Nagy diplomáciai áttörésként értékelhető az a gázai béketerv, amelyet Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szeptember végén jelentett be, majd október 13-án az Egyesült Államok, Egyiptom, Törökország és Katar vezetői is aláírtak. A közvetítők erőfeszítéseinek köszönhetően a Hamász is elfogadta a megállapodást – értékelte az Indexnek Sárkány László, az Eurázsia Központ kutatója.

Fotó: Jim Lo Scalzo / EPA / Bloomberg / Getty Images

Az Eurázsia Központ kutatója egyebek mellett azt is kifejtette: a közel-keleti béketerv nemcsak a két éve tartó gázai harcoknak, pusztításnak és szenvedésnek hivatott véget vetni, hanem az izraeli–palesztin konfliktus átfogó rendezését is célul tűzte ki. A megállapodás így a Közel-Kelet hosszú távú stabilitásának ígéretét hordozza, Donald Trump szavaival élve akár az „örök békéét” is.

Noha Trump elnök érdeme és súlya vitathatatlan ebben, maga a Jeruzsálem szó jelentése – a »béke városa« – arra emlékeztet, hogy a tökéletes, teljes béke inkább a »mennyei Jeruzsálemben« lehet valóság. Addig azonban itt, a földön még van mit tenni: a nagy szavakat követő tettek mutatják majd meg azok valódi súlyát – vélekedett Sárkány László.

A kutató szerint a béketerv fokozatos megvalósítása előtt még számos akadályt kell elhárítaniuk az érintett feleknek, de a legfontosabb lépés már megtörtént: örömteli fejlemény, hogy minden, még életben maradt izraeli foglyot szabadon bocsátottak, és szeretteik biztonságban, otthon átölelhették őket.

A húsz állami vezető jelenléte és a húsz életben maradt túsz száma közötti egyezés aligha véletlen – hívta fel a figyelmet Sárkány László.

Az aláírt béketerv első intézkedései gyors és azonnali végrehajtásra adnak lehetőséget, illetve konkrét eszközöket biztosítanak a prioritások teljesítéséhez: a foglyok azonnali cseréjéhez, a harcok leállításához, valamint ahhoz, hogy a humanitárius szállítmányok nagyobb mennyiségben és elegendő arányban juthassanak be Gázába. A Gáza új kormányzására, a Hamász lefegyverzésére, a háború befejezésére és az izraeli hadsereg kivonására vonatkozó további rendelkezések azonban már jóval kevésbé egyértelműek – mutatott rá a kutató.

Emiatt sajnálatos módon nem zárható ki, hogy az érintett felek bármelyike megtorpedózhatja a folyamatot. A kezdeti optimizmus után a fő kérdés az, hogy az ütemterv működőképes keretként szolgálhat-e a következő fázisok végrehajtásához. Pozitívumként mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a terv megvalósításának első lépéseit eddig siker koronázta – tette hozzá Sárkány László.

Trump és Netanjahu átírta a tervet

Az Eurázsia Központ kutatója kiemelte: a második fázissal kapcsolatban a terv – még az utólagos módosítás előtt – kimondta, hogy Izrael nem fogja megszállni vagy annektálni Gázát, fokozatosan kivonul a területről, engedélyezi a humanitárius segélyek bejutását, és lehetővé teszi, hogy a nemzetközi szervezetek beavatkozás nélkül osszák szét azokat.

A dokumentum értelmében a gázai lakosságot nem kötelezik az ország elhagyására: az ő döntésük, hogy maradnak vagy távoznak, és ha elmennek, az is rajtuk múlik, mikor térnek vissza. A terv még azt is rögzíti, hogy „arra ösztönözzük a palesztinokat, hogy maradjanak, és segítsenek egy jobb Gáza felépítésében”, továbbá elismeri a palesztinok azon törekvését, hogy saját államot hozzanak létre.

Ez olyan fordulat lenne, amilyen csak az Ezeregyéjszaka meséiben fordul elő. A kőkemény valóságban sem kizárt, de a lényeg a feltétel és a feltételes mód – jelentette ki Sárkány László.

Rámutatott, hogy az ígéret másik fele – az érem másik oldala – a feltételhez kötés, a fenyegetés és az ígéret betartása, amely minden érintett félre vonatkozik. Az izraeli fél ultimátummal és fenyegetéssel szólította meg a Hamászt, ami a sok bizonytalan tényező egyike, amellyel nem lehet „fixen kalkulálni”. A teljes fegyverletétel elmaradása casus bellit jelenthet Izrael számára, aminek következtében megindulhat a végső offenzíva. De még ha ez az akadály békés úton el is hárulna, a békéhez vezető út akkor is könnyen göröngyössé válhat.

Miután az eredeti tervet számos arab és muszlim vezető támogatta, és azt a Hamásszal is megosztották, az Axios értesülései szerint az amerikai és izraeli fél utólag egyoldalúan módosított rajta.

Ez Netanjahu és Trump találkozója után vált nyilvánvalóvá, amikor az izraeli miniszterelnök egy videóüzenetben bejelentette, hogy sikerült jelentősen megváltoztatnia a megállapodást, és hogy

az izraeli hadseregnek nem áll szándékában a belátható jövőben elhagyni Gázát, illetve engedélyezni egy palesztin állam létrehozását.

Ez viszont a Hamász további jelenlétét indokolhatja, ami az izraeli erők maradását, sőt újabb offenzíváját is igazolhatja. Ördögi kör – fogalmazott a kutató.

Csak a túszok szabadon bocsátását akarták elérni

Sárkány László szerint fontos tudatosítani, hogy a Trump-terv nem egy megállapodás, hanem egy jövőbeli megállapodás – vagy megállapodások – keretrendszerének megteremtése. Vagyis továbbra is csupán egy „terv”. Ennek kezdeti szakasza a Hamász túszainak szabadon bocsátását tartalmazta, amely nagyon konkrét, 72 órán belül teljesítendő vállalás volt, majd ezt követte a palesztin foglyok elengedése.

„A terv fennmaradó rendelkezései azonban többféleképpen értelmezhetők” – mutatott rá a kutató, hozzátéve, hogy több lényeges hiányosság is nehezíti a végrehajtást:

• nem tisztázott, ki választja ki azt a technokrata Palesztin Bizottságot, amely Gáza napi ügyeit intézné. Annyit rögzítenek csupán, hogy a tagok nem lehetnek a Hamász tagjai, ám a kiválasztás és kinevezés kritériumai, illetve mechanizmusa nem egyértelmű;
• nincs meghatározva, mit várnak el a Palesztin Hatóságtól, illetve ki dönt arról, hogy az valóban kellően megreformálódott-e a követelmények teljesítéséhez. Ez különösen fontos, mivel az izraeli erők Gázából való fokozatos kivonása kifejezetten a Palesztin Hatóság reformjához és kormányzóképességéhez kötött. Egy esetleges alkalmatlanná nyilvánítás elegendő lehet ahhoz, hogy az izraeli hadsereg továbbra is fenntartsa jelenlétét az övezetben;
• a terv nem rendelkezik a felek közötti konfliktusok rendezésének módjáról sem. Nem világos, hogy a vitákat választottbírósági eljárás, közvetítés, a Nemzetközi Bíróság vagy valamilyen felsőbb döntéshozó fórum útján kezelnék;
• noha a terv előírja, hogy a regionális felek garanciákat vállalnak a Hamász kötelezettségeinek betartásáért, nem egyértelmű, milyen garanciákról van szó. Ugyanakkor azt sem határozza meg, milyen következményekkel kellene Izraelnek szembenéznie, ha nem teljesíti saját vállalásait. Ez a kérdés azért is különösen érzékeny, mert Netanjahu kijelentései szerint az izraeli hadsereg a belátható jövőben nem tervezi Gáza nagy részének elhagyását.

Az Eurázsia Központ kutatója arra is rámutatott, hogy a Hamász és Izrael között idén január 15-én létrejött kezdeti tűzszüneti megállapodás ugyan részletes rendelkezéseket tartalmazott három szakaszra vonatkozóan, ám Izrael az első szakasz után felmondta azt. Miután a Hamász átadta a fogva tartott túszok nagy részét, Izrael ismét megkezdte Gáza bombázását és blokádját.

Sárkány László szerint bízhatunk abban, hogy erre a megállapodásra, erre a béketervre nem hasonló sors vár. A végrehajtásához szükséges mechanizmusok és politikai akarat megerősítésével ezúttal másként alakulhat, de – mint fogalmazott – az aggályok korántsem alaptalanok.

Korábban írtuk: Netanjahu csak azt várja, hogy kapja vissza a túszokat, utána folytatódhat a népirtás