folyamatok egy bizonyos határon túl visszafordíthatatlanok. Teljesen mindegy, hogy miféle intézkedéseket hoznak a hatalom birtokosai, mert nincs az a mégoly tökéletes gazdasági rendszer a világon, amely képes lenne biztosítani egy olyan társadalom működését, amelyben nincsenek gyermekek és fiatalok, és a középkorúak száma is évről évre kevesebb. De valójában még a vészharangot sem kongatják, mert a hazánkat uraló idegen pénzmágnások és hazai csatlósaik a magyarság kipusztulását akarják.

Sajnos ki kell mondanom még egy sokak számára kellemetlen igazságot: nemzetünk teljes megsemmisülése kizárólag brutális, kifejezetten diktatórikus - vagy ha tetszik, "fasiszta" - intézkedések révén lenne elkerülhető. A következőket kellene tenni, de minden késedelem nélkül, azonnal: teljes abortusztilalom, a gyógyszeres fogamzásgátló eszközökhöz történő hozzáférés korlátozása, mindenféle családellenes- és buzipropaganda szigorú tiltása, a nagycsalád népszerűsítése a médiában, az anyaság és a sok gyerek vállalására ösztönző programok indítása az iskolákban, gyermektelenségi adó, jól megfizetett, főállású anyaság biztosítása a három és több gyermek vállalása esetén, nagyszabású lakásépítési program a gyermekes magyar családok részére, részállású munkahelyek létrehozása az édesanyáknak, a kivándorlás adminisztratív eszközökkel történő korlátozása.

A felsorolt intézkedések megkövetelnék a cenzúra bevezetését a médiában, ami kiváltaná a „jogvédők”, az EU és az USA tiltakozását, sőt, alighanem a blokádját. Vesztébe rohanó népünk jelentős része is elégedetlenkedne egyes intézkedések miatt, ezért időnként rendőri erővel kellene fellépni a „nők és a másság jogait” követelő erőszakos tüntetők ellen. A cenzúra, az abortusztilalom, a buzik jogainak korlátozása miatt kizárnának az EU-ból, és más nemzetközi szervezetekből. Mivel pedig a nagyvonalú gyermek- és családtámogatási rendszerek kiépítéséhez szükséges pénzeket csakis akkor lehetne előteremteni, ha megtagadnánk a kölcsönök visszafizetését az IMF-nek és a Világbanknak, ezért számolni kellene a „külföldi befektetők” távozásával. Ők a továbbiakban „nem finanszíroznák Magyarországot”, így kénytelenek lennénk magunkban meglenni. Ami nem lenne könnyű, mert a „humanista Nyugat” gazdasági blokád alá helyezne, a "liberális jogvédőket" pedig minden eszközzel támogatnák, és felforgatásra buzdítanák. A nemzetközi pénzügyi terroristák a végsőkig szigorítanák a „fasiszta Magyarország” elleni blokádot, ideküldenék a titkosszolgálataikat, sőt az sincs kizárva, hogy katonai akciót indítanának hazánk ellen, amit azzal indokolnának, hogy „Magyarországon gyilkolják a zsidókat, a cigányokat és a buzikat”. Tény mindenesetre, hogy ténylegesen csak „vérrel és könnyekkel”, valamint egy "nemzeti diktatúra" létrehozásával lenne lehetséges elkerülni a nemzethalált. Ha egyáltalán még lehetséges.

Nem mondom, hogy lépjünk erre a veszedelmes útra. Elképzelhető ugyanis, hogy ellenségeink abban az esetben is legázolnának. De milyen más lehetőségünk van?

Perge Ottó - Kuruc.info