Remek írással rukkolt elő Hetzmann Róbert, a Váralja Szövetség elnöke. Történt ugyanis, hogy a Magyar Hírlap csütörtöki vezércikkét jegyző Bayer Zsolt ismét nekiment Ángyán Józsefnek, a földügyek fáradhatatlan elemzőjének. Alig tíz nap leforgása alatt kétszer került Bayer célkeresztjébe a jeles professzor, s ez bizony jelez valamit. A hírlapos főmunkatárs vélhetően nem saját gondolatait tálalja fel az olvasóknak, hanem megbízást teljesít. Igen, megbízást. Ángyán József tevékenysége ugyanis egyre kellemetlenebb bizonyos köröknek, s nekem úgy tűnik föl, hogy ama bizonyos körök mozgatják a háttérből az ellentmondásosan gazdag pályafutással büszkélkedő Bayer Zsoltot.

Hetzmann Róbert azt írja dolgozata végén: „Bayer úr becstelenné vált.” A hír ugye szent, a vélemény szabad, fölösleges az idézett szavakat kommentálni. Engem inkább az izgat, miért is támadja olyan vehemensen Ángyán professzort a publicista Bayer Zsolt. Azt is fontos leszögeznünk: Ángyán József nem reagál az említett zsurnaliszta böködéseire, s ezt nagyon jól teszi. Ángyán professzor az agrárkérdések szakembere; érthető hát, ha egy amatőr vezércikkre annyit hederít, mint a legelésző szarvasmarha a pökhendien túlmozgásos legyekre.

Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban támadja Ángyán Józsefet, ez pedig igencsak érdekes. Ángyán ugyanis a Fidesz parlamenti frakciójában ül, azaz Bayer Zsolt pártjának a képviselője. Zsurnalisztánk tehát egyik elvtársát böködi, mert vélhetően úgy gondolja: ez az elvtárs már nem jó elvtárs. Hogy miért? Mert nem az egyengondolat híve. Mert van önálló, ráadásul megalapozott véleménye. Ez pedig nagyon fáj az egyengondolat híveinek, akik önálló véleménnyel nem bírnak, ezért mindig azt gondolják, amit előírnak számukra.

Érdekes: nem oly rég a Magyar Hírlap még nem böködte Ángyán Józsefet. Régebben tán még más utasítás volt érvényben? 2012. május 11-én például Sinkovics Ferenc főmunkatárs cikket írt Qui prodest? címen. A cím persze helyesen így szólna: Cui prodest? – de hírlapos berkekben lazán kezelik a latin nyelv szabályait (is), ezen fönnakadni tehát fölösleges.

Sinkovics úr májusi írása ezekkel a szavakkal indul:

„Körülbelül úgy néznek most a gazdák, ahogy a Fidesz liberálisai néztek a nagy fordulat évében, 1994-ben. Azt hitték, szegények, hogy kifejezetten róluk szól majd az új kormány agrárpolitikája, hiszen ezt ígérték nekik. Az élet azonban közbeszólt.”

Jó a felütés. A cikk ezekkel a szavakkal zárul:

„Kérdés, kisebbnek akarja-e láttatni a gondokat az, aki azt mondja, hogy bajok vannak a földbérleti pályázatok körül, de még mindent vissza lehet fordítani? Nyilván nem. Van még állami föld bőven, s mindig lesznek pályázó gazdák. A melléfogásokat, szabálytalanságokat pedig ki kell javítani, hisz ezekből egy is sok, és mindegyik messze túlmutat önmagán. Persze változtatásra lesz szükség az agrárvezetésben eluralkodott szellemen is. Függetlenül attól, hogy a rossz szellemet maga teremtette meg, vagy ráerőltették. A gazdatársadalom a vidék középosztálya. Tevékeny, önállóan gondolkodó, öntudatos, döntéseiért felelősséget vállaló emberek rétege. Ez felel meg a magyar karakternek. Miért akarnánk belőlük segélyre váró prolikat csinálni? Kinek az érdeke ez?”

A zárás sem rossz. S a két idézet között Sinkovics arról is szót ejt, hogy lemondása után nem keresett új zászlót magának Ángyán József:

„A professzor viszont a Fidesz kötelékében maradt. Hát igen, akárhogy is alakult, ott tud tenni a legtöbbet a gazdákért, és ott lehet a legkellemetlenebb a személyes ellenfeleinek. Őszintén csak a Fideszen lehet csodálkozni. Nem tudná a párt, hogy legfontosabb bázisa a vidék?! Sőt, a Fideszben nemcsak bízott a gazdatársadalom, de szerette is!”

Májusban még így írt a Magyar Hírlap. Azóta ez a hang eltűnt, Sinkovics helyét átvette Bayer Zsolt, s vele egy egészen más stílus. Érdemes ezen elgondolkodni.

Bayer Zsolt korábbi, Ángyánt (is) böködő írásával azon frissiben foglalkoztam, nem akarom ismételni magamat. Akkor is az volt az érzésem, véleményem ma sem változott: Bayer Zsolt politikai elvárás szerint írja azt, amit ír. S mivel jeles zsurnalisztánk egyik fő ismérve – a böködésre való hajlam mellett – a pökhendiség, ezért szerzőnk néha nagy bajba kerül. A pökhendiség ugyanis olykor visszaüt.

Lássunk erre egy szép példát.

Bayer csütörtöki, A földekről című vezércikkét így indítja:

„Akár tud róla Ángyán József, akár nem, nagyon rossz embereket, nagyon rossz érdekeket és nagyon-nagyon rossz eszméket szolgál. S miközben ’tanulmányait’ telerakja grafikonokkal és táblázatokkal – ezzel a megkérdőjelezhetetlen szaktekintély benyomását keltve –, állításai köszönő viszonyban sincsenek a valósággal és az igazsággal.

Legutóbb éppen a Népszabadságot tartotta megfelelő fórumnak, hogy rögeszméit ország-világ elé tárja. S hogy milyen is az egész hadjárat szakmaisága, illetve, hogy milyen szakmai színvonalat képvisel a Népszabadság, arra álljon itt egyetlen idézet: az Ángyánnak szekundáló Doros Judit újságíró szót ejt a geleji földekre pályázó Demeter Péterről. És hogy a Fidesz-kormány, valamint az egész pályázati rendszer elvetemültségét bizonyítsa, nevezett Demeter Péterről leírja ezt a mondatot: Demeter Péter nem helyben, hanem Gelejen él. Kedves olvasóink! A Népszabadság és Ángyán József leleplező akciójának eddigi legnagyobb eredménye szerint a geleji földekre pályázó Demeter Péter nem helyben, hanem Gelejen él. Nos, itt akár be is fejezhetnénk az egészet, de sajnos Ángyán doktor és a mögötte állók egész egyszerűen tudatosan hazudnak, és ezeket a tudatos hazugságokat egyszer tisztába kell tenni.”

A pökhendiség dús kalászai lengedeznek ezekben a sorokban. Ángyán doktor jelentéseit a talányos életúttal bíró zsurnaliszta „tanulmányoknak” minősíti – így, idézőjelben. Ami ugye a gúny jele. Aztán azt is kifogásolja Bayer, hogy Ángyán „éppen a Népszabadságot tartotta megfelelő fórumnak, hogy rögeszméit ország-világ elé tárja”. Ez érdekes megállapítás. Egyrészt nem értem, mi a baja Bayernek egykori munkahelyével, a Népszabadsággal. Itt ívelt föl a bayeri karrier a 90-es években – abban a hősi időszakban, amikor a Fidesz jeles alapítója még öreg bolsevik rókák körében csiszolhatta zsurnalisztikai képességeit. Vele ellentétben – tudtommal – Ángyán soha nem volt a Népszabadság munkatársa. Másrészt nem Ángyán tárta „rögeszméit ország-világ elé”: a professzor legújabb jelentéséről Doros Judit újságíró írt terjedelmesebb ismertetést. A terjedelmes jelentés egyébként megtalálható az interneten, a kielegyenafold.hu honlapon. Vajon miért nem ír erről a tanulmányról – „tanulmányról”, ha Bayernek így kedvesebb – a Magyar Hírlap? Mi akadályozza meg a lap nagybecsű vezetését, hogy szakmai vitát nyisson az Ángyán-jelentésről?

A pökhendiség legdúsabb kalászára csak most kerítek sort. Bayer azt írja, hogy a geleji földekre pályázó Demeter Péter Ángyán és a Népszabadság szerint nem helyben él. Aztán publicistánk közli, Demeterünk bizony Gelejen lakik. Igaza van Bayernek: Demeter Péter tényleg Gelejen él. Ezt nem is kérdőjelezte meg senki. Demeter Péter – illetve a cége – azonban nem geleji, hanem mezőnagymihályi földekre pályázott. Márpedig Gelej nem Mezőnagymihály. Itt bukott orra szegény Bayer: még arra sem volt képes, hogy utánanézzen a hivatalos, mindenki számára hozzáférhető adatoknak.

Nos - hogy Bayert idézzem szabadon -, itt akár be is fejezhetnénk az egészet, de sajnos Bayer – ha talán nem is tudatosan – hazudik, s ezeket a hazugságokat egyszer tisztába kell tenni. Mert a pökhendiség csúf kalászai bizony irritálják a józan olvasót (gondolom én).

Először is lássuk, mit ír jelentésében a Bayer által is említett Demeter Péterről Ángyán József: Idézem:

„Geter-Farm Kft.: 4 nyertes pályázattal összesen 466 ha (12,0 %) – 6.106 aranykorona értékű - állami föld bérleti jogát nyerte el (Mezőnagymihály: BNP-696, 59 ha legelő, BNP-698, 142 ha legelő, BNP-699, 69 ha legelő+szántó, BNP-700, 196 ha, átlagos blokkméret – 116,5 ha). Az első pályázati fordulóban 400 ha területet igényelt. A céget 2012.! januárjában, néhány nappal a pályázati határidő lejárta előtt alapították. Székhelye Gelej, tulajdonosa a Gelejen élő, gazdaköri tag Demeter Péter. Felesége, Demeterné Nyeste Erzsébet Gelej polgármestere, Tállai András BM államtitkár feleségének unokatestvére. Eddig 800 birkát tartott, 160 hektáron gazdálkodott, így az újonnan elnyert állami földbérlettel együtt gazdaságának területe 625 ha-ra nőtt.”

Ebben a tömör bekezdésben sok érdekes információ van, nem fogok mindegyikre kitérni.

Utánanéztem a Geter-Farm Kft. születésének. Ángyán József igazat írt: a cég 2012. január 4-én alakult meg 500 ezer forint törzstőkével, s január 6-án nyitott számlát a cég képviselője az egyik takarékszövetkezetben. A borsodi földbérleti pályázatot 2011. december 7-én írták ki, tehát nem véletlen a hirtelen cégalapítás.

Azt írtam az előbb: 2011. december 7-én írták ki a pályázatot. Igen, a második pályázatot. Mert korábban is volt pályázat, de azt megsemmisítették.

Ángyán doktor egy korábbi, az világhálón szeptember elején – tehát jóval Doros Judit Népszabadságban megjelent cikke előtt! – napvilágot látott dolgozatában részletesen beszámol erről a különös „ügyről”. Az első borsodi pályázat beadási határideje 2011. október harmadika volt. Be is érkeztek szépen a pályázatok, de tíz órával a határidő lejárta után „föntről” a pályázatot visszavonták. Vajon miért? Mert egyesek érdeke ezt kívánta.

Az eredeti pályázati feltételek között szerepelt például, hogy érdekcsoportonként, családonként legfeljebb 200 hektár, illetve 3 birtoktest pályázható. De egyesek – így a már említett Demeter Péter is – ennek a területnek legalább a dupláját szerette volna megszerezni. Ezért ezt a feltételt az új pályázati kiírásban törölték. Ahogy azt is, hogy a helyben lakásért külön pont jár. A korábbi feltételek között az is szerepelt, hogy azok a gazdasági társaságok pályázhatnak, amelyek 2011. június 1. előtt alakultak. Ez a pont is törlésre került. Ez a néhány példa is azt mutatja, hogy bizonyos érdekcsoportok állhattak a pályázat visszavonása mögött. Összegzésként azt írta említett dolgozatában Ángyán professzor, hogy az új pályázók úgy állhattak rajthoz, hogy az eredeti „feltételek jelentős részének már egyáltalán nem kellett megfelelniük”. Magyarán: második menetben már testre szabott pályázatot írtak ki.

Még egy apróságot érdemesnek tartok megemlíteni. Egy-egy pályázatra összesen 380 pontot lehetett adni. S értelemszerűen az nyert, aki több pontot zsebelt be. Ángyán súlyos hibának tartja, hogy bizonyos bírálati szempontok „tág teret biztosítanak a bíráló szubjektív megítélésének”. A professzor idézi az alábbi „bírálati szempontot”:

„Szakmai és gazdasági megalapozottság, illeszkedés a vidékfejlesztési stratégiához, a birtokpolitikai irányelvekhez és a pályázati felhívásban rögzített célokhoz.”

Ez micsoda? – kérdezheti joggal a laikus olvasó. Ez a szempont önmagában 150 pontot ért, tehát akinek a pályázata az idézett ködös passzus alapján megkapta a maximális pontot, az már nyeregben érezhette magát.

Vannak tehát itt furcsaságok, közülük - helyszűke okán - csak egy-két morzsát emeltem ki, s tálaltam fel az olvasónak. Kár, hogy Bayer Zsolt a professzor elemzéseit nem olvasta el alaposan. Kár, hogy a neves zsurnaliszta tényekre alapozott vita helyett pökhendiségre, böködésre fecsérelte bízvást izmos tehetségét.

Lássunk egy másik részletet a Bayer írásából:

„S ha már a nem helyben, hanem Gelejen lakó Demeter Péter szóba került, lássuk a helyben lakás kérdését.

Ángyán doktor makacs következetességgel állítja, hogy a helyben lakás követelményének számos pályázó nem felelt meg. Hazugság. Ennek a követelménynek kivétel nélkül valamennyi pályázó megfelelt. Ugyanis a pályázati kiírás feltételeiben az szerepel, hogy a pályázó az adott település közigazgatási határától nem lakhat húsz kilométernél távolabb. Még egyszer mondom: ez szerepel a pályázati kiírásban. Abban a pályázati kiírásban, amelynek ezen kitételét Ángyán József államtitkár korábban soha nem kifogásolta. De még ha kifogásolta volna is, ezek a szabályok jelenleg, ezek a szabályok nyilvánosak és köztudottak, és ezeket a szabályokat mindenkinek tiszteletben kell tartania. Még Ángyánnak is.

És – ismétlem – ennek a feltételnek minden pályázó megfelelt. Így aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik. Még akkor is, ha történetesen Ángyán Józsefnek hívják.”

Bayer itt már nagyon mélyen repül. Először is: a helyben lakás azt jelenti - legalábbis a magyar nyelvben -, hogy helyben, azaz az adott településen, annak közigazgatási határain belül lakom. Bayer például - ha nem tévedek - Solymáron lakik. Ha tehát leül a pilisvörösvári kocsmában egy pohár málnaszörp mellé, nem mondhatja, hogy itt lakom, helyi lakos vagyok. Ennyit a „helyben lakás” jelentéséről.

Ugyanakkor tény, hogy a pályázati kiírás a 20 kilométeres szabályt rögzítette. De azt is tudjuk, hogy Ángyán doktor ezzel nem egészen értett egyet. Ő a „helyben lakás” fogalmát a magyar nyelv szerint értelmezte, ezért azt vallotta – s tudtommal ma is azt képviseli: először a valóban helyben lakókat illeti meg a föld, s ha nincs közülük pályázó, akkor jöhet szóba a 20 kilométeres „szabály”. Szerintem ez így logikus.

Kérdés: a szabályokat mindenkinek tiszteletben kell tartania? Ha például holnap az lesz a szabály, hogy a Bayer nevű lényeket élőhúsként a vágóhídra kell vinni további hasznosítás céljából, akkor zsurnalisztánk bizonyára önként, danolva menetel majd a hentesbárd alá. Mert ugye a szabály az szabály. Tiszteletben kell tartani.

Ha egy szabály nem jó, akkor azt a szabályt át kell írni. Ángyán József elemzései éppen azt tárják fel, hogy a valóban helyben lakó gazdák közül nagyon sokan nem jutottak földhöz. Ez tény. Éppen ezért senkit sem érdekel, hogy egy pályázati kiírás mit tartalmaz – a végeredmény a fontos. Ezen pedig az sem változtat, ha egy holnapi új szabály szerint ötven, vagy száz kilométeres körzetben lehet majd „helyben lakni”.

Végezetül álljon itt a bayeri „fejtegetés” zárása:

„Amúgy Ángyán saját bevallása szerint 264 okiratot vizsgált át. Mindeközben eddig 1008 megkötött haszonbérleti szerződés áll rendelkezésünkre, vagyis Ángyán ezek egynegyedét látta. És ebből az egynegyedből von le ’megfellebbezhetetlen igazságokat’ – látjuk, hogyan.

Az 1008 megkötött haszonbérleti szerződés adatai pedig a következők: 429 esetben nyert családi gazdaság, 249 esetben pedig őstermelő. Ez a két adat kiteszi a pályázatok hetven százalékát.

Végezetül pedig álljon itt egy mindennél beszédesebb számadat: a szocialisták idején négyszázezer hektáron kétszáz vállalkozás gaz­dálkodott. Most 18 ezer hektáron 1008 nyertes pályázó gazdálkodik. Ennyit a ’kevesen kaptak sokat, sokan keveset’ ostobaságáról. Ennyit Ángyán doktor adatairól, és a szocialisták meg a Kuruc.info tisztességéről.”

Megint a fárasztó bayeri pökhendiség! Csak egyetlen megjegyzést fűzök zsurnalisztánk adataihoz.

Igen, a hivatalos adatok szerint 18 ezer hektáron 1008 nyertes gazdálkodik - persze egy-egy pályázó több birtokra is pályázhatott, így nyert például 21 pályázatot Felcsút polgármestere, a messze földön híres farmer. No de mi van a 18 ezer hektár fölötti területtel? Az eredeti tervekben ugyanis 65 ezer hektár meghirdetése szerepelt. Mi van a hiányzó 47 ezer hektárral? Ezt a hatalmas területet kik használták? Kik vették fel a hektáronkénti támogatást?

Ezeket a kérdéseket már sokan feltették. Válasz még nem érkezett. Lehet, hogy éppen ezek a kérdések késztették-késztetik böködésre a Magyar Hírlapban „helyben lakó” Bayert és a mögötte álló érdekcsoportokat? Lehet, hogy ezért (is) van útban a tényfeltáró munkát végző Ángyán József?

A professzor ugyanis – Bayer hazugságával ellentétben – eddig nem vont le „megfellebbezhetetlen igazságokat”. Még nem. Mert még nem hagyta abba a munkát – a böködésre specializálódott Bayer Zsolt legnagyobb bánatára. A professzor ugyanis rá se hederít az őt böködőkre. Folytatja, amit elkezdett. Mert ez a dolga.

Hetzmann Róbert, a Váralja Szövetség elnöke a jobboldal Gréczy Zsoltjának nevezte Bayer Zsoltot. Lehet, hogy igaza van. Abban viszont biztos vagyok, hogy a „tisztesség” fogalmát ugyanúgy sajátosan értelmezi a hírlapos zsurnaliszta, mint a „helyben lakás”-t.

Szalay László - Neményi.net