Irán kísérlete arra, hogy megtámadjon egy több mint 3000 kilométerre fekvő amerikai–brit bázist, ismét felvetette a kérdést Teherán katonai képességeiről és rakétáinak hatótávolságáról. Péntek reggel – helyi idő szerint – ugyanis Irán két közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát lőtt ki Diego Garciára, az Indiai-óceánon található közös amerikai–brit katonai bázisra – erősítette meg egy amerikai tisztviselő, hozzátéve, hogy egyik rakéta sem találta el a célt – számolt be az Index.hr.

Két iráni gyártmányú ballisztikus rakéta, a Zolfaghar (felső) és a Zolfaghar Basir látható az iszlám forradalom győzelmének 47. évfordulóját megünneplő tüntetésen az Azadi (Szabadság) téren Teheránban 2026. február 11-én (fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images)

Ez volt az első ismert kísérlet a bázis megtámadására, amelyet szándékosan egy távoli helyen építettek fel, hogy sok ellenfél számára elérhetetlen legyen – írta a CNN. Bár a támadás nem volt sikeres, arra utal, hogy Irán talán már nem tartja magát a saját, 2000 kilométeres rakétahatótáv-korlátozásához. Ez aggodalmat kelthet, hogy Teherán képes lehet amerikai és európai érdekeket is elérni nagyobb távolságból, mint korábban gondolták.

Jeffrey Lewis, a Middlebury College globális biztonsági szakértője szerint Irán egykor interkontinentális ballisztikus rakétát fejlesztett, amelyet „átirányítottak az űrprogramba”, miután Ali Hamenei legfelsőbb vezető 2017-ben 2000 kilométeres hatótáv-korlátot szabott. „Arra vártak, hogy Hamenei meggondolja magát, vagy egyszerűen meghaljon. Most már halott” – mondta Lewis.

Trita Parsi, a Quincy Intézet társalapítója szerint az amerikai terület biztonságban van az iráni támadásoktól, de a mostani kísérlet arra utal, hogy más, eddig biztonságosnak hitt bázisok is célponttá válhatnak, valamint azok az amerikai hajók, amelyek eddig 3000 kilométeres távolságot tartottak Irántól.

Parsi azt is felvetette, hogy az eset arra késztetheti azokat az európai országokat, amelyek engedélyezték az Egyesült Államok számára bázisaik használatát, hogy újragondolják ezt a döntést. A hónap elején az Egyesült Királyság engedélyezte az amerikai erőknek bázisai használatát iráni rakétaállások elleni műveletekhez, míg Románia lehetővé tette amerikai légi utántöltő gépek és megfigyelő eszközök telepítését. Erre már Izrael is felhívta Európa figyelmét.

Ezzel bizonyos európai bázisok az iráni hatótávolságon belülre kerülnek. Nem tudom, ez elgondolkodtatja-e az európai felet, de mindenképpen növeli a kockázatot – mondta Parsi.

Donald Trump elnök többször is azt állította – többek között az Irán elleni amerikai támadás utáni első nyilatkozataiban –, hogy Teherán olyan rakétákat fejleszt, amelyek „hamarosan elérhetik az amerikai szárazföldet”. Egy 2025-ös, nem titkosított hírszerzési értékelés szerint azonban Irán legkorábban 2035-re fejleszthet ki „katonailag használható” interkontinentális ballisztikus rakétát – ha egyáltalán egy ilyen program elindításáról dönt.

Titkos források azonban a múlt hónap végén azt is közölték a CNN-nel, hogy nincs hírszerzési adat arra, hogy Irán jelenleg ilyen rakétaprogramot folytatna egy esetleges Amerika elleni támadás céljából.

Parsi szerint a sikertelen Diego Garcia elleni támadás felveti a kérdést, hogy Irán rendelkezik-e más, eddig ismeretlen fegyverekkel is. Irán bizonyítottan több 2000 kilométeres hatótávolságú rakétával rendelkezik, köztük a Sejjil és Khorramshahr típusokkal, valamint a Soumar nevű, akár 3000 kilométeres hatótávolságú cirkálórakétával.

Sam Lair, a James Martin intézet kutatója szerint az iráni űrindító járművek – például a szilárd hajtóanyagú Ghaem-100 – ballisztikus pályán még nagyobb távolságokat is elérhetnek.

„Az emberek gyakran elfelejtik, hogy az űrindítások ugyanazon a technológián alapulnak, mint a ballisztikus rakéták” – mondta Lair, hozzátéve, hogy az irániak könnyebb robbanófej alkalmazásával növelhették a hatótávolságot. „Lehetséges, hogy egy Khorramshahr rakétáról van szó nagyon kis robbanófejjel, amely túl gyenge ahhoz, hogy komoly kárt okozzon” – vélekedett.

Parsi ugyanakkor megkérdőjelezte, hogy Irán rendelkezik-e a szükséges célzási hírszerzési adatokkal és pontossággal egy ilyen távoli cél sikeres eltalálásához. „A térség hatalmas részeiről – nem magáról a Diego Garcia bázisról – Irán nem tud saját hírszerzési adatokat gyűjteni, mert nincsenek ott »szemei«, például műholdak formájában” – mondta.

„Ezért ezek az adatok valószínűleg az oroszoktól és a kínaiaktól származnak, ami a konfliktus egy újabb eleme, és amely láthatóan meglepte az amerikai adminisztrációt” – tette hozzá. A CNN korábban arról számolt be, hogy Oroszország hírszerzési információkat szolgáltat Iránnak az amerikai csapatok, hajók és repülőgépek mozgásáról.

(Index nyomán)