A tévé és a film a XX. század lenyűgöző vívmánya. Az emberek véleményének kialakításában, a tájékoztatásban, a tudatformálásban meghatározó a szerepe.

Ki is használták ezt a kommunisták és liberális kozmopoliták, amikor a II. világháború után, az elmúlt 70 évben filmek és tévéjátékok ezreit gyártották a „fasizmus”, a németek bűneinek, a borzalmaknak és szörnyűségeknek bemutatására, felhasználva a filmtechnika minden fortélyát, hogy a borzalmak még borzalmasabbnak látszanak - az sem baj, ha ez távol állt a valóságtól.

Meg is van az eredmény. A világon ma mindenki tudja /tudnia kell!!!/, hogy a gonosz fasiszták 6 millió /?/ ártatlan zsidót öltek meg.

Ugyanakkor a kommunisták által legyilkolt 100 millió áldozatról alig készült film. Egy kézen meg lehet számolni, hogy hány film készült arról, hogy a kommunisták milyen módon pusztították az emberek tízmillióit, egész népeket is.

Nagy öröm az életben maradt üldözöttek számára, hogy néhány éve, legalább az év egy napján, február 25-én megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól.

Arra gondoltam, hogy ezen a napon a tévécsatornák legalább egyikén találhatok egy olyan filmet, amely a kommunizmus igazi arcát mutatja be.

Emlékszem, néhány éve láttam egy filmet, ha jól tudom, A per volt a címe, amely az 1945-ös „felszabadítás” ”gyönyöreit” mutatta be. Most időszerű lett volna az újbóli bemutatás!

Örömmel láttam az egyik állami tévé műsorán, hogy vetítenek egy filmet 24-én este Csillagosok, katonák címmel / magyar filmdráma /. Nem ismertem a filmet, arra gondoltam, hogy az 1945-ös vörös csillagos szovjet katonák tetteit fogják bemutatni, mint a kommunizmus szálláscsinálóiét.

Azonban az első képsorok után rájöttem, hogy a film az 1917 és 1921 közötti oroszországi polgárháború idején játszódik. Ekkor néztem meg, hogy mikor készült a film. 1967-ben. Ez megdöbbentett, hiszen a Kádár-rendszer legsötétebb éveiben vajon milyen filmet készíthettek a csillagosokról?

És nem csalódtam! A film bemutatta, hogy a „vörösök” ellen harcoló „fehérek” milyen kegyetlen, cinikus, hidegvérű gyilkosok, és a „csillagosok” milyen kiszolgáltatottak voltak, de ugyanakkor milyen bátor és önfeláldozó hősiességgel mentek a biztos halálba a kommunista eszméért.

Ki volt az a tudatlan - vagy tudatos - műsorszerkesztő, aki a kommunisták üldözöttjeinek emléknapján egy kommunistákat dicsőítő filmet tűzött műsorra, ahol a kommunisták ellen harcoló „fehérek” a gonosz, kegyetlen gyilkosok, a „csillagosok” pedig bátor hősök, akiktől a fim végén megható, néma katonai tiszteletadással búcsúzik a főszereplő?!

Ki érti ezt? Ki a felelős ezért? Hol volt itt rendszerváltás? Mit szólnak ehhez a választófülkék forradalmárai? Kik a tévéműsorok szerkesztői és felelősei?

Miért nem a Mansfeld-filmet mutatták inkább? Netán ez sértette volna az elvtársak érzékenységét?

Porubszky István / Potyka bácsi /
1956-os Antibolsevista Szövetség

(Kuruc.info)