A cionista globális elitnek a kevert fajú, a nemzeti és vallási öntudatától megfosztott birodalmi népesség létrehozására irányuló törekvése előtt két akadály tornyosul: az egyik Európa őshonos fehér népeinek ellenállása, a másik pedig az iszlám vallás térnyerése. Megjegyzendő persze, hogy a muzulmán vallás erősödése is súlyos veszélyt jelent a fehér fajra nézve, mely ez idő szerint a zsidó uralkodó elit és az általa támogatott idegen bevándorlók kettős nyomása alatt áll.

Az Európába irányuló bevándorlás folyamata a globális oligarchia parancsára az utóbbi években egyértelműen felgyorsult. A 24. órában vagyunk: immár akkora tömegben tartózkodnak idegenek a vén kontinensen, és a fehér nemzetek demográfiai mutatói olyannyira katasztrofálisak, hogy a kevert fajú, vegyes európai népesség kialakulása már aligha akadályozható meg. Európa nemzetei egy-két évtized múlva véglegesen elveszíthetik nemzeti önazonosságukat. (Miután a vallási önazonosságukat már elveszítették.) A globális zsidó elit pedig örvendezhet, mert a vallási és nemzeti tradíciók híján engedelmes fogyasztóvá züllesztett rabszolgatömegek „antiszemitizmusától” és forradalmától aligha kell tartani. (Legfeljebb az éhséglázadásoktól, azokat azonban könnyedén el lehet fojtani.)

Az elképzelt cionista „szép, új világ” létrehozásának nagy terve azonban még megbukhat az iszlám ellenállásán is. Mert mi történik abban az esetben, ha az Európába telepített bevándorlók körében tovább erősödik az iszlám, amelyet sem a „terrorellenes háborúval”, sem a fogyasztói-liberális propagandával, sem az idegen eredetű ifjúság teljes elzüllesztésével nem sikerül tönkretenni? Egy esetleges európai iszlám kalifátus vagy akár csak az iszlám erőteljes befolyása alá kerülő egyes államok vajon részei maradnának-e a zsidó világbirodalomnak?

Számos jel utal arra, hogy az iszlám vallás – bizonyos jellegzetességeiből fakadóan  – nagyobb ellenállást fog mutatni az úgynevezett liberalizmussal, a holokauszt-vallással és a fogyasztói őrülettel szemben, mint a kereszténység. A Társadalmi-Kulturális Tervezés Hivatala elnevezésű hollandiai intézmény a napokban közzétette egy friss felmérés adatait, melyekből újfent kiderül: a „szekularizációnak” nevezett jelenséggel szemben az iszlám erős ellenállást mutat, a muzulmán bevándorlók legfiatalabb generációja pedig ősei hitében keresi a válaszokat az élet nagy kérdéseire.

"A vallás fontos szerepet játszik majdnem minden muszlim ország életében” – olvasható a felmérés tanulságait összegző jelentésben. (Köszönhetően annak, teszem hozzá, hogy az iszlám világ nem nyelte be az „állam és egyház szétválasztása” elnevezésű liberális maszlagot.) A dokumentum megállapítja ugyan, hogy az egyes muszlim közösségekben sem egyformán viszonyulnak a valláshoz és az iszlám törvényeihez. Ugyanakkor a Hollandiában élő 825 ezer muzulmán vallású személy – akiknek többsége Marokkóból illetve Törökországból származik - több mint 90%-a elsősorban a „muzulmán” közösséghez tartozónak érzi magát. Igaz, „csak” 40%-uk látogatja rendszeresen az ország 421 mecsetjének valamelyikét. (Összehasonlításképpen: a magukat kereszténynek valló hollandok körében a rendszeresen templomba járók aránya 16%.)

Ami pedig a zsidók áhított vágyálmát, a fajkeveredést, vagyis a „multikulturalizmust” illeti, árulkodó adat, hogy a vizsgálat körébe bevont született hollandok 56%-a nyilatkozott úgy, hogy semmiféle kapcsolata nincs egyetlen bevándorlóval sem. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy az elmúlt húsz év folyamán az őslakosok és az idegenek közötti kapcsolatrendszer semmit sem erősödött. (A fiatalabb hollandok valamivel többen mondták azt, hogy vannak ismerőseik, barátaik a bevándorlók körében.) Egyáltalán nem csoda tehát, ha a marokkói származású polgárok 37%-a, a Törökországból érkezett idegeneknek pedig csupán a 28%-a érez kötődést az őket befogadó ország iránt.

Reménykeltő adat, hogy az őshonos hollandok 40%-a „kirekesztő” és „rasszista”, mivel úgy gondolja, hazájában „túl sok az idegen”. 80%-uk pedig még ráadásul „előítéletes” is, mert osztja azt a véleményt, mely szerint a bevándorlók körében a nők korlátozott szabadságjogokkal rendelkeznek. A megkérdezett törökök 50%-a viszont a holland asszonyokat és lányokat érzi „túlságosan is felszabadítottnak”.

Az idegenekkel egyébként más „baja” is van a „liberálisoknak”, ugyanis a felmérés adatai szerint a török és marokkói származású bevándorlók több mint 70%-a nem szeretné, ha gyermeke homoszexuális lenne, ezzel szemben az évtizedes liberális agymosásnak kitett hollandoknak csupán 17%-a gondolkodik ugyanígy.

A nyugati világ jövőjét ez idő szerint három tényező határozza meg: az uralkodó cionista globális oligarchia, a vele szemben lázongó „náci” mozgalom és az iszlám. A cionista elit – a kocsányán lógó korrupt, kollaboráns, az egyes tartományok élére állított „bal-és jobboldali” vezető rétegek segítségével – a hatalom minden elképzelhető kellékét (média, bankrendszer, fegyveres erő, az oktatási rendszer, a kultúra stb.) birtokolja. A „nácinak” és „fasisztának” bélyegzett nemzeti ellenállás Európa-szerte erősödik ugyan, súlyos nehézséget jelent viszont a számára, hogy pénzzel illetve médiával is csak korlátozott mértékben rendelkezik, és a cionista hatalom erőszakszervezeteinek és médiájának célkeresztjében áll. Van azonban még két további súlyos nehézség, amellyel az európai nemzeti hazafias mozgalmaknak meg kell küzdeniük: az egységes ideológia hiánya, illetve a jobboldali radikalizmus bázisát jelentő őshonos európai fehér népek demográfiai katasztrófája.

Az iszlám ereje viszont három pilléren nyugszik: a közel-keleti olajban gazdag államok támogatásán, a vallásuk ellenálló erején, és a muzulmán népek viszonylag magas népességszaporulatán. Ha az európai radikális nemzeti erők rövid időn belül nem lesznek képesek magukhoz ragadni a kezdeményezést, akkor szörnyű jövő vár ránk: zsidók és muzulmánok fognak harcolni az Európa feletti uralomért.

Perge Ottó - Le Monde nyomán