A napokban szerezhettünk arról tudomást, hogy sajnos újabb magyar halálos áldozata van az Ukrajnában zajló sorozásoknak. A soviniszta Zelenszkij-rezsim sorozóhatósága ezúttal Rebán Zsoltot, a beregszászi járásban élő magyar nemzettársunkat kényszerítette arra, hogy vonuljon be az ukrán hadseregbe, annak ellenére, hogy orvosi papírjai igazolták, súlyos szívbetegségben szenved, emiatt nem alkalmas katonai szolgálatra. Sorozóit ez mit sem érdekelte, január 6-án, amikor munkába tartott, az utcán ragadták el, és tuszkolták be az autójukba. Rebán Zsolt szűk két héttel az eset után rosszul lett, és idős szülei nagy fájdalmára életét veszítette egy Lemberg közeli kiképzőtáborban.

Nem az első hasonló tragikus haláleset ez Kárpátalján, mindannyian emlékezhetünk Sebestyén József esetére, akinek ügyében a hatóságok a nyomozást leállították, és megállapították, semmi bűncselekmény nem történt, hanem „egy régóta meglévő betegségéből adódó tüdőembólia” miatt következett be a halála. Ha el is fogadjuk, hogy tényleg nem történt semmi ütlegelés, (ami a körülmények, felvételek alapján nehezen hihető), a betegsége miatt eleve nem lett volna szabad besorozni. Nemrég pedig Rebán Zsolt is sajnos egyike lett annak a becslések szerinti, megközelítőleg száz magyarnak (a kijevi hatalom a halálos áldozatok számát államtitokként kezeli), akik a sorozók kegyetlenkedésiből fakadóan, vagy a frontokon harcolva lettek áldozatai ennek a már közel négy éve tartó vérontásnak. A kárpátaljai áldozatok száma a becslések alapján jelen pillanatban messze meghaladja az ezer főt.

Ez az eset is bizonyítja, hogy a végtelenül romlott, korrupt, a termőföldeket, ásványkincseket, a gazdasági erőforrásokat kiárusító, a nemzetközi nagytőke szolgálatában álló Zelenszkij-rezsim hogyan is viszonyul a kárpátaljai magyarsághoz, és az Ukrajnának nevezett államalakulatba kényszerített, sok millió főt számláló többi más nemzetiséghez.

Zelenszkijt, és a frontokon harcoló katonák vérén is nyerészkedő, felfoghatatlan vagyonokat szerző, gátlástalanul lopó klientúráját, apparátusát egyáltalán nem zavarja, ha minden törvényességet figyelmen kívül hagyva küld ki a frontra súlyosan beteg embereket. Hiszen nekik feladatuk van. Feladatuk, amit a mögöttük álló háttérhatalom jelölt ki számukra. Az a globális mélyállam, amely az „ukrán” elnökhöz hasonlóan igencsak érdekelt az öldöklés további folytatásában, nemcsak kizárólag anyagi szempontból, hanem a világot átszövő politikai és gazdasági hatalma fenntartása, erősítése, bővítése miatt is. És persze azért, mert érdekében áll az európai őshonos népek minél nagyobb mértékű fogyása, a háború halálos áldozatai számának maximalizálása. Ezért kényszerítették rá Oroszországra ezt a háborút, ezért tiltják meg Zelenszkijnek (akit persze ebben az irányban nem kell noszogatni), hogy érdemi tárgyalásokat folytasson a háború befejezésének kérdésében, hogy rendezze végre a nemzetiségek helyzetét, hogy az eredetileg orosz többségű, történelmi orosz területeket végre visszaadja Oroszországnak.

Ukrajna példája pontosan mutatja meg a maga legszélsőségesebb mivoltában, hogy mi történik akkor, ha egy gátlástalan, a globális karvalytőke hatalmi, nyerészkedési aspirációit készségesen kiszolgáló kormányzat élősködik egy adott nép, vagy több más, elnyomásba taszított nép nyakán. E sorokat olvasók nagy többsége persze tudja mindezt, és azt, melyek azok a politikai erők, amelyek magukat igyekeznek gyakran nemzetinek láttatni, de valójában pontosan ezeknek a pénzügyi érdekköröknek a kottájából játszva, adott esetben az általuk küldött figurákat nyíltan előtérbe tolva próbálnak országokat, népeket, nemzeteket kiszolgáltatni minden nemzeti elköteleződést, érdekérvényesítést gátló törekvéseiknek. Fontos lenne, hogy minél többekben tudatosuljanak ezek a tények. Szeretném e helyen is minden jóérzésű magyar nevében kifejezni mély együttérzésünket a háború valamennyi magyar és kárpátaljai áldozata családjának.

Kölcsényi László

(A szerző olvasónk.)