Őszintén szólva, mindig is gyanítottam, hogy Adolf Hitler igazat írt a Mein Kampf-ban, amikor azt fejtegette, hogy a demokrácia a zsidóság érdekeinek leginkább megfelelő rendszer. Azonban meggyőződéses antikommunistaként egykoron mégis a demokrácia híve lettem. Most pedig, a rendszerváltás után 22 esztendővel, egy német kereszténydemokrata parlamenti képviselő kijelentése nyomán mégiscsak beigazolódott a gyanúm: a demokrácia tényleg a zsidóságnak a gójok felett gyakorolt uralmát hatékonyan biztosító rendszer.

Siegfried Kauder
A demokrácia valódi arculatát leleplező kijelentés a berlini magyar nagykövetségen hangzott el. Ahol is csütörtökön kiállítás nyílt – no, nem a magyarság eredetének vagy történelmének megoldatlan kérdéseiről, hanem – mily meglepő – a magyarországi holokausztról. A rendezvényen Siegfried Kauder, a Bundestag, a német törvényhozás alsóháza jogi bizottságának elnöke is megjelent, sőt fel is szólalt. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa felidézte a közelmúltban Berlinben történt rettenetes támadást, melynek során emberi mivoltukból kivetkőzött gazemberek a nyílt utcán bántalmazni merészeltek egy jóságos, szegény rabbit, akinek senki sem kelt a védelmére. A politikus hangsúlyozta: nem szabad elfelejteni a holokausztot, és fel kell lépni az antiszemitizmus jelenkori formái ellen is, mert a gyűlölet a demokráciát is fenyegeti. „A weimari köztársaság sem a nácik miatt bukott meg, hanem azért, mert túl kevesen voltak a demokraták" – mondta Siegfried Kauder, aki gondolatmenetét azzal folytatta, hogy a demokráciát „nem ajándékba" kapja a társadalom, hanem „nap mint nap meg kell küzdenie érte". Hogy hogyan kell megküzdeni érte? Hát úgy, hogy „gondoskodni kell a zsidó lakosság jólétéről, nálunk és mindenütt máshol, Magyarországon is" – derített fényt a nagy titokra az állítólag kereszténydemokrata politikus. Az nem baj tehát, ha a demokrácia keretei között növekszik a munkanélküliség és a szegénység a gójok körében, csak az a lényeg, hogy a zsidók „jóléte” biztosítva legyen. No de vajon mit fognak szólni például a cigányok, ha kiderül, hogy az ő „jólétük” megteremtése nem alapfeltétele a demokráciának?

Czukor József berlini magyar (?) nagykövet is felszólalt az Üldöztetés-embermentés-újrakezdés című kiállítás megnyitóján. Mint mondta, a német sajtóban gyakran írnak a magyarországi antiszemitizmusról, maguk a magyarok viszont „alig jutnak szóhoz" ebben a diskurzusban. A kiállítás célja viszont a nagykövet szerint az, hogy „higgadtabb formában folytatódjék a vita”. Jó lett volna megtudni, vajon a „német” sajtó miért foglalkozik annyira a magyarországi „antiszemitizmussal”, és miért nem adnak szót a „németek” a „ magyaroknak”? Sajnos azonban ezekről a rejtélyekről a nagykövet valamilyen titokzatos okból nem lebbentette fel a fátylat.

Szita Szabolcs
Természetesen szót kapott a rendezvényen a roma gyerekek mérgezett tejjel történő meggyilkolásáról sok titkot tudó Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója is. Aki egészen meglepő módon ezúttal igazat is mondott. Szita ugyanis szomorúan bár, de bevallotta: a zsidók üldöztetése sajnos nem rázta meg a magyar társadalmat. „Magyarországon – mint más országokban is – a lakosság egy része támogatta a zsidók fokozatos jogfosztását, majd később deportálását és megsemmisítését” – jelentette ki a Holokauszt Emlékközpont igazgatója, hozzátéve, hogy a „magyar lakosság egy még nagyobb része pedig tétlenül szemlélte a folyamatot”. De azért akadtak „kivételek” is, akik az üldözöttek védelmére siettek, amit az is bizonyít, hogy Izrael eddig 791 magyart tüntetett ki A Világ Igaza elismeréssel – nyugtatta meg hallgatóságát Szita Szabolcs.

A megnyitót követő pódiumbeszélgetésen a kiállítást rendező Holokauszt Emlékközpont igazgatója pedig azt fejtegette, hogy „a magyar-zsidó együttélés 1100 éves története igen gyümölcsöző a magyarság számára”. „Különösen a modern kori magyar történelemben, a polgárosodásban és az urbanizációban kiemelkedő a zsidóság szerepe” - vélekedett Szita Szabolcs. De vajon ha a zsidóság ténykedése valóban ennyire „gyümölcsöző” a magyarság számára, akkor vajon miért támogatta a lakosság jelentős része a zsidók jogfosztását és deportálását? – merül fel a kérdés. Szita Szabolcs válasza: „A termékeny együttélést szakította meg az az ostoba politikai antiszemitizmus, amely zsidótörvényeket fogadott el, és hozzászoktatta a társadalmat ahhoz, hogy vannak elsőrendű és alacsonyabb rendű állampolgárok”. „Részben ez az oka annak, hogy a társadalom többsége tétlen szemlélője volt a zsidóüldözésnek, hiszen hozzászoktatták őket ahhoz, hogy ami a zsidókkal történik, az nem magyar ügy” – fejtegette a hazug holopropagandista. Arról persze történészhez méltatlanul mélyen hallgatott, hogy a „politikai antiszemitizmus” elterjedéséhez jelentős mértékben hozzájárult a zsidóság bizonyos rétegeinek a gazdasági és kulturális életben élvezett óriási befolyása, a magyarság iránt érzett ellenszenve, és számos zsidónak a Károlyi-rezsim és az 1919-es kommunista diktatúra létrehozásában és terrorjában játszott szerepe.

A magyarországi gyarmat spirituális vezetőjévé kinevezett Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) rabbija felszólalásában arról beszélt, hogy Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, ahol jelentős zsidó közösség maradt a holokauszt végére. Ezért "egymás mellett élnek tettesek és áldozatok", ami megnehezíti a szembenézést a múlttal – vélekedett. Köves Slomó szerint a rendszerváltást követő időszakban, ha „valaki kimondta azt a szót, hogy zsidó, akkor mindenki összerezzent és megfagyott a levegő”. Azóta azonban jelentős változások következtek be, igaz, a „szólásszabadsággal együtt jár az antiszemita hangok felerősödése”, de „a zsidóság kérdése már nem szorítkozik a holokausztra való emlékezésre és az antiszemitizmus elleni küzdelemre, hanem van bőven lehetőség pozitív zsidó identitás kialakítására”. (A „pozitív magyar identitás kialakításának” fokozódó nehézségeiről viszont egyetlen felszólalásban sem esett szó.) A szegedi zsidó hitközség vezetője, Lednitzky András ugyancsak igyekezett megnyugtatni a jelen lévő hivatásos rettegőket, ugyanis felszólalásában kijelentette: a jelenlegi kormány az első, amelynek képviselői nyíltan elismerik, hogy az állam "a holokauszt idején elkövetett egy hibát azzal, hogy nem állt ki saját állampolgáraiért".

Gert Weisskirchen, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) antiszemitizmus elleni harcért felelős korábbi vezetője a pódiumbeszélgetésen világossá tette, hogy nemcsak a zsidókat tilos bírálni a demokratikus Európai Unióban, de Izraelt sem szabad kritikával illetni: „az Európai Unió közösségének együtt kell fellépnie a zsidók iránti gyűlölettel szemben, és annak újabb formái, például az anticionizmus ellen is, mert ezek a tendenciák a demokráciát is veszélyeztetik.” "Az antiszemitizmus a demokrácia ellensége" – foglalta össze tömören a globális világrend cionista ideológiájának alaptételét a „német” politikus.

Perge Ottó - Kuruc.info